A Kovács László – Pápai Attila páros végigszenvedte az orfűi versenyt, hiszen a motorból elfogyott az erő, csúszott a kuplung, de végül is kibírta a kis Suzuki, és célba hozta a srácokat. Lacival beszélgettünk a verseny nehézségeiről.
Szereted az Orfű és Magyarhertelend között elhelyezkedő gyorsasági szakaszt?
Igen, kifejezetten kedvelem az Orfü és Magyarhertelend között elhelyezkedő aszfaltcsíkot.
Az első gyorsaságin ti is szenvedtetek a csúszós aszfalttal… Aztán elkezdett felszáradni a pálya és egyre jobb időket tudtatok menni.
Az első gyorsasági szakasz kritikus volt, hiszen csúszott rendesen… Mi 048-as slick gumival mentünk, de túléltük. A következő gyorsaságikon az út egyre jobb lett és ez már látszott az időn is. Csak a motorunk lassacskán kezdet véghalálba menni, a végén már telenyomta a motorteret olajjal… Sajnos ennek az erőforrásnak már elfáradt mindene, az újat még nem raktam be, majd csak jövőre.
A verseny vége már sötétben zajlott, ami azért sok párosnak nehézséget okozott.
Igen, mivel nincsenek sokan hozzászokva az esti versenyekhez, ez mindenkinek kicsit más volt a megszokottól. Több éjszakai verseny, gyorsasági szakasz kellene!
Ha visszagondolsz az idei évre, mi volt a legjobb és a legrosszabb élményed a versenyzéssel kapcsolatban?
Szerintem Orfü, Abaliget és Oroszlány az amit kiemelnék, bár Orfűn csak előfutottunk, de ezek mellet a Bakonya is tetszett. 🙂 Tehát rossz élményem nincs az idei versenyekről! 🙂
Vannak már tervek a jövő évre vonatkozóan?
Jövőre új erőforrással, új váltóval, ami rövidebb mint a régi volt, és ha minden jól alakul, új női navigátorral indulunk. 🙂
Köszönetet szeretnék mondani minden támogatómnak, szponzoromnak!!! Guzi Jánosnak, Pápai Attilának, Jr Fóti Petinek, és akik szurkoltak nekünk!
