Elvonási tünetekre, Mikulás Ralin való indulás

Gyuriczky Zsolt és Böröczi Levente egyáltalán nem így tervezte az idei évet, és mivel a Mitropa Kupa versenyei elmaradtak, így nem is nagyon versenyeztek 2020-ban. A Mikulás Ralira viszont leadták a nevezésüket, kipróbáltak egy számukra új autót és fülig érő szájjal távoztak Veszprémből. Zsolttal beszélgettünk a verseny utáni napokban.

Kijelenthetjük, hogy nem így terveztétek az idei évet?
Így van, idén is a Mitropa Kupában indultunk volna, ha az a volna ott nem volna. 🙂 Sajnos a vírushelyzet közbeszólt, és így év végére már elvonási tüneteink jelentkeztek. Ezért döntöttünk a Mikulás Ralin való indulás mellett. Négy éve nem mentem murván, illetve szerintem egy kezem elég összeszámolni, hogy hányszor választottam eddig a laza talajt a versenyzésünk helyszínéül. Itt volt az ideje újra kipróbálni…

Honnan jött az ötlet, hogy kipróbáljátok a Ford RC4-et, ami az idén bajnok lett a kategóriájában?
Levente barátom adta az ötletet, hogy Grámán Andrisék kocsija éppen pihen és esetleg próbáljuk ki. Sokat nem kellett győzködni, hamar meg is egyeztünk és készülhettünk a szezonzáró futamra. A legnagyobb nyomást pont ez tette rám, hogy a bajnok autóval kell rajthoz állni, de hamar túllendültünk ezen és arra fókuszáltunk, hogy ugyanolyan jó hangulatban teljen a verseny, mint az már négy éve töretlenül megvan nálunk.

Mi történt veletek a Mikulás Rallye hét gyorsaságija alatt?
Az első méterek nagy izgalommal teltek, hisz a tesztünk nem sikerült jól, de egy-két kilométer után már éreztem, hogy az új gumi jól fog, az autó pedig nagyon kezelhető. Így az első gyorsaságiról széles vigyorral jöttünk le. A második szakaszt kicsit elóvatoskodtuk, a harmadikat pedig törölték. A negyedik gyorsaságin a bal első lengéscsillapítónk megadta magát, így mondhatni három keréken teljesítettünk két szakaszt. A szervízben ki tudtuk cserélni, mondjuk csak egy aszfalt gátlóra, de legalább volt csillapítás. Így mentünk ki az utolsó kettő szakaszra. A célba menet már nem volt veszítenivalónk és akkor kezdtük el nyomkodni a gombokat a kormányon, ott próbáltuk ki a 3 stage fokozatot a kocsin, akkor jöttünk rá, hogy nem is a jó programban mentünk végig… 🙂

Milyen tapasztalatokat szereztetek az autóról?
Úgy közlekedtünk vele, mintha tojásokon lépdelnénk. Nagyon új volt minden körülöttem, kellett idő mire kicsit komfortosan éreztük benne magunkat. Nagyon jó kis autó, nagyon kezelhető. Alattomosan gyors, ugyanis a sebességet nem nagyon lehet benne érezni. Eddig úgy gondoltam, hogy a kis köbcenti és a turbó miatt nem nagyon versenyautós az érzés benne, de az első gyors végén a széles mosoly nem erről árulkodott. 🙂

Megtetszett az autó? Kedvet kaptál a Ford-hoz?
Őszintén? Igen. A Citroen sajnos már egy zsákutca. Nagyon szeretem azt az autót, de ha ezt úgy karban szeretnéd tartani, mint ahogy mi szeretnénk, akkor az szinte lehetetlen már, nem nagyon van hozzá alkatrész. Amit megrendelsz és előre kifizetsz az sem minden érkezik meg. Tavaly voltunk kint az M-Sportnál Lengyelországban, megnéztük ezeket az autókat hol készülnek és honnan indítják az alkatrészeket rendeléskor. Ha a raktárból csak a salgó polcok árát nekem adnák, életem végéig tudnék belőle versenyezni. 🙂 Szóval mi már kiöregedtünk abból, hogy alkatrészek után nyomozzunk, én szívesebben végzem a munkámat, amihez értek és inkább nyomok egy “entert” a rendeléshez.

Köszönet mindenkinek, aki lehetővé tette rajthoz állásunkat ezen a versenyen.

Comments are closed.