Szombat este ráérsz?

Turcsik “Kistur” Tamást sokan csak a legnépszerűbb videómegosztón látható “krúzolós” autózásáról ismerik, amit Budapest utcáin vettek fel a barátokkal. Pedig Tamás már régóta a rali szerelmese is, amit az év végi Szilveszter Ralikon szokott bizonyítani a Hungaroringre kilátogató nézőknek. Tamással beszélgettünk az új év első napjaiban. 

Sokan a legnépszerűbb videómegosztón fent található klipekről ismerhetnek, ahogy Budapest belvárosában autózgatsz… 🙂

– Sziasztok! Először is szeretném megköszönni nektek a lehetőséget! Igen. Valószínűleg sok embernek megragadt a fejében a zöld-fehér Lada. Alapvetően ilyen dekorral nem sok fut az utakon. Való igaz, hogy egy-egy ilyen kis városi autózás után több megkeresés is érkezik (privát üzenetek, ismerősnek jelölések). Sokan azt gondolhatják, hogy “vagizásból” közlekedek az autóval és ezért készülnek ilyen videók is, de ez egyáltalán nem így van. A szürke hétköznapok mellett nekem ez egy kikapcsolódás, hogy beleülhetek és gurulhatok vele egy kicsit. Az pedig, hogy néha az utamba kerül egy körforgalom, nos igen. Hát ez is én vagyok. De úgy gondolom (és ezzel szerintem nem vagyok egyedül), hogy akinek megadatott a lehetőség, hogy a hosszú évek kitartó munkájával meg tudott valósítani magának egy ilyen “álomautót”, akkor ilyen és hasonló helyzetekben nehéz azt kibírni, hogy néha ne “rúgja el” neki az ember. Persze ésszerű kereteken belül. Ami pedig a városi kis “krúzolós” videót illeti. Hát igen. Azon megmondom őszintén eléggé meglepődtünk, hogy ennyire felkapták. Alapvetően kitaláltuk Tolnai Márk (Márk Rally Sportfotó) barátommal, hogy kellene csinálni valami kis gurulós videót. Nem volt ez előre komolyan megtervezve. Egy telefonbeszélgetés alkalmával kitaláltuk, hogy “szombat este ráérsz?” című történettel menjünk, aztán lesz valami. Hát így készült ez a kis videó, amiért borzasztó hálás vagyok neki, mert rengeteg munka/utómunka volt ebben, hogy ez így összeálljon. Én csak tankoltam a kocsiba… 😁 De mindezek mellett nem tartom magamat nagyobb embernek bárkinél is, ugyanolyan egyszerű srác vagyok, aki munkaruhában keresi meg a pénzét. 🙂

Mint versenyzőről, mit kell tudnunk Turcsik Tamásról?

