Páratlan páros

Géringer Zoltán párjával Oroszki Lilivel állt rajthoz a Hídépítő Rallye Sprinten. Zoli úgy gondolja, hogy sikerült megfelelni a felállított elvárásaiknak, habár néhol lehettek volna gyorsabbak, de majd legközelebb jobban rápattannak a gázra!

Milyen céllal érkeztetek az év utolsó MARB versenyére?

Géringer Zoltán: Őszintén szólva nekem nem voltak komoly céljaim a versenyt illetően, csak szerettünk volna egy jóízűt autózni az év zárásaként. Nyilvánvaló, hogy azért vasárnap egész nap figyeltük az elejét, legfőképpen az idei év MARB bajnokára figyeltem, hogy hol vagyunk hozzá képest, de természetesen az egész mezőnyt figyeltük, hiszen valljuk be, nem akartunk magunkra szégyent hozni és emellett rá kell jönnünk, hogy ez az „amatőr” mezőny évről évre egyre csak komolyabb lesz.

Igencsak csinos navigátorod volt…

Géringer Zoltán: Valóban igen, az volt! Úgy voltam vele, hogy ha fele annyira felel meg az elvárásaimnak amennyire csinos, akkor már jól vizsgázott. A pályabejáráson még annyira nem vette fel a ritmust, nem is mentünk fel-alá százszor, kíváncsi voltam milyen lesz élesben. Összességében az első gyorstól fogva magabiztosan, ügyesen navigált, a verseny második felétől pedig még gyűjtött bátorságot arra is, hogy hajtson. A felállított elvárásaimnak maximálisan megfelelt, aminek jelen esetben jobban örültem, mint az eredményünknek.

Honnan jött az ötlet, hogy Zolinak navigáljál?

Oroszki Lili: Az ötlet egyszerű volt, hiszen Zoltán a párom három hónapja. Beszélgettünk róla és álmodoztunk róla, hogy milyen lenne, ha együtt mennénk… Egyik délután tett egy olyan kijelentést, hogy “Megígérem neked, hogy megyünk együtt még az idén”, nekem természetesen felcsillant a szemem… Teltek a napok, hetek és egy olyan meglepetéssel várt, hogy az én becses nevem szerepelt fent az ő neve mellett! Leírhatatlan érzés volt! Tehát így jött az ötlet!

Édesapádnak köszönhetően, eddig sem állt messze tőled a rallye.

Oroszki Lili: Hát, hogy is mondjam, nem állt tőlem messze az biztos! Én ebbe születtem bele, ebben növök fel. Természetesen nem kellett rákényszeríteni erre a sportágra engem sem, úgy ahogy édesapámat sem. Jártam velük versenyekre sokat és nagyon megtetszett, mikor egyszer vitt az akkori kocsijával, akkor eldöntöttem gyermekfejjel, hogy én navigátor szeretnék lenni. Ezt nem adtam fel, sokat lett emlegetve, hogy menjünk együtt egyszer! Valóra is vált a gyermekkori álmom, hiszen a 18. születésnapomon édesapámnak navigálhattam, ahol gyönyörű eredményt értünk el!

Hogyan készül Oroszki Lili itinere az adott versenyre?

Oroszki Lili: Az én itinerem úgy készült az elmúlt két versenyemen, hogy pályát jártunk és késő délután nyugodtan, odafigyelve szépen átírtam, mint a nagyok, a tapasztaltabbak. Különböző színeket használva minden jelölést átírtam, hogy könnyebb legyen mondani és ne legyen egyhangú. Ebben segítséget nem kaptam, mit hogy kell jelölni, ösztönből jött minden. Erre büszke is vagyok!

Stabil időket autóztatok, de halljuk tőled, hogy hogyan is sikerült a versenyetek.

Géringer Zoltán: Összességében hazudnék, ha azt mondanám, hogy céltalanul mentünk. Nyilván egy jókedvű, felszabadult autózást terveztünk, aminek a vasárnap reggeli első gyors után az lett a vége, hogy mikor megláttuk milyet jöttünk, elcsodálkoztunk, hogy a MARB élén sikerült végezni. Ezek után mindenképpen szerettük volna tartani ezt a tendenciát, minden gyors után figyeltünk, kíváncsiak voltunk mire vagyunk képesek a 2018-as MARB mezőnyben. Úgy gondolom, bebizonyítottuk magunknak, hogy a négy MARB cím nem az égből pottyant.

Lili te hogyan foglalnád össze a versenyeteket?

Oroszki Lili: Igazából én még mindig a hatása alatt állok a versenynek! De összefoglalva azt tudom mondani, hogy egy fantasztikus verseny van a hátunk mögött! A pálya nagyon jó volt, tempós, amit szeretek. Remek szervezéssel, remek hangulattal és egy fantasztikus pilótával zajlott le a versenyünk. Nagyon jól éreztem magam, élveztem minden percét. Átélhettem másodjára is milyen navigátornak lenni. Minden rendben volt, a kocsi remekül szerepelt, párom most is nagyon ügyes volt, magamra is büszke vagyok, hogy meg tudtam csinálni. Egy szónak is száz a vége, remek verseny van a hátunk mögött!

Mit hozhat számotokra a jövő? Lehetséges egy teljes Rallye2-es szezon?

Géringer Zoltán: Nagyon nehéz kérdés ez most. Sok minden kavarog a fejemben, sok mindent szeretnék, amiről egyelőre nem szeretnék semmit sem mondani, mert nem tudni, mi valósul meg belőle, mi nem. Egy biztos…Valamilyen formában találkozunk!

Köszönjük édesapámnak a hétvégét, hogy lehetővé tette ezt az egészet számunkra!

Lehet jövője a párosotoknak a gyorsasági szakaszokon is? 🙂

Oroszki Lili: Szeretném, hogy legyen jövője ennek a párosnak a pályán, szerintem ezt nem csak én akarnám. De ez nem ilyen egyszerű… Ha nem mindig, de néha-néha szerintem láthattok minket még a pályán.

Családomnak köszönhetem, hogy megbíztak Zoliba és átadtak neki. Köszönöm nekik, hogy megjelentek és támogattak minket és a pálya széléről szurkoltak nekünk estig! Párom édesapjának, aki szívvel-lélekkel segített mindenben, oda figyelt ránk és kitartóan ott volt velünk és ő is szurkolt! Páromnak külön köszönöm mindazt, amit tett, hogy vigyázott rám, valóra váltotta a közös tervet, nélküle nem ment volna mindez! És mindazoknak köszönjük akik támogattak minket valamilyen formában! Reméljük mihamarabb újra találkozunk! Addig is a pálya szélén megtaláltok!!!

Comments are closed.