Végig kontrollált volt a verseny

Marton Zolinak nem a legjobban sikerült az Iseum Rallye, viszont Székesfehérváron már versenyben voltak a kategória ellenfelekkel, a céldobogót is meglátták, sőt a jó eredmény sem maradt el. 

Mennyire ismerted a az idei Székesfehérvár Rallye pályáit, illetve melyik szakasz áll a szívedhez a legközelebb?

– Mondhatom, hogy jól ismerem a pályákat, de nem teljesen ilyen formában. Fehérvárcsurgót nagyon szeretem, de a pálya első fele idegen volt számomra, a sprintes verziót ismertem. Tavaly sikerült mennem egyet Csákberényben. Egyet… Szerencsére idén leaszfaltozták a nagyon “ratyi” részeket. Oroszlány-Kőhányás pedig alap, bár a kőhányási részen utoljára az Ezerjó Kupában mentem, talán 2009-ben. Szóval ismerem is, meg nem is, de jó pályáknak tartom őket, személy szerint örülök, hogy ezeken a pályákon van a Székesfehérvár Rali!

Milyen kitűzött céllal indultatok a versenyen?

– Abszolút első helyet szerettünk volna elérni, de sajnos ez nem sikerült… 🙂 Örültem, hogy egyáltalán indulhatok. Gombos Robi – a szerelőm – kb. két hete mondta le a versenyt, a verseny előtti héten navigációs rendszeremnek, Tittinek is közbejött valami, így majdnem magamra maradtam… Az autón sem sikerült még teljesen megoldani az emissziós problémát és továbbra is utcai váltóval megyek… Szóval erősen kétséges volt, hogy mi lesz ezzel a versennyel. Szerencsére a Full Auto SE családból volt egy bátor jelentkező Gerendás Ádám személyében, aki beült mellém az autóba és multifunkciós Derkics Péter (szponzor és szerelő és tankoló ember az egyben) barátom is elkísért, így lehetőség nyílt az indulásra. Mivel Ádámmal még sosem mentünk együtt, a meghatározott cél a jó hangulatú autózás és a biztos célba érkezés volt. Persze nem gond, hogy végül dobogóra állhattunk…

Az első körben azért voltak hátráltató tényezők a számotokra.

– Szegény Ádám megtanulta a kutyafittyet! Mentünk vagy 35 gyorsasági kilométert átbeszélő nélkül! Verseny előtt kipróbáltam az átbeszélőt, tökéletesen működött, azonban az első gyors első kilométerénél elkezdett recsegni, majd a szakasz közepe fele elhallgatott. Sajnos az autó hangja és a sisak jó szigetelése együtt megnehezítették navigátorom életét, akinek ezúton is köszönöm, hogy mindent megtett: kiabált-mutogatott-intézkedett. Tényleg nehéz dolga volt, de szerintem parádésan megoldotta feladatát. Biztonságra törekedtünk, a kanyargós részeket lassabban abszolváltuk, de összességében jó kaland volt, izgalmasabbá tette a versenyt. Közben a Full Auto SE lányai vettek nekünk elemet és a szervizparkban helyreállt a rend!

Az 5-ös kategória bronzért ment a csata a Renault-sok között!

– Én az első körben nem néztem az időket. A szervizparkba menet tudtam meg, hogy a harmadik helyen állunk. Előttünk és mögöttünk is viszonylag sok idő volt megint, így a második körben legfontosabbnak a célba érkezést tartottuk. Megbeszéltük Ádival, hogy kilométerenként egy másodperc gyorsulás még nem veszélyezteti a biztos célba érést és majdnem pontosan sikerült is megvalósítani a tervezett időeredményeket. Fájdalmam, hogy Oroszlányban nem mehettünk még egyet, azt nagyon szerettem volna… Végül sikerült magunk mögött tartani Magyari-Beck Szabiékat, újra dobogóra állhattunk, jó hangulatban ért véget a nap. A legfontosabbnak azt tartom, hogy a kisebb problémák ellenére végig kontrollált volt a verseny. Pontosan az történt, amit megbeszéltünk és úgy, ahogy szerettük volna!

Mondtad, hogy szeretnél néhány szót szólni a versenyről.

– Igen. Már szombaton elhatároztam, hogy szóvá teszek egy-két dolgot, ami böki a csőrömet. Bár három bajnokság versenyeit biztosan nehéz összehangolni, de itt – úgy érzem – mi (Rallye2) voltunk a megtűrt szegény rokonok a hétvégén… Szerintem egy profi versenyszervezőnél nem fordulhat(na) elő, hogy véletlenül ekkora hibák maradjanak a versenykiírásban, időtervben. Furcsa volt, hogy nincs fakultatív adminisztratív, miközben nagyon kevés idő van a pályákra. Majd lett fakultatív pénteken, én el is jutottam rá, mert egyesületünkön belülről érkezett infó. De ez nem igazán lett meghirdetve, több versenyzőtársammal beszéltem, aki lemaradt róla… Hivatalos itinerosztás: 8:30, pályabejárás kezdete 8:00. Hát hogyan? Számomra fontos a pályabejárás, ha ismerem, ha nem. Én igenis megyek háromszor minden pályán. Na de ennyi idő alatt? Mire a szabályok betartásával háromszor végigmentem Csákberényen, 11 óra lett. Persze délután ez a pálya nem volt járható. Miért? Bejártuk Kincsesbányát, majd visszamentünk a szervizbe. Délután 5 visszatértünk Oroszlányba, megcsináltuk háromszor. Este lett, mehettünk eligazításra. Reggel fél 8-tól este 10-ig autóban ültem, olyan voltam, mint a mosott sz@r… Persze tudom, hogy nem kötelező, de úgy gondolom, hogy ezt lehetne és kell is jobban csinálni! De nem szeretném elhallgatni a jót sem! Vasárnap minden klappolt, nem álltunk sehol, az etapokról beérkezve időben mehettünk a rajtba. Minden folyamatosan ment, le a kalappal! Egészen a törölt oroszlányi gyorsig tökéletes volt minden, az meg nem a szervezőkön múlt… Szóval ha akarnak szervezni, tudnak! Figyeljenek már a részletekre is kicsit… Kérem!

Következik a Veszprém Rallye. Bepattantok újra a Hondába?

– Valószínűleg nem. Elvileg mennénk, de a Honda gazdit váltott a szombathelyi verseny óta, így a bérletnek valószínűleg lőttek. Még nem egészen biztos, de valószínűleg kihagyjuk a Veszprém Ralit! Futni nem szeretek, autó nélkül nagyon lemaradnék, ezt nem vállalhatom be!

Ez a verseny tényleg nem jött volna össze, ha nincs Derkics Péter, Doleschall István és Gerendás Ádám. Köszönjük az AVIA Benzinkút Szombathely, az Euro-Lock, a www.munkaruhazat.hu, a www.hajtastechnikabolt.hu és a Codex támogatását!

 

Comments are closed.