– Gyerekkorom óta nagy rajongója vagyok az autóknak. Kisgyerekként imádtam már a vezetést. Bármi, ami a kezem ügyébe került (egy fadarab, egy bilitető 😁, vagy bármi, amivel vezetni lehetett) én megfogtam és nyomtam vele. Természetesen édesapám ölében ülve, bátyámmal már kiskorunkban megízleltük milyen is egy igazi autót vezetni, aztán később mikor már elértem azt a magasságot, hogy önállóan a kormány mögül alig kilátva tudtam menni a kocsival, onnantól kezdve nem volt megállás. Akkoriban a családi autó egy Lada 1200s típus volt, amit 1985-ben édesapám újonnan vásárolt, így a Lada iránti szeretet itt kezdődött. Ezen nőttem/nőttünk fel, sőt az első saját autóm is ez lett, miután megszereztem a jogosítványt. Gyerekként már belém nevelte apukám, hogy vigyázni és értékelni kell a dolgokat, hiszen mindig azt mondta nekem: ” Ha majd nagy leszel, ez az autó a tiéd lesz”! És így is lett. Tisztogattam, ápolgattam már tizenévesként és mindig “leszúrtam fatert”, ha esetleg kicsit megkarcolta véletlenül valahol, vagy netán erősebben csukta be az ajtót. 😁 A “pályafutásom” az autósportban a 2000-es évek elején kezdődött. Bátyám is kapott egy Ladát (szintén 1200) miután lerakta ő is a jogsit. Elkezdte átalakítgatni (ültetés a “porig”, nagy zene, stb,) és emellett kijártunk szlalom versenyekre, az akkoriban legendás “Rakparti szlalomparty”-ra, de eleinte csak nézelődőként. Aztán egyszer úgy döntöttünk, hogy mi is kipróbáljuk milyen is ez. Hát borzasztóan megtetszett nekünk. Innentől kezdve eldőlt, hogy szeretnénk nyitni ebbe az irányba. Tesóm vásárolt egy alap “csavaros” csövet az autójába, amit közösen, házilag belehegesztettünk némi kis módosítással és 2003-ban beneveztünk előfutóként egy RTE versenyre. Nagyon kis költségvetésből tudtuk ezt megvalósítani, se egy átbeszélő, semmi, végig kiabáltam, meg mutogattam, de célba értünk. Aztán 2003-2004-ben mentünk még egy-két versenyen előfutóként, de egy teljes évet sajnos nem tudtunk. Jött egy kis szünet, mert előtérbe kerültek fontosabb dolgok is. 2009-ben kaptam egy lehetőséget, hogy egy teljes szezont lenavigáljak RTE-ben Fogasy Gergő mellett. Nagyon jó érzés volt “visszatérni”, amit ezúton is köszönök neki. 2010-ben döntöttem úgy, hogy tűz közelben szeretnék maradni és legalább nézőként ott lenni egy jó-pár versenyen, ahol tudok. Időközben elindult egy új móka itt nálunk is, ami a “Gymkhana” névre hallgatott. Addigra már nekem is összeállt egy kis csapatós autó, ami jelenleg is húzza velem az igát. Lehetne itt még beszélni a többi autómról is, de úgy gondolom, hogy az egy kicsit hosszú lenne. Szóval itt volt ez a Gymkhana és mivel már adott volt az autó, úgy gondoltam, hogy próbára teszem magam. 2013-ban sikerült itt az amatőr kategóriában megszerezni a bajnoki címet. A szabályzat szerint fel kellett mennem a profi kategóriába utána. Viszont oda már kötelező volt a bukócső. Hosszú tanakodás után úgy döntöttünk tesómmal, hogy akkor legyen. Kerüljön bele az a cső. Innentől kezdve indult meg teljesen az agyam. Ha már van cső és az autó is tudja, amit szépen, lassan felfejlesztettem egy alap szintre, akkor megpróbálom a ralizást pilóta oldalról is…🙂
Milyen céllal érkezel évről-évre a Hungaroringre?

– Sajnos anyagi okok miatt nem engedhetem meg magamnak, hogy egész szezonokat menjek egyéb helyeken is. Saját zsebből ez egy elég költséges hobbi. Az igaz, hogy szeretnék menni máshol is, de valahogy mindig úgy alakult, az időhiányt is beleértve, hogy itt kötöttünk ki év végén. Hozzáteszem egy másik helyen való indulás azért nem lenne irreálisan több költség, mint ez, de azért ott nyilván akadnak olyan járulékos költségek, ami nélkülözhetetlen lenne egy adott versenyen való elinduláshoz. (útiköltség, szállás, gumik, üzemanyag, stb.) És persze az autón is módosítani kellene pár dolgot. De a cél kitűzve és igyekszem ezt is megvalósítani. Visszatérve ide, nekem személy szerint évről-évre egyre jobban tetszik a Szilveszter Rallye. Megoszlanak a vélemények persze itt is. Van amiben egyetértek, de azért úgy látom, hogy a fanatikusok ennek ellenére minden évben kilátogatnak. Alapvetően azért jövök/jövünk ki ide, mert szeretnénk jól érezni magunkat és ha már valamilyen szinten benzin folyik az ereinkben, akkor egy év végi lezárásnak mi más is lehetne jobb, mint egy kis autózás. 🙂

Hogyan foglalnád össze a hétvégéteket?

