Olyan ez, mint a biciklizés, nem lehet elfelejteni

Galuska Szabolcsot sajnos nem láthattuk versenyezni a tavalyi év folyamán, viszont a Szilveszter Rallye varázsának még ő sem tudott nemet mondani, leporolta a Lada VFTS-t és szórakoztatta a nézőket a Hungaroringen és környékén. 
Mi az oka annak, hogy nagyon régen láthattunk versenyezni? 
– Több dolog is kedvezőtlenül alakult a versenyzéssel kapcsolatban a tavalyi év folymamán. Év elején nagyon rajta voltunk a Szombathely Ralin való részvéteken, hiszen mondhatjuk, hogy kedvenc futamunk, de az sajnos elmaradt. Az év második felében pedig egyéb elfoglaltságaink nem tették lehetővé, hogy tisztességesen felkészülve álljunk rajthoz, így el kellett engedni a dolgot egy időre.
Mivel pótolod a rallye által adott adrenalint?
– Azért a kormányt nem vágtam csak úgy a sarokba! 🙂 Az utcai GT86-ommal többször is voltam driftelni a lacházi edzésnapokon, számos órát töltöttem szimulátorokban, úgyhogy ha nem is teljesen sikerült pótolni a dolgokat, legalább a versenyzés illúziója megvolt. Emellett elkezdtem komolyabban foglalkozni a sportfotózással, egy neves rallye-s portálon sikerült is publikálni pár kockát… 🙂 
A Szilveszter Ralin viszont újra autóba ültél, viszont nem az elmúlt években megszokott társad ült melletted.
– Valóban, már nagyon hiányzott a VFTS, hiszen éppen egy éve nem mentem vele a karbantartó járatásokon kívül egy métert se. Sajnos Gabi továbbra is önként vállalt száműzetését tölti, ezért új navigátor után kellett néznem. Logikus volt, hogy az egyesületen belül nézek először körül, így megkértem Molnár Tomi barátomat, hogy üljön be mellém. Gabi szerint is jól draftoltam és a közösen végigküzdött verseny is ezt erősítette meg, mert remek volt az összhang már az elejétől fogva, de hát nem is számítottam másra, egy ilyen tapasztalt mitfahrer-től. 
 Mi történt veletek a két nap folyamán? 
– Arra számítottam, hogy az elején majd csak pörgünk, mit az a bizonyos retikül, de úgy tűnik olyan ez, mint a biciklizés, nem lehet elfelejteni. Picit óvatosabbak voltunk az első körben, de mivel mindenütt szépen kiadta, elkezdtük egyre jobban fűzögetni a nézőknek, ha már kint fagyoskodnak, legalább lássanak valamit. Igyekeztünk figyelni a versenytársakra is, nem akartuk akadályozni őket a mókázásunk miatt az esetleges versenyben, így amint biztonságosan megtehető volt, elengedtünk mindenkit. Sajnos volt, aki olyan szűk részen ért utol, hogy ezt nem tudtuk gyorsan megtenni, de bízunk benne, hogy nagy kárt nem okoztunk. 
Milyen érzés volt ennyi idő után újra versenykörülmények között autózni?
 
– Nagyon jó érzés volt újra kocsiban ülni és ismét átélni azt a drukkot, ami csak a rajtvárakozóban érezhető, a pálya szélén soha. Kori lelkiismeretes felkészítésének hála, a paripa is jól muzsikált, zokszó nélkül tűrte a cibálásokat, tulajdonképpen csak kereket kellett cserélni rajta az egész futam alatt, köszönet a közreműködésért a Bodogán Motorsport-os srácoknak. Az utolsó gyorson azért megigazítottam rajta egy kicsit a dekort, de ennyi belefér, hatalmas vigyorgással álltunk föl a trélerre!
 Látsz arra esélyt, hogy visszatérj a rallye vérkeringésébe?
– Esély mindig van rá, de ehhez a csillagoknak ismét szerencsésen együtt kell állniuk. Az biztos, hogy csak akkor megyünk, ha minden feltétel adott lesz ahhoz, hogy nyugodtan rajthoz állhassunk, akár időre megyünk, akár csak utcai gumival mókázni, mint most.
Szeretném külön megköszönni a családomnak múlhatatlan támogatásukat, Katona Korinak az autó felkészítésére tett erőfeszítéseit, valamint Tominak, hogy vállalta és kiválóan teljesítette a beugró navigátori teendőket. Ezen felül különösen hálás vagyok a nézőknek, hogy immáron nyolcadik alkalommal varázsoltak számunkra igazi fesztivál-hangulatot a Hungaroringre!

Comments are closed.