Volt itt minden, mint a moziban

Cseke Péter és Csikós Borbála párosa nehezen tudja megemészteni a Salgó Ralin történteket, hiszen ők versenyezni mentek, ami nem mindig sikerült nekik, rajtuk kívülálló történések miatt… Péterrel beszélgettünk a verseny utáni napokban. 

Vártátok már a bajnokság kezdetét? Hogyan vészeltétek át az adrenalin mentes hónapokat? 🙂

– Hónapokig félre volt csak tolva az autó, így a versenyzésre elköltött pénzek is minimalizálódtak. Egy nálam sokkal nagyobb versenyző mondta, mikor pár évet kihagyott, hogy mi minden megépült a kihagyott évek alatt, mert nem versenyezte el a pénzét, na most kicsit így voltunk mi is. Az első verseny közeledtével aztán hamar fordult a kocka és elkezdtünk foglalkozni az egésszel és belemerültünk eléggé. Az utolsó hét szokás szerint kevés alvással, sok éjszakába nyúló szereléssel telt. Mondjuk a lényeg, hogy elkészült az autó időre. Kicsit fáradt voltam mire a versenyig eljutottunk, de legalább sikerült minden!

Mennyire bosszantott fel benneteket az első kettő gyorsasági szakasz etappá tétele?

– Első rajtnál szembesültünk azzal, hogy etap lesz. Nem örültem, mert a második tipikusan olyan szakasz volt, aminél számíthatunk ilyenre. Majd végiggurultunk az elsőn és semmi olyannal nem találkoztunk, amit mondtak. Egy részeg, egy őrült, de még csak nagyon ugráló emberek sem voltak. Na ekkor már mérges voltam, mert olyan állapotokat vázoltak fel, hogy „még a rendőrök sem mernek bemenni”, ebből semmit nem észleltünk. Mikor aztán a második is etap lett, akkor már azt boncolgattuk, hogy innentől nem is értékelhetik a versenyt hivatalosan a kevés megtett kilométer miatt. Nagyon sajnáljuk a sérült párost, de ha jól értesültünk mindenki jól van és ez a lényeg! Ez már komolyan megpecsételte a versenyt szerintem. Megint rövid lett, olyan mintha a moziban csak a film egy részét láthatnánk, pedig kifizettük az egészet. Nem vagyunk élmenők és nem versenyzünk húsz éve, de tényleg az van, hogyha szívni kell, akkor a Rally2 lesz beáldozva mindig, hogy mentsék az első osztályt, legalábbis ez az érzésünk. Tudjuk, hogy nem mi vagyunk a fő műsorszám, de nekünk ez ugyanolyan erőn felüli anyagi megterhelés és munka, mint mindenki másnak egy osztállyal feljebb, így nekünk is járna az a kicsi szórakozás, amiért ennyit hajtunk! Azt gondolom még a nézők voltak a nagy vesztesek mellettünk, mert sokan messziről eljönnek, kifizetnek sok pénzt, amiért igazából semmit nem kapnak, csak azt, hogy állhatnak az esőben a réten, vagy erdőben, majd még az sem történik meg amiért eljöttek, vagy csak feleannyira. Sajnáltuk őket is. Volt, aki már napok óta letáborozott, majd ezt kapja…

A kellemetlen “közjátékok” után sikerült belelendülni a versenyzésbe?

– Hát olyan volt nekünk az egész verseny, mint a kezdet. Az első gyors az nagyon nem ment! Gondoltam is, menesztem a csapattól a pilótát, mert ez így kevés lesz, ezzel maximum Monopolit lehet nyerni. Utána már legalább élveztük a versenyt. Azt gondolom a körülmények is extrémek voltak, a körgyors ette a párosokat, voltak technikai hibák miatt kieső párosok. Mi beértünk a célba, nem hibáztam nagyot, az autó kibírta hibamentesen szinte és ez jó érzés! Ez most jó volt bemelegítésnek, legközelebb odatesszük magunkat rendesen és meglepjük a többieket!

Nektek tetszett az embert és technikát is próbára tévő körgyors?

– A hosszú gyorsot, azt élveztem. Összességében nem volt jó a tempónk ezen a napon. Ahol kicsit is felvettem a ritmust, az a körgyors volt. Sajnos kétszer megforogtunk és utól is értünk egy párost (természetesen elengedtek, ahogy tudtak, de akkor is időt emészt fel, ezt a játékot meg arra játsszák). Az egyik megforgásnál meg lefulladtunk, plusz tologatni kellett, meg visszafordítani, na ezzel megint elvoltunk egy darabig. Itt biztos sok bennmaradt. Mindennek ellenére ezt a gyorsot legalább élveztük! Bár az autó kapott rendesen, mi akkor is szerettük. Örülünk, hogy betették a versenybe, szerintünk ez a rally! (ahogy Lipták Sándor is mondta)

A végén azt mondtad, hogy jó lenne, ha csak most kezdődne a verseny…

– A vége nagyon hamar eljött. Hiányérzet maradt bennünk. Mentünk volna még! Valószínűleg ezen a napon, akkor is csak kerestük volna merre mentek a többiek, de legalább a magunk örömére mehettünk volna annyit, ami már egy rendes verseny. Szívesen mennénk mi is két napot, tizenkettő gyorsot, de ezt idővel és pénzzel nem tudjuk elérni, így viszont az a kis nyolcvan kilométer legyen már meg!

Lesz lehetőségetek egész évben versenyezni?

– Nehéz megmondani mi lesz pontosan az egész évben. Ha minden jól alakul, akkor a Rally2-es versenyeken szeretnénk ott lenni. Nem titok, csak pénz kérdése lesz az egész. Akarás az megvan hozzá! Mikulást, mint mindig, nagyon várjuk! Nagyon sajnáljuk, hogy Baranya nem lesz, nagyon szeretjük azokat a pályákat! Ez nekünk hiányzik a naptárból!

A végén szeretnénk megköszönni a felkészülést a csapatnak és aki segített! Gagarin és Szandi, Sanya, Norbi, Jani, Csibe, Szili, Ízi, na és persze Kálmán Tominak és a PSZA-nak is köszönjük a munkájukat!

Comments are closed.