Nem volt előny a hazai pálya

Marton Zoltán a hazai versenyén nem szerette volna kitenni a murvás pályáknak a Renault Cliot-t, ezért egy bér Hondával állt rajthoz a versenyen és nem sok hiányzott a sikeres szerepléshez…

Elérkezett az év első murvás versenye és a Clio helyett egy Honda Civic-el álltatok csatasorba az Iseum Ralin.

– Már tavaly eldöntöttem, hogy a Clio-t nem viszem murvára, viszont azt is megbeszéltük a srácokkal, hogy idén minden Rallye2 versenyen elindulunk, ezért kellett egy autó a versenyzéshez. Mivel tavaly Szabó Gyuri Peugeot 206-osa nem szeretett engem, idén más megoldást kerestünk és így kötöttünk ki Kolencsik Balázs Hondája mellett a Full Auto SE segítségével. Természetesen izgalomban most sem volt hiány. Csütörtökön délután még nem volt gumink, így a Hondával először az első gyorsaságin tudtam tesztelni. Én ilyen felkészülős emberke vagyok, inkább előbb érkezem, mint késsek, de már lassan-lassan megszokom, hogy a versenyekre mindig a legutolsó pillanatban készülünk el.

Az első napi kettő gyorsaságit sikeresen teljesítettétek.

– Valójában Szelestén inkább az autót próbálgattam, féktávokat teszteltem, kanyarokat próbálgattam. Inkább nevezhetjük tesztnek, mint gyorsasági szakasznak. Bosszankodtam is sokat, hogy a kanyarokban 2. helyett 4. sebességi fokozatot kapcsoltam, így a kigyorsításaink jelentős kívánnivalót hagytak maguk után. De bemelegítésnek jó volt, elmúlt a stressz és mentünk Söptére. Itt a pálya egyenesebb részein jól mentünk, szerintem nem sok maradt az autóban. A kanyargós részeken azonban megint erőtlennek éreztem az autót, pedig biztos voltam benne, hogy megfelelő sebességi fokozatot kapcsoltam. Mint kiderült ebben az autóban a derékszögű kanyarokat már egyes sebességi fokozatban kellett volna abszolválni. Nekem ez eszembe sem jutott, mert féltettem a féltengelyeket, de ezzel jó pár másodpercet eldobtunk… Előbb kellett volna kérdeznem…

A vasárnapi napotok azért már kalandosabbra sikerült…

– Vasárnap erőteljes érzelmi hullámvasúton ültünk. Egyrészt már alig vártam, hogy mehessünk, mert az első nap meghozta a kedvemet és ki akartam próbálni magamat. Másrészt viszont az első gyorsasági első kanyarjában leállt az autó, majd a pálya közepén még egyszer és a második alkalommal csak kb fél perc után indult el újra. Utána kicsit szétestem fejben és alig vártam, hogy leérjünk… Az etapon megbeszéltük a J1-ben ülő pszichológusommal és mentünk Hosszúperesztegre. Ez a pálya nem tetszett a bejáráson, de annál jobban a versenyen. Nagyon élveztem. Szerintem annak ellenére is jót mentünk, hogy egyszer túlcsúsztunk, tolattunk, stb… Gyakorlatilag a vasárnapi első kör végére megint olyan helyzetbe kerültünk, mint Miskolcon. Előttünk-mögöttünk távol a versenytársak, harmadik helyen álltunk, csak célba kell érni. Megbeszéltük, hogy biztonságos autókázással célba visszük a Hondát. Káldon óvatosabb voltam kicsit, de Hosszúperesztegen megint jóízűt autóztunk. Talán ez lett a vesztünk! Az egyik „öccázegyenes” kétharmadánál megelőzött minket a bal első kerekünk, félreálltam és feladtuk a versenyt. (Eltörtek a kerékcsavarok.) Ilyen csalódottságot már régen éreztem! Valahogy már elkönyveltem, hogy beérünk és elvették a játékomat! Nehéz volt feldolgozni, hogy óvatos, különösebb hiba nélküli versenyzés után kipottyantunk. Jó lett volna a hazai versenyen a céldobogóra állni! (Mezőnyben még soha nem sikerült befejeznem az Iseum Rallyt….)

Előnyt jelentett számodra a hazai pálya?

– Szerintem nem. Persze könnyebb volt hazaugrani és jó volt látni az ismerősöket, de a pálya vonalvezetése nem olyan, hogy sokat kelljen tanulni. Így mindenki hasonló esélyekkel indulhatott. Ráadásul én utoljára tavaly Veszprémben mentem murván, ott sem sokat… 😊, de jövőre tesztelünk a verseny előtt, az biztos!

Tetszett a kettő napos Rallye2-es verseny?

– Így, hogy itthon voltunk, kényelmessé tette a szombati napot, de szerintem ezt a távot egy nap alatt is teljesíthettük volna. Vasárnap este pedig (mire megtaláltak minket és elhoztak a bögötei erdőből) már mindenki hazament, mire visszaértünk a szervizparkba a cuccainkért. Mintha napokkal ezelőtt vége lett volna a versenynek. Nagyon rossz érzés volt…

A Honda jó benyomást tett rád a két nap alatt?

– Még soha sem vezettem ilyen autót a verseny előtt, de összességében nagyon jó kis autónak találom. Könnyű vezetni, jóindulatúan viselkedik a kanyarokban, nem csalódtam benne. Azok a kerékcsavarok bármilyen másik típusú autón is eltörhettek volna. Az időeredményeink nem voltak acélosak a kategóriában, de nem szabad elfelejteni, hogy egy kategóriával kisebb autóval indultunk az ötös kategória mezőnyében. Remélem, hogy Veszprémben tudunk menni még egyet és ott célba is érünk a technikával!

Köszönettel tartozom Kenesei Gábornak, Doleschall Istvánnak, Derkics Péternek, Gombos Róbertnek és Lőrincz Csabának a verseny előtt és alatt nyújtott segítségükért. Köszönet Kolencsik Balázsnak és csapatának a pompás szervizkiszolgálásért. Nem versenyezhettünk volna, ha nem segít az Euro-Lock, a PCE Műszerek,  az AVIA Benzinkút Szombathely, a www.munkaruhazat.hu, a www.hajtastechnikabolt.hu és a KO-HO Autófény!


Comments are closed.