ERC

Nagy kihívást jelentettek a nehéz körülmények

Trencsényi József és Trencsényi Vince a számukra részben hazai pályán rendezett Rally Hungary versenyről foglalta össze az élményeket. 

Trencsényi József – Verba Gábor (Skoda Fabia R5) 

Mielőtt rátérnénk a Rally Hungary történéseire, egy picit beszéljünk arról, hogy mi történt veletek a Mecsek Ralin.

Trencsényi József: Sajnos a második gyorsaságin, ami egyébként egy nagyon technikás, nehéz szakasz, akkor pedig igen sáros volt. fel kellett adnunk a versenyt. Egy gyors és szűk részen utolértük az előttünk rajtoló de defekt miatt lassan haladó Bodolai Lacit, itt elvesztettem a koncentrációmat, nem megfelelő nyomban fordultam és egy saras gyors kanyarban lecsúsztam az útról. Az autó bal oldalával egy partoldalnak csúsztunk ahol ugyan az autó nem nagyon sérült meg azzal a pályáról a navigátorom kitudott menni, de nekem az ülés oldala kettő bordámat eltörte.

A baleset után sikerült száz százalékosan felkészülni a hazai versenyetekre?

Trencsényi József:  Az orvosok öt-hat hét gyógyulást mondtak, a Nyiregyháza Rallye négy hétre következett! Így nem volt meg a gyógyulásom, három és fél hét múlva már újra autóban ültem és teszteltünk a versenyre.

Versenyeztél már bármikor a Rabócsiringen? Hogy tetszett a verseny első gyorsaságija?

Trencsényi József:  A Rabócsiringen kezdtem a pályafutásomat, bár akkor más nyomvonalon és aszfalt nélkül. Tetszett a mostani pálya kialakítás is.

A szombati szakaszok igencsak nagy feladat elé állították a versenyzőket és sajnos nektek is idő előtt kellett feladnotok a versenyt…

Trencsényi József: Szombaton a második gyorsaságin kaptunk egy defektet, ezzel kimentünk a szakaszról és lett másfél perc hátrányunk… Az ötödik gyorsaságin újból kaptunk defektet, de ezt már ki kellett cserélnünk a pályán. Itt is lett hátrányunk, de ez már hét perc volt. Ezt követőn úgy ítéltük meg, hogy ennyi idő hátránnyal nincs értelme tovább menni illetve a borda törésem miatt fájdalmaim is voltak. Nem mertem így az egészségemet kockáztatni esélyvesztetten.

Ebben az erős magyar mezőnyben a bajnokság tizedik helyén végeztetek, ami egy igencsak vállalható eredmény összességében.

Trencsényi József: Igen, szép eredmény a top tízben lenni! Bár csalódott vagyok, mert az utolsó két versenyen nem tudtunk pontot szerezni… Addig viszont előrébb voltunk az értékelésben, abszolút ötödik-hetedik helyezéseket sikerült hoznunk.

Mit hozhat számotokra a közeli, illetve a távolabbi jövő?

Trencsényi József:  A jövőről még korai elmélkedni, erről inkább január körül tudnék bővebben beszélni.

Trencsényi Vince – Pannuska Dávid (Ford Fiesta R2T) 

Mennyi barátot, havert “mozgósítottál” a pályák szélére? 🙂

Trencsényi Vince: Elég erősen nyomták a szervezők a marketinget, így nem igen volt szükség mozgósításra. Legtöbben már tudták, hogy verseny lesz, csak egy kis útbaigazításra volt szükségük. A rajt és célceremónia, a szuperspeciál és a belvárosi gyors hihetetlen élmény volt, rengeteg ember volt kint. Nagyon sokan, ismerősökön kívül is, odajöttek gratulálni, biztatni, szurkolni, esetleg szórólapot, fotót, autogrammot kérni. Ez újdonság volt számomra így hirtelen a Rallye2-ből érkezve, de természetesen nagyon pozitív élmény volt, hozzá lehetne szokni könnyedén.

Egyáltalán nem volt egy sétagalopp ez a verseny és rengeteg versenyző panaszkodott a körülményekre. Ti viszont mintha nagyobb problémák nélkül vettétek volna az akadályokat.

