Várják a Vértes Rally rajtját

Sajnos nem úgy kezdődött az idei szezon Tábori Ákosék számára, mint ahogyan azt eltervezték az év elején. Az Eger Ralin viszont már a Peugeot Kupa győzelmének a kapujában álltak, amikor is… Tábori Ákossal beszélgettünk. 

A Salgó Ralin nem láthattunk a mezőnyben, Miskolcon pedig csak egy gyorsasági szakaszt teljesítettek. Mennyire hiányoznak a versenykilométerek?

Igen sajnos ez a szezon nem úgy kezdődött, ahogyan számítottunk rá. Sajnos meglehetősen kusza ez a 2020-as év, de azt gondolom, hogy ezt nem csak én látom így.

A szezonkezdetkor még Domaházán sikerült utoljára több versenykilométert menned az autóval. Mennyire volt nehéz ennyi idő után beülni az autóba és éles körülmények között jól teljesíteni?

Domaházán indultunk Kürti apukával, hogy egy kicsit lerázzuk a rozsdát. Örültem, hogy végre versenyautóba ülhettem. Természetesen a versenykilométerek mindig hiányoznak. Az ember mindig menne, amint akad rá lehetősége.

Az első napi sötét gyorstól kicsit tartottál mégis egész jó időt futottál. Megkedvelted közben a sötétet?

Az első méterek nagyon óvatosak voltak, aztán egyre jobban éreztem magam az autóban. Sajnos az eredmények már nem ezt mutatták. 🙂 Sajnos, az időnk nem lett jó sötétben, mivel meg kellett állnunk a gyorson egy baleset miatt. De a belsőket visszanézve addig a pontig azt gondolom, hogy jól teljesítettünk. Igen, úgy néz ki, ahogy öregszem úgy javul a látásom sötétben. 😀

A vasárnapi napot a második helyről kezdtétek, viszont már az első gyors után az élre ugrottatok a Peugeot Kupa összetettjében. Milyen érzés volt diktálni a tempót az ellenfeleknek?

Igen, a második napot az előző esti történtek miatt a második helyről kezdtük, ellenben nem volt nagy a különbség az elsőhöz képest. Az első gyorson a Gáborék hibáztak, ellenben mi egészen jól letaláltunk Danival, így átvettük a vezetést. Bőséges előnyre tettünk szert, így már annyira nem is kellett sietnünk. Sajnos izgultunk kicsit, mivel volt technikai problémánk, és féltünk, hogy nem tudunk beérni a szervízbe. De hála Istennek nem így lett és bent a fiúk elhárították a hibát. A második körben is tartottuk pozíciónkat, de inkább már csak a biztos célbaérkezésre törekedtünk. Az utolsó körre úgy mentünk ki, hogy meghúzzuk kicsit a tempót, de a fő, hogy beérjünk biztonságosan. Az első szakaszt ismét sikerült hozni, majd következett az utolsó előtti. Azt is nagyon jónak éreztük, sőt így visszanézve az ominózus pontig javítottam magamhoz képest hat másodpercet. De sajnos a technika ördöge közbeszólt…

Ment az adok-kapok Német Gabiékkal, de magabiztosan őriztétek az első helyet. Aztán az utolsó gyorsaságin már nem láthattak a nézők. Mi történt veletek?

Volt még vissza a szakaszból durván egy-másfél kilométer, ahol az oroszlán úgy gondolta, hogy nem kell rá póráz és megrázta magát. Legurultunk a szakaszról és félre álltunk. Akkor szembesültünk azzal, hogy nincs ékszíj a vízpumpán, így itt a versenyünk véget ért.

Mennyire nehéz feldolgozni, hogy egy folyamatos magabiztos versenyzés után, a cél előtt fel kell adni? 

Természetesen jó érzés lett volna felállni a dobogó legfelső fokára, de teljes mértékben nem vagyok elkeseredve, hiszen azt gondolom, hogy nem vallottunk szégyent és egész jókat tudtunk autózni.

Mostantól még magasabbra teszitek a lecet és irány a dobogó legfelső foka?

Túl vagyunk egy ceredi teszten, ahol olyan negyven kilométert tudtam újra menni az autóval. Remélem ez hasznos lesz a következő futamra nézve. Várjuk a Vértes Rally rajtját, meglátjuk ott mit tudunk kihozni magunkból.

Köszönet az együttműködő partnereknek, valamint a csapatnak a remek kis Peugeot-ért!

Comments are closed.