Trencsényi Vince sikeresnek ítéli meg első szezonját a Rally1 mezőnyében, de szeretne továbblépni a töretlen fejlődés érdekében. Vincével beszélgettünk a Mikulás Raliról, az idei évről és a jövő évi tervekről.
Vártad már az idei év egyetlen murvás versenyét?
– Nagyon vártam már, hogy ismét murván mehessek. Nagyon élvezhető ezzel az autóval.
Kijelenthetjük, hogy nem éreztél rá a murvára? Mi volt az oka a visszafogott eredményeknek?
– Hoztam pár rossz döntést verseny közben. A bátorsággal nem volt gond, így a külső és belső felvételeket is visszanézve. Reggel túl kemény és túl zárt gumikat választottunk, így nem találtam a tapadást, főleg kigyorsításnál. Nagyon sok bent maradt a két gyors alatt, amin felhúztam magam. A maradék szakaszokat már élveztem, de sok helyen túlvállaltam a tempót, amiből időveszteség fakadt. Az év végi dobogó volt a tét és a reggeli rossz kezdés után nem tudtam megtartani a hidegvérem, még a hátsó lökhárítómat is elhagytam. 
A mostani versenyen szerzett tapasztalatokból, tudsz átmenteni valamit a jövőben?
– Murván mindig sokat lehet tanulni. A féktávokra és a kanyarsebességre sikerült ráérezni, a kigyorsítást kellene még optimalizálni. Az autó érzésre jól működött, de lehetne még kísérletezni a beállításokkal.
Hogyan foglalnád össze pár mondatban az első Rally1-es éveteket?
– Tanulóév volt ez minden értelemben. Hat verseny, négy navigátor. Javarészt új pályák számomra. Minden versenyre jellemző volt, hogy a kezdés gyengébbre sikerült, mint szerettem volna. Aztán a beállítások optimalizálásával és a pályaismeret megszerzésével folyamatosan felzárkóztunk az élmezőnyhöz. Tudni kell rólam, hogy én nem töltök heteket pályabejárással. 
Ennek ellenére három harmadik hely is összejött és habár nem vagyok teljesen elégedett a teljesítménnyel, de sikeresnek nevezhetem az évünket.
2021-re marad a Ford és a bajnokság is, vagy erről még korai beszélni? Mik a tervek, mik az álmok?