– Úgy gondolom, hogy nem lehet egy rossz szavam sem. Ami mindenekelőtt a legfontosabb, hogy az autó ismét hibamentesen vitt be minket a célba. Baromi hálás vagyok neki érte, mert megdolgozott azért, hogy mosolyogva szálljak/szálljunk ki a végén. Szinte már hihetetlen számomra, hogy így bírja, de itt is lekopogom… Megkapta a simogatást a végén. 🙂 Nyugodtan ki merem jelenteni, hogy minden a helyén volt és abszolút jól éreztük magunkat. Össze volt minden szervezve, nem volt kapkodás, mindenki tudta a “feladatát” és teljesen kiegyensúlyozottan töltöttük el ezt a három napot. 🙂

A barátok, haverok is jól érezték magukat? Csápoltak nektek rendesen? 🙂

– A visszajelzésekből és a kint látottakból azt merem mondani, hogy igen. Jó érzés úgy menni, hogy amikor megérkezel egy kanyarhoz, vagy beérsz a szervizbe, akkor ott vannak ők. Látni az arcukon azt a mosolyt. Ennél jobb érzést ott nem is kívánhatnék. Azért állnak, olykor fáznak a pálya mellett, hogy arra a pár másodpercre ők is részesei legyenek ennek a “játéknak”. És a szervizcsapatról sem szabad megfeledkezni. Egy jó hangulatú, nagy család vagyunk. Olyan barátok, akikre lehet számítani. Ez a mai világban megbecsülendő és irigylésre méltó. 🙂

Érzel ahhoz kedvet, esetleg lenne arra lehetőséged, hogy a Rallye3 mezőnyében versenyezzél?

– Kedvem mindenképpen lenne. Sőt tényleg szeretném kipróbálni ott is magamat. Igazából ahogy azt már az előzőekben is említettem, az anyagi dolgok nagyban befolyásolják ezt. Nem mindenáron szeretném ezt a hobbit űzni, mert a fontossági sorrend nagyon fontos számomra. Persze nehéz megállni, de ugyebár, ahogy a mondás tartja: “addig nyújtózkodj, ameddig…” . Szóval semmi sem kizárt, hogy egyszer-egyszer népszerűsítsem egy másik régió mezőnyét. 🙂

És végül, de nem utolsó sorban szeretnék köszönetet mondani a szüleimnek, akik felneveltek, mellettem voltak/vannak és még ha eleinte nehezen is, féltve, de beletörődve elfogadták, hogy ez a “kisfiú” ezt a hobbit választotta! Bátyámnak is köszönöm a rengeteg segítséget, amivel hozzátett ő is ahhoz, hogy ez a dolog megvalósuljon! Itt szeretnék köszönetet mondani a barátaimnak is, akik mindvégig mellettem voltak és támogattak! Külön köszönet a szervizcsapatnak a kitartó munkája miatt, akik önzetlenül, minden erejüket hozzátéve ott voltak és akik nélkül ez nem sikerülhetett volna! Szeretném megköszönni a navigátoromnak is a kitartást, bizalmat és a figyelmet! A Fox Gumi Kft. dolgozóinak is köszönet az egész éves munkájuk miatt! És nem szabad megfeledkezni a pálya szélén álló szurkolókról sem. Nekik is köszönet, hogy eljönnek, ott vannak, mert róluk is szól az egész! Köszönet a RallyFeeling.hu csapatának is a cikkért és az elmúlt évek közös munkájáért! Találkozzunk idén is! BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNOK MINDENKINEK!


A 2018-as Szilveszter Rallye

Comments are closed.