Trencsényi Vince: Az autónk a második gyorsaságin reggel egy picit rakoncátlankodott, elektromos hiba jelentkezett, a rajt előtt hét másodperccel megszűnt a kapcsolat az ECU-val, így nem tudtam versenyüzemmódba kapcsolni, nem volt műszerfal, fokozat visszajelzés, semmi. Szerencsére maximum kettő kilométert ha mentünk így, aztán minden magához tért és többet nem jelentkezett a probléma. Lehet a Fordunk is izgult az első nemzetközi megmérettetése miatt! 🙂 Ezen kívül valóban problémák nélkül zajlott a versenyünk, ami ismerve a körülményeket már önmagában nagy dolog, szerintem a mezőny kilencven százalékának volt valami a körülményekből adódó műszaki, vagy vezetői hibája, kalandja. Defektünk is csak egy volt, azt is magamnak köszönhetem. A második Újhuta szakaszon utolértük apáékat, mert megálltak defektet cserélni. Ezután együtt utolértük az előttem rajtoló Abarth-os párost, akit a türelmetlenségemből fakadóan rossz helyen előztem meg, és kicsíptem a bal első gumit. Tét nélkül versenyeztünk, így megálltunk kicserélni, nem akartam szétverni az autó elejét, hisz több mint tíz kilométer volt még hátra a gyorsból. Valóban sokan panaszkodtak a pályákra, főleg a második napi esőzések miatt. Nekem személy szerint tetszettek ezek a nehéz körülmények, nagy kihívást jelentettek, sokat tanultam. A legjobban az “özönvizes” Disznökőt, és az utolsó éjszakai Telkibányát élveztem.
A raliban nincsen “HA”, de mégis jó belegondolni, hogy ha nincs a defekt, a négy előzés, és Nabila Tejpárék sajnálatos balesete – vagy ha ezek közül csak egy is kimarad – egy nagyon stabil harmadik helyünk lett volna az ERC mezőnyében a kategóriánkban! Ez, és a részeredmények biztatóak a jövőre tekintve.

Szeretném megjegyezni, hogy sokkal pozitívabb volt a verseny megítélése a körülmények ellenére is a versenyzők között, mint azt sok kívülálló gondolja, és hangoztatja. Tíz-tizenkét külföldi versenyzővel is volt szerencsém etapokon, gyűjtőkben ismerkedni, beszélgetni, ebből csak ketten voltak kifejezetten negatív véleménnyel.

A Nyíregyháza belvárosában rendezett gyorsaságin, eszedbe jutottak a fiatalkori emlékek? 🙂

Trencsényi Vince: Igen, vicces élmény volt. Sokat autókáztam még a Nissannal ezeken az utcákon. Jobb eredményt terveztem erre a szakaszra, de sajnos ez előzős gyorson, Mádon, a forró féktárcsa – hidegvíz kombó nem kímélte a technikát. A beíróba már törött féktárcsákkal érkeztünk, így nagyon észnél kellett lennem, nem tudtam azt a tempót autózni amit szerettem volna.

Összességében elégedett vagy a hazai versenyetekkel?

Trencsényi Vince: Amit elterveztem, sikerült megvalósítani, illetve sokat tanultam, voltak apróbb hibáim amiből szintén lehet meríteni a jövőre nézve. Elégedett vagyok a verseny szervezésével is, minimális késéssel zajlott minden. Apróbb hibák, figyelmetlenségek voltak, de egy új versenynél ennyi belefér, jövőre bízom benne, még jobb és sikeresebb versenyünk lesz!

Gondolkoztál már azon, hogy a jövőben fatertől elkéred az R5-öst versenyezni? 🙂

Trencsényi Vince: Teszteken többször is mentem már vele, nem jelentene nagyobb kihívást mint az R2, sőt, szerintem könnyebb gyorsan menni az R5-tel. Éppen ezért nem gondolkozom még a nagyobb autóra váltásban, van még bőven mit tanulni a Forddal is. Az R5 nagyobb “szakmai” hozzáértést is igényel, érzékeny a futómű beállításokra, ezeket tanulnom kell még. Hasznosabbnak látom inkább az R2-vel elindulni néhány külföldi versenyen, ha a lehetőségek adottak.

Következnek az év végi “buli versenyek”. Láthatunk benneteket valamelyiken indulni?

Trencsényi Vince: Egyelőre nincs tervben az idei évre már több verseny, de nem is zárom ki, hogy valahol elinduljunk ha a szponzoraink esetleg úgy kívánják. 😉
Szeretném megköszönni a csapatnak az egész éves munkát, büszkék lehetnek különösen a Mecsek Rallye és a Rally Hungary közt nyújtott teljesítményükre. A Mecsek Ralin apa és én is nagy feladatot adtunk a csapatnak, de a Fordot és a Skodát is rekord idő alatt hozták rendbe, a verseny előtti kedden már tesztelni tudtunk! Apának is nagy köszönettel tartozom a lehetőségért. A szponzorainknak pedig köszönjük az egész éves bizalmat! Végül, de nem utolsó sorban hatalmas pacsi a rengeteg nézőnek, szurkolónak akik kilátogattak a versenyre, hihetetlen rally feelinget kölcsönöztek a hétvégének, amiben még nem volt részem.

Az idei versenyzői filmek!!! 







Comments are closed.