Palasics megautóztatta a “Kisasszonyt”

34. HE-DO Mátrai Hegyiverseny – Palasics László (Ford Escort Kit-Car)

Szia Laci! Első interjú veled az oldalunkon, egy pár mondatban bemutatnád az eddigi pályafutásodat az olvasóinknak?

– Viszonylag későn, jóval túl a harmincon csapott meg a benzingőz. Valamikor 1998 környékén Szeleczky Tamástól vásároltam egy utcai Escort Cosworth-ot, az ő csapatához hordtam a “Cossie-t” szervizre. Közben tudtam nézegetni Tamás WRC-jét, jókat beszélgettünk a szerelőivel, alkalmam volt néhányszor tesztekre beülni a versenyautóba, lelkesen jártam a versenyekre szurkolni nekik. Aztán egyik pillanatról a másikra Varga Balu (Isten nyugosztalja) megkérdezte, nem lenne-e kedvem navigálni neki a Zsiguliban. Mentünk néhány jól sikerült versenyt, majd egyszer a versenyautóval együtt engem is „kölcsönadott”, így hirtelen Gonda Zsolt “James” mellett találtam magam a jobb egyben. Versenyeztünk Zsigulival, Lada Szamarával, majd 2001-ben vásároltunk egy Skoda Felicia versenyautót. Sajnos abban az évben nem túl sok versenyt fejeztünk be, nagyon sok műszaki probléma hátráltatott bennünket. 2002-re újjáépítettük a Feliciát, ebben a szezonban debütáltunk öcsémmel a Rallye2-ben. Meglepően sikeres évet zártunk (Esztergom kategória 3., Fehérvár kategória 1.; Szombathely kategória 1., Zemplén kategória 4. hely), év végén az A/5 géposztály ezüst serlegét vehettük át. 2003-ra újabb fejlesztéseket kapott a Skoda (mini-kit), és az ORB éves összesítésében a 3. helyen végeztünk. Legjobb eredményünk a Nemzetközi Michelin Budapest Rallye-n elért kategóriagyőzelmünk volt. 2004-ben jött nagy szerelmem az Escort Maxi, azóta ezzel versenyzünk, eleinte még többet, az utóbbi időkben évente 2-3 versenyen indulunk a “Kisasszonnyal”, ennyire van keret és idő.

Mondanál egy pár szót a “Kisasszonyról”? 🙂

– Az autó 2000 cm3-s Mountune Racing szívómotor, elsőkerék-hajtás, X-Trac szekvenciális váltó, AP-Racing fékek elöl-hátul, üresen 960 kg körüli tömeg. Fékpadon 254 LE, 248 Nm; igazából 6500-as fordulat fölött használható egészen a 8300-as tiltásig. Magyarországon Bútor Robi, majd később Markovics Gyuri versenyzett vele. Az 1990-es évek végén (a nagy Kit-Car-ok fénykorában) 6 db gyári Escort Maxi Kit-Car készült, a miénk az utolsó előtti példány. Franciaországban van még egy működő, a többi „elfogyott”. Ennek tudatában tartjuk karban és gondozzuk. Baranyai József barátom vezette szervizcsapattal együtt büszkék vagyunk rá, hogy szinte gyári állapotában tudjuk tartani és örömmel tölt el bennünket, hogy a rali történelem egyik gyönyörű, ikonikus autójával tudunk versenyezni.

Legutóbb a 34. HE-DO Mátrai Hegyiversenyen láthattunk. 

– Az elmúlt években összegyűlt annyi versenykilométer, hogy az autóval foglalkozni kellett… gyakorlatilag az utolsó csavarig szétszedtük. A motor ment revízióra Bodnár Attilához, közben a kasztni nagy része fényezésre került, valamint szinte az összes csavart, fittinget, tömítőgyűrűt, csapágyat, popszegecset stb. kicseréltünk. Szerintem nem kell mondani, hogy mindennel csúszásban voltunk egy kicsit. A verseny előtti szerdán került bele a motor és a hajtás, csütörtök délután tudtam néhány „bejáratós” km-t menni vele. Ha az eszemre hallgatok, lemondtam volna a hegyiversenyt, de nagy volt a kísértés: gyönyörű idő, hibátlan minőségű pálya stb., stb.

Szombaton az első időmérő felfutás még a bejáratás jegyében történt, az autó hibátlanul működött, a váltó alatt megjelent néhány olajcsepptől eltekintve. A második felfutásra már képben voltam a pályával, az autót is bátrabban használtam, de a pálya felénél kezdtem érezni, hogy csúszik a kuplung. A célba még vészvillogóval felmentem és a fenti várakozóban már láttam, hogy csöpög a váltóolaj a kipufogóra. A szervizbe visszaérve váltó le, a nyelestengely szimering elszakadt, innét került az olaj a kuplungtárcsára. Még egy csapágyért el kellett mennem Miskolcra, de este 7 órára kész voltunk a javítással.

A verseny másnapján is belátogatott hozzátok a technika ördöge…

– Sajnos a vasárnapi versenynap sem volt túl sikeres. Valamilyen kontakthiba lépett fel a motorvezérlésben, először szakaszosan, majd folyamatosan elvette a gyújtást és az üzemanyagellátást, sajnos nem tudtuk a problémát orvosolni. 2004 óta van nálunk az autó, mentünk vele kb. 40-45 versenyt, úgy emlékszem talán ez a harmadik eset, hogy műszaki hiba miatt nem tudtunk versenyt befejezni. Ha átlagot számolok, akkor azt gondolom, hogy ez bőven belefér. Viszont nagyon szerettem volna versenyezni… Ja, és természetesen az autó elektromos rendszerének a felújítása is benne volt a tervben, csak idő nem volt rá. A következő napokban kiderül, mi volt a probléma. Ennek kijavítása és az elektromos rendszer felújítása után nézünk körül, hova nevezzünk. Idén még mindenképpen szeretnénk egy-két versenyen részt venni. Jövőre Parádon mindenképpen! 🙂

Comments are closed.