Szinte minden versenyről pozitív élménnyel ment haza

Húsz év nem kevés idő, főleg ha valaki a szeretet sportágában tudja le ezt a két évtizedet és rengeteg pozitív élményt szerez ez idő alatt. Novák Tamás szerencsére nem sok negatív emlékre tudott visszaemlékezni a beszélgetésünk alatt.  

Húsz év az autósportban és azon belül is Raliban. Szokták mondani, hogy ez még gombócból is sok! 🙂 

– Igazából már nyolcadik általánosban indult a nagy szerelem, mikor pár osztálytársammal ellógtunk az óráról, hogy megnézhessük az SZTK melletti parkolóban a nagyokat, a parcfermében. Komálósként jártunk versenyekre, később már szerelőként vittek magukkal a pécsi versenyzők és jártuk az országot. A 90-es évek végén indult a roncsderbi és a rallye autókból álló sorozat, amit most már MARB-nak hívunk és ott próbáltuk ki magunkat. Az elején jobb oldalon ültem, majd úgy döntöttem, hogy a bal oldalon is kipróbálom a rallye szépségeit.

Milyen pozitív és negatív emlékek jutnak eszedbe erről az elmúlt húszról?

Nagyon sok negatív élményem nem volt, csak mikor megállt az autó, technikai okokból. Egyszer tolattam be egy árokba, ahol levertem a Lada hátulját. Szinte majdnem minden versenyről pozitív élménnyel mentem haza, hiszen mindig tanultam valamit, ami erőt adott a következő versenyre.

Sok barátot, ismeretséget szereztél a két évtized alatt?

– Nagyon sok emberrel ismerkedtem meg, akik segítették a versenyzésemet, tanácsokat adtak egy autó megépítésében, a pálya feldolgozásában. Versenyzőtársak, kategóriatársak, akikkel a mai napig is tartjuk a kapcsolatot, együtt bulizunk, kirándulunk, versenyekre járunk és segítünk egymásnak a mindennapjainkban.

Gondolom irigyekből is jutott ezekben az években…

– Picit mindig arra irigykedünk, aki jól megy, vagy az első háromban van. Amikor a kategória végén autóztam, én is mindig irigykedtem az első három versenyzőre, illetve autójukra. Ez motivált és gondolom további erőt adott, hogy én is sikereket érhessek el a kategóriában.

Mit jelent neked Pécs és a “Déli Régió”?

 

– Pécs a “RALLYE FELLEGVÁRA”. Sok bajnokunk volt Rallye első- és másodosztályában, a pécsi volán tele nagy nevekkel, példaképekkel. Sokat jelent nekem a Déli Régió! 1998 óta megyek ebben a versenysorozatban, végig éltem a változásokat napjainkig, részese voltam az “N1” kategória életre keltésében.

Ha jók az információim, akkor igencsak kedveled a kelet európai és a szocialista években gyártott járműveket! 🙂 

– A Wartburg volt a nagy szerelem! 😍 Nagyon szeretem, szerintem jól kezelhető és jóindulatú autót sikerült csinálnunk belőle. Akkor kezdődtek a gondok, mikor elkezdtük a tuningolást, nagyon érzékeny lett, ”hisztis”, ekkor gondoltam, hogy jobb lenne egy széria közeli autó, amivel “csak menni kell”… Így kezdődött az N csoport, Balatonyi Árpi és Marcó Tibi segítségével megszületett a kategória és így lett az “ékszerdoboz”, a kerek-lámpás Ladám. Nagyon sok verseny kilométert adott, sokat tanultam.. Később egy álom vált valóra, a hófehér GR As 2107-es, mindig mosolyt csalt az arcunkra. Jelen pillanatban egy gyári favorit áll a garázsban, amit már a családtagok is szeretnek…
Vannak tervek már a következő húszra? 🙂 

– Egyenlőre nincsenek nagy tervek, ami megtetszik verseny és tudunk tankolni a Skodába, akkor megyünk… Nehéz elképzelni az életet, hogy nem áll valamilyen csöves autó a garázsban…

Kiknek köszönnéd meg az elmúlt években nyújtott segítségét?

– Elsősorban a feleségemnek szeretném megköszönni, hogy kitartott mellettem és támogatott! A családomnak! Nagyon sok nevet tudnék felsorolni… Járay testvérek, Borsos Péter, Balatonyi Árpi, Hagyma, Szelep, Öcsike, Király Gáborok, Nesz Tibi, Gyufa… Bocsi, akit nem neveztem meg!!! 

 

Comments are closed.