Vogel Adrienn a raliban is bizonyítja tehetségét

A Rally Café Racing színeiben induló Vogel Adrienn, Notheisz Ivett páros sikeresen teljesítette a délután induló és éjjel véget érő hosszúhetényi MARB futamot! Adriennel beszélgettünk a verseny után.

Mielőtt rátérnénk a hosszúhetényi verseny történéseire, egy pár mondatban elmesélnéd nekünk, hogy mi történt veletek a Slovakiaringen?

– Brutál kemény. Ez az egyik leghosszabb pálya Európában. A versenyek 40 percesek voltak. Külső hőmérséklet 32 fok volt, bent a kocsiban 50-60 fok körül lehetett. Ezen a pályán az időmérő arról szól, ki hogy tudja kihasználni az előtte lévő szélárnyékát. És minderre van egy gyors köröd. Nekem sajnos nem jól adta ki, így a kilencedik helyre “kvaliztam” magam. Innen feljöttem a negyedik helyre az első versenyen. A második versenyt a harmadik helyről kezdtem. Jó rajt után másodikként fordultam az első kanyarban. De a szélárnyékunkban feljöttek a többiek és beszorultam középre. Semerre nem tudtam helyezkedni, ráadásul mindkét tükrömet becsukták. Szóval utaztam az árral… Innentől már jó nehéz dolgom volt a leintésig, mert oda-vissza előztük egymást, így leszakadtunk a többiekről. Végül nyolcadik lettem. Az eddigi legnehezebb versenye volt ennek a szezonnak. Sok értékes tapasztalatot szereztem.

Most pedig újra rali. Mennyiben kell felkészíteni máshogy az autót egy ilyen versenyre, mint a pályaautózásra?

– Puhítani kellene a futóművön. De, amit tudtak a srácok megtettek. Lehetne még pár dolgot tenni, de azok mind jobban növelnék a költségvetést. Idén szerintem így marad. Ami fontos, hogy legyen egy jó abroncsod. Mi Pirelliken gurulunk és most Hosszúhetényben tapasztaltam meg igazán mennyire jó is egy igazi versenyabroncs. Hihetetlenül pontos. Mélyebb féktávokat tudok vele venni és nagyon nagy az oldalterhelése. De még nem autóztam ki. Szerintem többet is el lehet vele érni, csak nekem kell átesnem. Ugye a pályaautózásban utcai gumival megyünk és annak igen kevés a tapadása ezekhez a Pirellikhez képest. El kell hinnem, hogy jóval többet tud. 

Neked mennyiben másabb a felkészülésed egy rali versenyre?

– A rallye versenyeknek van egy szeánsza. Ami nagyon tetszik. Pályát írsz fel, vissza ellenőrződ, majd másnap verseny. Más azért a rallye. Nekem sokkal nyugodtabb. Egyedül vagy a pályán, nem zavar körülötted húsz másik versenytárs és tudsz a saját ritmusodban menni. Sokkal rövidebb a versenytáv, nem vesz ki annyira mentálisan. Viszont arra a gyorsra nagyon össze kell szedned magad. Izgulok a versenyek előtt, de máshogy, mint a pályaversenyzésben. Ott kicsit már olyan, mint amikor az ember fogorvoshoz megy. Jó-jó, de azért legyünk már túl rajta. Viszont leintésnél… neeeee, menjünk még. Ki érti ezt?  🙂 

Mi történt veletek a verseny hat gyorsaságija alatt?

– Sokat tapasztaltunk. A legfontosabb az volt, hogy jól írjuk fel az itinert. Ivett óriási segítség ebben. No meg Ákos is. Itt elég sok változó körülményt kaptunk. Nem voltam biztos benne, hogy a kis murvás, nagyon gödrös szakaszon könnyen át tudunk menni a Picantoval. Murván nem próbáltuk még a futóművet. Egész jól vette az akadályt, de nem volt a kedvence az biztos. Ott elspóroltuk. Sok volt az úthiba is, nagy gödrök, eldobós bukkanók. És mindez szárazon és vízen, napsütésben és éjszaka. Valamint fárasztó és hosszú volt a nap. Reggel hatkor kezdtük a napot és másnap hajnali háromra értünk a szállásra. Én, aki este tízkor már alszik… na akkor kezdtük az ötödik gyorsot. De élveztem minden percét. Nagyon sok rally fan volt, jó volt látni őket megint az út szélén. Szurkoltak és hajtottak minket. Tuti, hogy az ő lelkesedésük miatt nyertük meg a harmadik gyorsot a kategóriánkban. Köszi srácok!

Versenyeztél már ezelőtt bármikor is sötétben? Tetszett?

– Az első rali versenyünkön Orfűn az utolsó gyorsot sötétben tettük meg. Tetszett igen, de nem vállaltunk túl nagyot, mert rajt előtt közölték, hogy felolajozták a pálya egy részét. Majd figyeljünk… Ennek ellenére mi élveztük Ivivel. Az biztos, hogy sötétben jöttem rá, hogy mennyire nagy szükségem van verseny közben Ivettre. Ilyenkor a tájékozódási pontok eltűnnek, minden kicsit ismeretlenné válik. De biztosan hozzá lehet szokni.

Mennyire megterhelő párhuzamosan versenyezni a kettő sorozatban?

– Nem mondanám megterhelőnek. Én szeretek versenyezni. Ez az életem. Néha hiányzik 1-1 szabad hétvége, meg nyaralás. Ezeket nehéz összehozni. De majd eljön ennek is az ideje. Most az a fontos, hogy fejlődjünk és minél több tapasztalatot szerezzünk.

Szeretném megköszönni a támogatóimnak, hogy lehetővé tették részvételemet a versenyen. A csapatomnak a felkészített autót, Ivinek a navigálást. Valamint köszönöm a szurkolást mindenkinek. A szervezőknek és munkatársainak a munkát. A médiásoknak a remek fotókat és felvételeket.

Comments are closed.