Vegyes érzelmekkel távoztak Miskolcról

A Várnai Rally Team sikeresen teljesítette a jubileumi 25. Miskolc Ralit! A Várnai Dávid – Szabó Tamás páros a kategóriájuk második helyén zárták a futamot. Szegény Honda hősiesen bírta a nehéz körülményeket! A verseny részleteiről Dáviddal beszélgettünk. 

Az első interjú veled az oldalunkon, ilyenkor megszoktuk kérni a versenyzőket, hogy egy pár mondatban mutassák be az eddigi autóversenyzői pályafutásukat az olvasóinknak.

– Én 2017-ig csak külső szemlélője voltam a rally versenyeknek, az év elején kezdtem a versenyzést egy “békalámpás” Civic-kel. Navigátorom, egyben az egyik legjobb barátom, ő több évet versenyzett a bal oldalon ülve, többször volt amatőr bajnok a kategóriájában, később navigált két évet egy EVO-ban, nem volt kérdés, hogy őt kérdezem meg először, hogy van-e kedve a jobbomon eleinte “tanítgatni” későbbiekben pedig összeszokott párosként küzdeni a sikerekért. Mint a mellékelt példa mutatja, volt kedve hozzá és be is jött nekünk ez a felállás. 2017-ben tanulgattunk, az öreg technikával voltak jó részeredmények, futamgyőzelmek a kategóriánkban, de sajnos nem tudtunk teljes Rallye2-es évet menni. A 2018-as szezonra egész évet terveztünk egy két literes EP3-as Civic-kel, év végén úgy álltunk oda az utolsó verseny rajtjához Nyíregyházán, hogy vezettük a bajnokságot, bár két futamon is első helyről estünk ki technikai hiba végett… Sajnos ez Nyíregyházán is megtörtént, az első gyors tizedik kilométerénél szétment a váltónk. így lettünk az éves értékelésben harmadikok.

Milyen tervekkel indultatok neki a 2019-es évnek és milyen tervekkel érkeztetek a 25. Miskolc Ralira? 

– A pechszériát az idei évben is folytattuk, mert az autó nem hogy az Eger Ralira nem készült el, de Miskolcra is épphogy. Ezért fél év kihagyással, nulla verseny és tesztkilométerrel vágtunk neki az esős futamnak, ami szintén új időjárási körülmény volt nekünk. Erre alkalmas gumit már nem tudtunk vásárolni a futam reggelén, hiszen elfogyott. 🙂

A versenyhétvége a Miskolcon már hagyománnyá váló népkerti salakszórással kezdődött. Milyen érzés volt begurulni az arénába, a több ezer néző elé?

– A salakos prológ is elég sáros volt, nem volt akkora élmény, mint tavaly a száraz felület, amin még az elsőkerékhajtás ellenére is tudtuk a nézőket szórakoztatni.

Szombaton az időjárás rengeteg versenyzőt megtréfált… Nektek sikerült reggel eltalálnotok a megfelelő taktikát az előtettek álló nyolc gyorsaságira?

– A versenynap siralmasan indult nekünk. Nekünk is sok volt ez a kihagyás, egyszerűen nem volt meg a ritmus, a tapadás hiánya is megviccelt, be is forogtunk egyből az első gyorson, pedig ez nem jellemző rám, a másodikat is elóvatoskodtuk, nem volt túl pozitív addig a kép. Az abszolútot is szoktuk nézni, ez a része itt most hamar elszállt, maradt a kategória, mert rengeteg hátrányt bezsebeltünk. A sátai gyorson viszont felébredtünk. Mosolyogva értünk a STOP-ba. A lyukóbányai gyors eseménymentes volt, de szintén élveztük. Jött a rövid szerviz. A második körön folyamatosan javultunk és nagyon élveztük a menetelést. Jöttünk fel. Ez a nap végére egy kategória második helyre volt elég.

Magabiztos versenyzéssel megszereztétek az 5-ös kategória második helyét, amiért nem kellett a DVTK stadion melletti céldobogón szégyenkeznetek!

– Az érzelmeink vegyesek a versennyel kapcsolatban, hiszen tavaly az abszolút negyedik helyet szereztük meg Miskolcon a kis Hondával. Nem csüggedünk, nagyon várjuk már a hazai Székesfehérvár Ralit, de még jobban az utána következő veszprémi murvát, hiszen az az igazi rally és az a kedvencünk! Nagyon sajnáljuk, hogy Szombathely kimarad a naptárból…

 

Comments are closed.