Stabil eredmények, pontok gyűjtésével fűszerezve

Friedmann Zsolt még nem tudja, hogy mennyi versenyen tud indulni az idei évben, de az Eger Ralin elért eredményük után szeretne harcolni az ORC dobogós helyekért 2019-ben. Azt is megtudhatjuk Zsolttól, hogy a szomszédi borozgatások közepette is lehet megfelelő társat találni az itiner diktálására. 

Mielőtt az idei év első versenyéről beszélgetnénk, egy pár mondatban foglald nekünk össze a tavalyi éveteket.

Tavaly idő és pénzhiány miatt elég keveset tudtunk menni. Három futamon indultunk el, ahol három elég jó eredményt is produkáltunk és végül így tavaly a bajnokságban a hatodik helyen álltunk. Annak kifejezetten örülök, hogy igazán eredményesen (ORB 2. hely) tudtunk részt venni azon az ERC kandidáló futamon, ami tulajdonképpen egy főpróbája volt az idei EB-nek, és remélem hogy ezt a tempót és eredményességet át tudjuk menteni az idei EB futamra is.

Annamari átült Lencse Zoli mellé, így navigátor nélkül maradtál. Könnyű volt megtalálnod a megfelelő személyt az itiner diktálására?

Tulajdonképpen nem tartottam castingot. Van egy nagyon kedves szomszédom és kedves barátom, akivel elég sok bort el tudunk fogyasztani együtt, hol az ő házában, hol az én házamban, és aki másfél évet navigált Hadik Andrisnak a kétezres évek közepén. Így hát mentünk egy próbafutamot a parasznyai Rallye3-as versenyen, az Eger Ralit megelőzően, ahol kiderült, hogy egész nagyszerűen tudunk együtt működni, ahhoz képest is, hogy még nem voltunk összecsiszolódva. Most az Eger után pedig azt mondom, hogy majdnem tökéletes már az összhang, pedig még csak egy versenyt mentünk együtt.

A pénteki napon rendezett szuperspeciál elég volt ahhoz, hogy egy hullámhosszra kerüljetek?

Tulajdonképpen az egy gyorsulási verseny volt, tehát túl sok feladatot nem igényelt, mert ugyan akadt benne kanyar, de minden elfért padlón. Volt benne egy kitérő, amit ahogy utólag láttam nem sok mindenkinek sikerült jól abszolválni, több volt a hiba, mint aki át tudott rajta menni. Viszont mindenképpen jó volt így ráhangolódni a versenyre.

A szombati nap igencsak hosszúra és munkásra sikeredett, viszont amíg a kategória társaknak műszaki problémái voltak és hibáztak is, Ti látszólag könnyedén versenyeztetek.

Az ORC-ben a szabályozásnak megfelelően egész jó autót lehet faragni ezekből a Mitsubishikből. Most tudatosult bennünk az Eger Ralin, hogy a kategóriatársaink szépen fejlesztettek tavaly egész évben, amíg  mi nem versenyeztünk, illetve télen. Nem titok, hogy az autóik könnyebbek és gyorsabbak mint a miénk, viszont a miénk az még mindig egy – én úgy hívom – tépőzáras, jól kipróbált R4-es Mitsubishi, amiben nincs olyan erős motor, hogy elszakadjon folyton a hajtás. Van annak hátránya is, ha ezeket az autókat elkezdjük nagyon farigcsálni, mert amíg nincs annyi versenytapasztalat az ilyen módosítások után, ami megmutatná, hogy hogyan kell ennek stabilan működni, addig ezek a hibák nekik mindig össze fognak jönni. Emiatt azt mondom, nem  vagyok annyira szomorú, hogy lemaradtunk a fejlesztésekkel, ami persze nem a szervizemnek a hibája, kizárólag az enyém, hiszen egyáltalán nem foglalkoztam ezzel a kérdéssel. Most, hogy látom az időeredményeket és a motor mérnökkel elemezgetjük a gyorsulási adatainkat, tisztán látszik, hogy a mi autónk nehéz és nem annyira gyors mint a többieké. Most már egy kicsit bánom, hogy nem fejlesztettem, de amíg stabil eredményeket tudunk hozni és így gyűjtögetjük a pontokat, addig egyáltalán nem bánom, hogy ez a helyzet.

A vasárnapi napnak úgy kezdtetek neki, hogy a Rongits Attiláék által birtokolt második hely még lőtávolon belül volt. Tervben volt az ezüstös helyezés támadása, vagy a bronz őrzése lebegett a szemetek előtt?

Természetesen én vasárnap reggel azzal kezdtem, hogy a Rongónak bekiabáltam, hogy támadás, támadni fogok. Nyilván ez csak egy félkomoly mondat volt tőlem, egyenlőre nem látok arra lehetőséget vagy esélyt, hogy azzal az autóval és azzal a pilótával fel tudnám venni úgy a versenyt, hogy át is tudjak rajta lépni. Azért volt lőtávolon belül, mert kaptunk szombat este egy időjóváírást, hiszen egy elég viszontagságos napot tudhattunk magunk mögött. Volt egy gyors, amit a kategóriatársaink közül négyen teljesítettek, mi pedig megállapítottuk, hogy olyan időt kaptunk ami  harmincegy másodperccel volt rosszabb mint az ő átlaguk, tehát harmincegy másodperces hátrányba kerültünk. Ebből kaptunk egy nyolc másodperces jóváírást szombaton a nap végén, így már egy vagy két másodpercen belül voltunk Rongitsék második helyéhez. Ez csak egy látszólagos lőtávol volt vasárnap reggelre, hiszen mi  sem gondoltuk komolyan, hogy be tudjuk venni ezt az akadályt. Ki akartuk autózni  magunkból a maximumot vasárnap, ami tudtuk, hogy arra lesz elég, hogy tartsuk a harmadik helyünket.

Az idei évben csak a Miskolchoz közeli versenyeket tervezitek. A mostani harmadik helyezés és egy esetleges jó miskolci szereplés megváltoztathatja ezeket a terveket?

Igen így van, úgy gondolkodom erről az évről, hogy fejlesztések, illetve komolyabb káresemények nélkül talán lenne arra idő és pénz, hogy a nyolc versenyből hatot vállalni tudjunk. Ennek viszont csak akkor van értelme, ha Miskolcon is pontszerző helyen tudunk végezni és így lesz értelme a pontokat tovább gyűjtögetni.

Comments are closed.