Semmi sem veszett még el

Kókai Tamáséknak az volt a célja a Sajókaza és Felsőnyárád között rendezett Rallye3-as futamon, hogy az utolsó versenyre is belátható távolságra maradjanak a bajnoki cím megszerzéséhez. Tamással beszélgettünk a verseny utáni napokban. 

Milyen tervekkel érkeztetek a sajókazai versenyre?

– Szerettem volna minél közelebb maradni Norbihoz, hogy a bajnokság utolsó versenyén mi várhassuk jobb pozícióból az első gyorsot.

Az első kör két szakasza még igencsak csúszott, ti viszont nagyon bátran kezdtetek.

– Az első gyorson mi is tapogatóztunk, látszott is, hogy sokat kaptunk. A második gyorson már bátrabban jöttünk, azzal úgy, ahogy elégedett voltam.

Aztán a harmadik gyorson volt egy kis intermezzótok…

– Igen, meg kellett álljunk, sajnos kaptunk egy nekünk nem kedvező átlagidőt…

A verseny második felében viszont mintha már nem tudtatok volna megfelelő tempót találni a többiekhez képest.

– Igen, ahogy száradt a pálya, úgy gyorsultak a srácok és nekünk sajnos nem volt megfelelő gumink. Próbáltam nagyon keményen leküldeni, volt is benne rizikó bőven, de nem tudtam lépést tartani az ellenfelekkel.

Hogy érzed, ebben most nem volt több?

– Teljesen úgy éreztem belülről, hogy ebben nincs több, puhább gumival biztos sokkal jobban mozgott volna a kocsi.

Mire lehet elég ez a negyedik helyezés a kategóriában? Nem úgy ismerlek titeket, mint aki feladná a küzdelmet és ennek tudatában mindent megtesztek majd az utolsó versenyen a déli régió bajnoki címéért.

– Semmi sem veszett még el, nagyon kemény csata lesz Norbival az év utolsó versenyén, én mindent egy lapra feltéve fogok versenyezni, meglátjuk mi fog belőle kisülni. 🙂

Örültem, hogy a család minden tagja ismét el tudott velünk jönni, így verseny előtt legjobb a hangulat! 🙂



Comments are closed.