Nagybetűs hobbijuk a rali

A Gyuriczky Zsolt – Böröczi Levente páros az utóbbi időben inkább a külföldi versenyeket részesíti előnyben a hazai rendezésű versenyekkel szemben. A múlt hétvégén viszont elindultak a Bányásznapi Oroszlány Ralin, amit arra használtak, hogy felkészüljenek a Mitropa Kupa következő versenyére. A külföldi versenyek hangulatáról beszélgettünk a verseny után Böröczi Levivel.

Mielőtt rátérnénk a Bányásznapi Oroszlány Rali eseményeire egy pár mondatban összefoglalnád nekünk, hogy mi történt veletek eddig az idei évben?

Az idei évben ugyanabban a felállásban megyünk, mint tavaly, csak idén egy új autóval. Monte-Carlóban kezdtünk csapatépítés jelleggel nézőként! 🤣 Az év elején kihagytuk az első két versenyt a Mitropa Kupában. Opatijában csatlakoztunk a sorozatba, ahol nem sikerült célba érnünk, mert becsúsztunk egy szalagkorlát alá, ahonnan nem tudtuk kiszedni az autót, csak a rendezők segítségével. Majd következett egy nagyon jó verseny Szlovéniában. Azután Olaszország Rally Casentino az év legjobb versenye, ahol viszont több defektet kaptunk, mint amennyi pótkerék nálunk volt.

Milyen céllal indultatok az oroszlányi versenyen?

Az oroszlányi versenyen abszolút csak szórakozásból, Zsoltinak ez a gyors régi kedvenc és sok emlék fűzi hozzá. Az autót is szerettük volna kipróbálni a Nova Goricai verseny előtt.

A licenszes kategóriában indultatok, de csak négy gyorsaságit teljesítettetek. Az autó miatt álltatok ki, vagy elég volt ennyi?

Kopott gumikkal indultunk itt, ennek ellenére jókat autóztunk. Adott egy kis önbizalom dózist Szlovénia előtt. Négy gyorsasági után leszakadt az eső. Nem akartuk elhasználni az eső gumikat és mivel 16:30-kor még nem volt döntés, hogy elengedik-e az utolsó két gyorsot, felesleges kockázatnak tartottuk tovább menni. Amiért mentünk, megkaptuk. Jó kis verseny volt.

Évek óta járjátok a külföldi pályákat. Miben másabb egy versenyrendezés határainkon túl, mit lehetne “átemelniük” a hazai rendezőknek a versenyek jobbá tételéhez?

Külföldön valahogy mindig akkor vagyunk ott és akkor történnek a dolgok, ahogy az egy hónappal előtte a versenykiírásban megjelent. Szlovéniában mentünk öt gyorsot délig, aztán kettő óra szünet volt, amíg áttelepültek a másik pályára és estig nyomtunk még öt szakaszt, de ennek ellenére nem hajnalban rajtolunk. Opatijában pénteken reggel adminisztratív, technikai, déltől shakedown, fél öt körül rajtceremónia és utána még két gyors estig. És minden időben működik! Itthon már általában az első gyorsra minimum fél óra csúszás van… A nevezési díj a Miitropa Kupában maximum 200 euro. Ebben általában benne van egy vacsora. Olyan gumival megyünk, amilyennel akarunk. Volt olyan verseny, hogy ugyanaz a srác volt a technikai ellenőrzésen a segítő, aki a shakedown-on rajtoltatott, azután az első gyorson és este ugyanaz a srác irányított a parc-fermebe. Kis létszámú csapattal dolgoznak mindenhol, ettől függetlenül szeretünk itthon is menni, de van egy varázsa a külföldi versenyeknek. Nekünk nem bérautónk van és emiatt ugyanannyiba kerül, mintha itthon mennénk. Gumin, nevezésen általában visszajön a távolságból adódó különbség. Sokszor kapunk ajándékot, ételt, italt a rendezőktől. Nyilván nem ezért megyünk ott, de jólesik a figyelmességük. A fő ok nem a rendezés, ami miatt nem itthon megyünk, hanem a gyorsaságik, a hangulat, a szebbnél-szebb környék, gumi, nevezési díj és még sok minden. Vannak dolgok, amit a rendező nem tud befolyásolni. Nem olyan az ország adottsága, hogy ilyen versenyeket rendezzenek.

Nem is gondolkoztok a folyamatos ORB induláson mostanában?

– Egyenlőre nem gondolkodunk ORB-n. Jól érezzük magunkat a Mitropa Kupában nagyon. Ettől függetlenül ha úgy alakul, itthon is elindulunk ORC-be, vagy valahol. Nekünk ez nagybetűs hobbi. Akkor megyünk, ha van idő rá és minden egyéb feltétel adott, de nem készülünk teljes szezont menni és megváltani a világot. Húsz éve még lehet, most már a jó hangulat és a jóízű autózás a cél, de mindig örülünk, ha vannak jó részeredmények.

A kis Citroen C2 R2 Max már nem mai járgány, bár ezt a mostani a tavalyi év végén került hozzátok. Nem volt lehetőségetek egy fiatalabb, fejlettebb technikát vennetek?

– A Citroent még nem cseréljük le, hiszen alig mentünk vele. 🤣 Ez az autó a tavalyi év végén került hozzánk. Egy nagyon jó állapotú, kevés versenyes, gondos gazdától van, aminek mindvégig tudtuk a hátterét és gyári építésű maximum. Volt szó Peugeot 208-ról, vagy Ford Fiesta R2-ről, de ezeknek az autóknak az alapára és az üzemeltetési költsége akkora árkülönbség, hogy annyival nem nyújtanak nagyobb élményt. Ez a mostani C2 R2 Max egy nagyon jó autó! Nem hiszem, hogy valaha is le lesz cserélve. Talán egy Yaris R2, ha piacra kerülne! 🤣 

Köszönet Hepp Zsoltnak az autó karbantartását és Énekes Gábornak azt a millió kilométerért, amin végig húzza a szerelvényt! 🙂

Comments are closed.