Húsz év nem kevés idő, főleg ha valaki a szeretet sportágában tudja le ezt a két évtizedet és rengeteg pozitív élményt szerez ez idő alatt. Novák Tamás szerencsére nem sok negatív emlékre tudott visszaemlékezni a beszélgetésünk alatt.
Húsz év az autósportban és azon belül is Raliban. Szokták mondani, hogy ez még gombócból is sok! 
– Igazából már nyolcadik általánosban indult a nagy szerelem, mikor pár osztálytársammal ellógtunk az óráról, hogy megnézhessük az SZTK melletti parkolóban a nagyokat, a parcfermében. Komálósként jártunk versenyekre, később már szerelőként vittek magukkal a pécsi versenyzők és jártuk az országot. A 90-es évek végén indult a roncsderbi és a rallye autókból álló sorozat, amit most már MARB-nak hívunk és ott próbáltuk ki magunkat. Az elején jobb oldalon ültem, majd úgy döntöttem, hogy a bal oldalon is kipróbálom a rallye szépségeit.
Milyen pozitív és negatív emlékek jutnak eszedbe erről az elmúlt húszról?
– 
Nagyon sok negatív élményem nem volt, csak mikor megállt az autó, technikai okokból. Egyszer tolattam be egy árokba, ahol levertem a Lada hátulját. Szinte majdnem minden versenyről pozitív élménnyel mentem haza, hiszen mindig tanultam valamit, ami erőt adott a következő versenyre.
Sok barátot, ismeretséget szereztél a két évtized alatt?
– Nagyon sok emberrel ismerkedtem meg, akik segítették a versenyzésemet, tanácsokat adtak egy autó megépítésében, a pálya feldolgozásában. Versenyzőtársak, kategóriatársak, akikkel a mai napig is tartjuk a kapcsolatot, együtt bulizunk, kirándulunk, versenyekre járunk és segítünk egymásnak a mindennapjainkban.
Gondolom irigyekből is jutott ezekben az években…
– Picit mindig arra irigykedünk, aki jól megy, vagy az első háromban van. Amikor a kategória végén autóztam, én is mindig irigykedtem az első három versenyzőre, illetve autójukra. Ez motivált és gondolom további erőt adott, hogy én is sikereket érhessek el a kategóriában.
Mit jelent neked Pécs és a “Déli Régió”?
– Pécs a “RALLYE FELLEGVÁRA”. Sok bajnokunk volt Rallye első- és másodosztályában, a pécsi volán tele nagy nevekkel, példaképekkel. Sokat jelent nekem a Déli Régió! 1998 óta megyek ebben a versenysorozatban, végig éltem a változásokat napjainkig, részese voltam az “N1” kategória életre keltésében.
Ha jók az információim, akkor igencsak kedveled a kelet európai és a szocialista években gyártott járműveket!
Nagyon szeretem, szerintem jól kezelhető és jóindulatú autót sikerült csinálnunk belőle. 
Akkor kezdődtek a gondok, mikor elkezdtük a tuningolást, nagyon érzékeny lett, ”hisztis”, ekkor gondoltam, hogy jobb lenne egy széria közeli autó, amivel “csak menni kell”… Így kezdődött az N csoport, Balatonyi Árpi és Marcó Tibi segítségével megszületett a kategória és így lett az “ékszerdoboz”, a kerek-lámpás Ladám. Nagyon sok verseny kilométert adott, sokat tanultam.. Később egy álom vált valóra, a hófehér GR As 2107-es, mindig mosolyt csalt az arcunkra. Jelen pillanatban egy gyári favorit áll a garázsban, amit már a családtagok is szeretnek…
– Egyenlőre nincsenek nagy tervek, ami megtetszik verseny és tudunk tankolni a Skodába, akkor megyünk… Nehéz elképzelni az életet, hogy nem áll valamilyen csöves autó a garázsban…
Kiknek köszönnéd meg az elmúlt években nyújtott segítségét?
– Elsősorban a feleségemnek szeretném megköszönni, hogy kitartott mellettem és támogatott! A családomnak! Nagyon sok nevet tudnék felsorolni… Járay testvérek, Borsos Péter, Balatonyi Árpi, Hagyma, Szelep, Öcsike, Király Gáborok, Nesz Tibi, Gyufa… Bocsi, akit nem neveztem meg!!!
