Nem akarták megváltani a világot

Balázs Kornél egy év kihagyás és navigátorkodás után ült újra versenykörülmények között a “kis kék csoda” volánja mögé.

Egy év után ültél be újra a Trabiba. Meguntad a navigátorkodást, vagy már hiányzott a kis kék “szappantartó”?

– Igazából mindkettőt szeretem csinálni, jó pilóták mellett ülhettem a jobb oldalon is, eljutottam pl. Opatijába is versenyezni, amit nem nagyon gondoltam volna, de azért hiányzott már a vezetés is. Meg persze elkészült végre az új motor, aminek az elődjét elfüstöltük a Barumon, illetve úgy voltam, ha már lúd, akkor legyen kövér és “beneveztünk” egy ötös váltóra is, ha már “A”-s a kocsi, akkor legyen is az! 🙂

Nektek nincs olyan közel Miskolc, mégis úgy döntöttetek, hogy itt indultok a MARB mezőnye előtt, mint előfutók!

Nem a szomszéd város Miskolc tőlünk, ez biztos, de szerettem volna tesztelni az autót egy olyan gyorsaságin, ahol nem kilométereket autózunk végen, hanem van benne technikás rész is, hogy lássam mit is tud igazán az autó. Lanyával (Szabó László) már tavaly megbeszéltük, hogy újra összeülünk egy verseny erejéig, akkor még Ceredet terveztünk, de az nem jött össze, majd idén nézegetve a naptárat ráböktem a bükkszenti versenyre, Ő pedig habozás nélkül mondott igent. Így keveredtünk az ország azon felébe végül.

Szombaton már egy salakos prológ várt rátok, majd vasárnap irány a Bükk. Mennyire tetszett a verseny rendezése, szervezése?

Megmondom őszintén, hogy én nem szeretem ezeket a salakos prológokat, meg egyáltalán egyiket sem, ez nem elsőkerekes autóknak való, pláne nem egy olyannak, ami nem is egy erőgép. Próbálunk látványosan autózni, de azért mégsem lehet úgy menni, mint egy jó Ladával! 🙂 Az átvételek egy kicsit kuszák voltak, de végül lezajlott minden, aztán végiggurultunk kétszer a pályákon és mentünk a szállásra, nem kerítettünk nagy feneket az egésznek, nem akartuk megváltani előfutóként a világot, ha lett volna kategóriánk, biztos jobban odafigyeltünk volna minden fontos részletre is.

Hogyan éreztétek magatokat, mi történt veletek Bükkszentlászló és Bükkszentkereszt között?

Voltak problémáink az autóval, de úgy érzem, hogy összességében jó szájízzel jöttünk el mindketten a Bükkből. Egy szép helyszínen, jó körülmények között autózhattunk, remek emberekkel együtt. Amilyen tré itinert írtunk, végül annyira jól sült el az egész! 😀 Az autóban és az autón kívül is jó volt a hangulat, még akkor is, amikor esetleg többet álltunk a balesetek miatt. Szerencsére nem maradt el egy gyorsasági sem, így elég jót tudtunk tesztelni.

Az autó kiállta a Bükk megpróbáltatásait?

Mondhatjuk, hogy kiállta igen. Sajnos rajtunk kívülálló okok miatt a verseny előtti pénteken még szögeltük az autót, nem is lett tökéletes igazán, de megindultunk szombaton reggel Miskolc felé. A prológ után cseréltünk egy fékdobot, majd az első szervizben jutott egy kis “fék móka” munkahenger cserével, majd a következőben egy önindító csere. Összességében nem voltak nagy problémáink, de ezen a versenyen rám hárult a szervizes szerepe is, így nem maradt sok idő a pihenésre.

Mik a tervek az év további részére?

Ez még egyenlőre egy elég jó kérdés, a munkából nem valószínű, hogy sokat tudok már “lógni”. Ózd-Salgón szívesen indultam volna, de egyre biztosabb, hogy nem tudok elmenni szabadságra, így az 99 százalék, hogy kimarad… Ha minden és mindenki úgy akarja, akkor Mecseken ott leszünk a rajtdobogón valamilyen úton-módon, remélem a kis kék csodámmal, ott már alakul a kategória is a Historic bajnokságon belül.

Szeretnék köszönetet mondani a családomnak, akik most is sokat segítettek abban, hogy ezt a versenyt is abszolválni tudjuk, illetve Lanya párjának, Szabinának, hogy elengedte velem azt a majmot a versenyre! 🙂



Comments are closed.