Versenybeszámoló kicsit másképpen…

Oláh Balázs a megszokott sémánál egy kicsit más digitális lenyomatát választotta a porrogszentkirályi versenybeszámolónak… 

Nagyon vártuk már a versenyt mivel az amatőr rallye sport körül kialakult helyzet miatt ebben az évben sehol nem mentünk még.  A kedv az évben lezajlott történések miatt nem volt felhőtlen, de az elvonási tünetek már jelentkeztek nálunk.

A pálya szenzációs volt! Aki ment már rajta annak nem kell bemutatni, aki még nem akkor annak az erősen ajánlott kategóriába sorolnám. Legalább egyszer ott a helye mindenkinek!

Ilyenkor szokott jönni a szokásos kérdés: „Hogyan sikerült a verseny?” Nekünk sajnos egy kicsit rövidebbre sikerült, de mindentől függetlenül nagyon élveztük minden percét.  Az autó tökéletes volt a gumik jók voltak, a körülmények is, csak túl nagy volt a lendület és – fogalmazzunk szépen nem követtük a pálya nyomvonalát. Egy balos kanyarban elég messzire estünk egyenesen a tisztelt Porrogi Polgármester málnásába. Itt véget is ért nekünk a verseny, eléggé megsérült az autó eleje, de a kalandok tovább folytatódtak.

Jöhet a kérdés, hogy akkor miért cikk, ha mindjárt az elején “sztenderre” raktuk az autót. Leginkább „fentre” szólna az irományom és nem rólunk. Inkább értünk – az amatőr versenyzőkért – és lassan már a komplett itthoni raliért. Itt is látszott, hogy az augusztus 1-én újból érvénybe lépett MARB szabályok miatt mennyire kevés MARB pilóta állt rajthoz. A mezőny minimum 80%-a sprintesekből tevődött össze. Tehát, ha ez a sprintes mezőny nem lett volna, ennek a versenynek is a logóján ott virított volna az ELMARAD felirat a verseny előtt egy héttel vagy három nappal. Komolyabb versenynél már láttunk ilyet… Lehet marketing szövegekkel elfedni a valóságot, sajnos nem minden rózsaszín.

Versenyzői oldalról nagyon sok cikk készült már a médiumokban, itt is egy nagyon jó csapat verődött össze akik mindent megtettek azért, hogy eredményesen zárják a hétvégét. A továbbiakban nem versenyzői oldalról szeretném megvilágítani a hétvége történéseit. Mivel már az első gyorson elkövettük a kieséshez elegendő hibát ezért más élménybeszámolóval is „dicsekednék”. Mi ezen a versenyen betekintést nyerhettünk a faluban élők versenyhez való hozzáállásához, versenyszeretetéhez, amin mi magunk is megdöbbentünk.  

A történet dióhéjban: Mint fentebb is írtam az első gyors háromnegyedénél kiestünk, történetesen a polgármester málnásába. Mivel a RESCUE nem tudott rajtunk segíteni ezért a falusiak voltak a segítségünkre. Nem is akárhogyan! Minden erőt, kis traktort, nagy traktort bevetve önzetlenül segítve vitték az autót biztonságos helyre, hogy a verseny végéig jó helyen legyen az autó. Versenyt is nézhettek volna helyette, de inkább nekünk segítettek, hogy nekünk könnyebb legyen. Miért tettem említést minderről? Az ország ezen felében az emberek „egyszerű” életet élnek. Fogalmazhatunk úgyis, hogy nem történik sok minden a környéken, de van ez a verseny, amit EGÉSZ ÉVBEN VÁRNAK! Nem véletlenül írtam nagy betűkkel, nincs túlzás! Egész évben várják a versenyt az ott lakók, hiszen akkor ott felpezsdül egy kicsit az élet, jönnek a hangos színes kocsik és mindenki mosolyogva áll, tapsol, szurkol a pálya szélén. Nem közelítem most meg gazdasági szempontból, de mindenki érti és tudja, hogy megéri mindenkinek. De nem is ez a lényeg. Az érzés sokkal fontosabb! Szeretik a ralit kicsitől a legidősebbig kivétel nélkül. Mikor ezt a versenyt megrendezik Balatonyi bácsiék, végre élet jön a faluba a környező helyekre és történik valami más a megszokottól! Lehet kicsit elragadtatom magam, de majdnem piros betűs ünnep. 

Miért írtam mindezt le? Azért, hogy lássák, lássa a szövetség, a rallye szakág, hogy mennyire nagy szükség van az amatőr versenyezésre kis hazánkban. Nem csak versenyzői és rendezői oldalról, de látható/érezhető, hogy nézői oldalról is fontos, talán a legfontosabb! Itt megint megemlíteném, hogy az érvényben lévő MARB szabályok szerint felkészült versenyzők létszáma kevés lett volna ahhoz, hogy a verseny megrendezésre kerüljön. Nem szeretnék csúnyákat és negatívumokat írni, vonja le mindenki a megfelelő konzekvenciákat. Ez csak egy falu volt a sok közül, ahol ez esemény, ahol ez program, várják az ott lakók, a környéken élők és szívből örülnek neki, rajtunk (versenyzőkön) kívül. Joguk van nekik is és mindenkinek ahhoz, hogy ha máshogy nem is, de így hódolhassanak szeretett sportjuknak.

Hogy a legfontosabbról se feledkezzek meg: nagyon szeretnénk megköszönni elsősorban a falubeli emberek önzetlen segítségét, hogy kiszedtek a szántásból, majd segítettek a trélerre felrakni az autót. Hogy a verseny ideje alatt, hegyen völgyön, mezőn át eljuttattak a baleset helyszínéről egészen a szervizparkig, hogy tudjunk haladni a dolgainkkal és fel tudjunk készülni a verseny végére az autó elszállítására.

Emberségből és rali szeretetből csillagos ötösre vizsgáztak! Már ezért megérte elmennünk, kicsit visszacsöppenhettünk a 80-as 90-es évekbe… ahol még mi emberek társai voltunk egymásnak! Külön megköszönném a Porrogi Polgármester Úr emberségét, hogy ennyire pozitívan és megértően állt a történtekhez. Természetesen mi is tartani fogjuk a szavunkat, jövőre visszatérünk! Köszönet a rendezőségnek a jó versenyért! Köszönet a kategória társaknak, szervizes kollégáknak a szervízparkban biztosított helyért, sátorért, segítségért. Nem sorolok neveket, szerintem mindenki magára fog ismerni! 🙂 Köszi a sisakokat meg az erősítőt Cimbi! 🙂 Köszönet a trélerért, hogy Cimbi mindig úgy alakítja a dolgait, hogy elhozhassuk tőle, nélküle sem menne!!! És persze nem utolsó sorban köszönet a támogatásért: Varrivál Kft, Tekt Kft., Villámszer Kft., Lindor.hu, Marosprofi.hu.

Üdvözlök minden ralit szerető embert: Oláh Balázs

 

 

Comments are closed.