Még várnak az áttörésre

Nagy Viktor és testvére Nagy Bettina már öt éve koptatja az aszfaltot a MARB, majd a Rally3-as versenyeken. Az idei évben viszont szintet léptek, és a Rally2 mezőnyében próbáltak szerencsét. Viktorral beszélgettünk a múltról, az idei évről és a még távolinak tűnő jövőről. 

Mit kell tudnunk a Nagy testvérek eddigi autóversenyzői múltjáról?

– Négy – öt éve versenyzünk kisebb-nagyobb kihagyásokkal. Tesóm kicsit hamarabb kezdte a navigálási pályafutását, én sajnos csak később tudtam csatlakozni a ralis közeghez. A kezdeti nehézségek és körülmények végett adta magát a dolog, hogy Bettivel együtt menjünk. Lada “A” kupában versenyeztünk kettő – három éven keresztül, végig ott voltunk az első háromban és év végén is sikerült mindig az első háromban végezni, azonban valahogy az év végi siker mindig elmaradt, nem is igazán élveztük annyira. Sokszor volt gond a kocsival és mivel mindig is egy “weber”-es kocsi volt az álmom, így tavaly átépítettük a kocsit, amivel azóta is versenyzünk.

Az autóban jó az összhang köztetek? Soha nem éreztétek még úgy, hogy jobb lenne egy “idegennel” versenyezni?

– Sokszor volt gond az összhanggal, sokat hibázott ő is, én is sajnos, de nem mondanám rossznak a kapcsolatunkat, csak sajnos nagyon kevés időt tudtunk belefektetni a közös munkába. Mindig a Rally3 osztályban versenyeztünk, azonban tavaly a Salgó Ralin életemben először el tudtunk indulni egy Rally2-s futamon, ahol Betti nem ért rá, így keresnem kellett valakit. Akkor Siteri Sanyival mentünk, illetve utána egy barátommal is mentem egy “MARB-os” futamon. Nem éreztem különbséget igazából, az is teljesen jó volt.

Az idei évnek milyen tervekkel indultatok neki?

– Különös tervünk nem volt, szerettünk volna minél többet menni, Domaházán elindultunk egy Rally3-as futamon, azonban nagyon kedveszegettek lettünk tőle. Ezért úgy döntöttem, hogy inkább áldozok több energiát és pénzt bele, de megyünk inkább Rally2-ben, ahol sokkal többet tudunk a kocsiba ülni. Versenyek előtt nem igazán tudtunk a kocsival menni, sokszor a verseny volt a teszt is, így minél több futamon el akartunk indulni, ami az idei évhez mérten sikerült is.

Hogyan foglalnád össze az idei teljesítményeteket?

– Mivel Rally2-ben az egyedi rajtengedélyesek között tudtunk indulni, szerettünk volna mindig legalább a dobogón végezni, azonban valahogy sosem sikerült. Nem volt meg az a tempónk, amit szerettem volna, igaz nem is feszegettük a határokat, a kocsi sikeres célba juttatása volt a fő cél, ha lehet, akkor egyben.

Melyik verseny sikerült a legjobban és melyik a legkevésbé?

– A Salgón harmadik helyről estünk ki motorhiba miatt, de sok esélyünk volt a második helyre is, sajnos a 27 km-es körgyors legvégén azonban megállt a motor. Viszont ez a verseny volt talán, amit a legjobbnak éreztem, de mégis ez volt a legfájóbb is. Úgy látjuk, hogy vízen sokkal jobban fel tudjuk venni a lépést a többiekkel, de száraz pályán még nagy a lemaradás, főleg az elejéhez képest. Ide sorolnám még a Pálháza Ralit is, az én amatőr hibámból fakadóan kaptunk négy percet az első gyorson és azt elnézve, hogy megsérült a kocsi futómű, illetve a délelőtti gyorsokat átbeszélő nélkül tudtuk le, illetve nagyon gyengének éreztem, ha nincs a hibám, akkor elméletileg nyertük volna a kategóriát.

A jövőben hol szeretnétek indulni, ha összeáll a megfelelő háttér a versenyzésetekhez?

– Ha lehetőségünk nyílna, akkor mindenképp a Rally2-ben szeretnénk indulni. Az autót el szeretném adni, bár nem szívesen, de jelenleg ezt a megoldást tartom ésszerűnek, ha mégis sikerülne megoldást találni, akkor nagyon szívesen versenyeznénk tovább, de ez még a jövő zenéje. Az autó nem mindenáron eladó, így még van egy kis időnk arra, hogy hagyjuk kiforrni a dolgokat és reméljük a legjobbakat.

Szeretnénk megköszönni a támogatóinknak, családnak, barátoknak és Kerekes Lacinak (CMT ASE Kft) a rengeteg segítséget.



Comments are closed.