Mindig a nézőknek autóznak

Sajnos az Eger Rally nem úgy alakult a Kovács Krisztián – Sáfrány László páros számára, ahogyan azt előzetesen eltervezték. A szombati gyorsasági felét műszaki hibával teljesítették, majd vasárnap az első szarvaskői gyorson szétment a kuplungjuk és négy kanyar után félre álltak… A szervizcsapatnak köszönhetően az utolsó három gyorsaságira vissza tudtak állni a versenybe és átgurulhattak a Dobó téri céldobogón.

Emlékszel még életed első ralis élményére?

– Életem első ralis emléke az 1994-es Miskolc Ralihoz fűződik – kezdi a múltidézést Kovács “Pici” Krisztián. – Ragályon laktunk a szüleimmel és a Kánó-Imola-Ragály gyorsasági szakaszt megrendezték abban az évben is. Kőkemény három éves voltam és citromsárga esőkabátban már megfertőződtem a ragályi célkanyarban. 🙂

A versenyzést hol és mikor kezdted, milyen eredményeket sikerült eddig elérned a pályafutásod során?

– Először navigátor voltam, mert nem volt pénzem saját autóra. Nagy Isu mellett kezdtem a B.-A.-Z Megyei Rallysprinten, majd utána egy-egy verseny erejéig ültem Kiss Dávid és Hornyák Pisti “Cukor” mellett a Ladába és Balogh Lali mellett a Trabantban. Első versenyem a bal oldalon 2014-ben volt, egy N-es Ladával Tardonán a Laktanyában és innentől kezdve csak a Lada! 😀 Eredményeim nem nagyon vannak, mert mindig a nézőknek autózást részesítettük előnyben. Összesen négy darab kupám van a szekrényen, abból hármat navigátorként kaptam, egyet pedig az idei évben Alsózsolcán, a szlalom versenyen sofőrként.

Az idei éved elég változatos volt eddig. Mezőkövesdi szlalom, LR Gála, céges autóztatás, Domaháza, Miskolc és Eger Rally előfutás. Milyen élményeket szereztél ezeken a rendezvényeken?

– Az idei évnek nagy tervekkel vágtunk neki. Tavaly visszaült mellém egy régebbi navigátorom és barátom Sáfrány Laci, és hála istennek ő is akarja az egyre nagyobb élményeket. Sajnos a koronavírus keresztbe húzta a számításainkat és annak kell örülni, ami van. Eljárunk kisebb versenyekre gyakorolni, mint például Mezőkövesd, vagy Alsózsolca. A Ladaracing Gála régi nagy álmom volt, erre mire eljutok, elmossa az eső… A Rally3 futamokból beterveztük, hogy elmegyünk oda, ahol tetszik a pálya, de sajnos versenyek sincsenek, így elmentünk az egyetlen domaházai versenyre, amit igazság szerint még nézőként se szeretek. Miskolc a tervek között volt, mint Eger is. Miskolcon elindultunk, de a mindenki által ismert sajnálatos eset megtörtént és mi a salak kivételével egy métert sem mentünk. Egerbe is készültünk és azt kell, hogy mondjam, nem jutottunk volna el, ha az említett céges autózáson nem veszek részt. A Jásztej Kft. nagymértékben hozzájárult, hogy ott tudjunk lenni. Ezúton is köszönjük nekik!

Mint már említettük, előfutóként vettél részt az Eger Ralin, a nézők legnagyobb örömére, viszont volt egy kis műszaki problémátok verseny közben.

– Igen, részt vettünk az Eger Ralin. Sajnos ezt nem így terveztük, úgyhogy a sok jó élmény mellett kicsit csalódottak vagyunk. A szombati hosszú gyorsasági felénél gyújtás problémánk adódott és három hengerrel, elakadás jelzővel teljesítettünk vagy tíz kilométert. Majd vasárnap reggel az első szarvaskői gyorson három kanyar után szétrepült a kuplungunk. Szerencsére a szünetben le tudtak minket húzni és a szervizben a fiúk nagyon gyorsan orvosolták a problémát. Így az utolsó körben a három gyorsaságin próbáltunk képességeinkhez mérten mindenkit kárpótolni, aki csak egy kicsit is várt minket a pálya szélén.

Mennyire fontosak számodra a nézők? Egy kicsit sem szeretnél a stopper ellen versenyezni?

– Régebben pont jó időszakban sikerült felnőnöm, amikor azt láttam, hogy lapjával fordulnak a Zsigulik a gyorsaságin. Tudom, ők akkor is az idő ellen küzdöttek, csak akkor úgy volt gyors menni. Láttam a pálya szélén mennyire tombolnak a nézők, amikor valaki szépen fordul. Ma már sajnos aki időre megy, nem így fordul, mert elhaladt a technika és ezért látványtalanabb lett az egész sport. Nekem fontosak a nézők, mert már nagyon kevesen vannak a pálya szélén és megpróbáljuk azokat még valahogy ott tartani. Nem mindig sikerül, de ha már egy nap egy maréknyi néző azt mondja, hogy érdemes volt kijönni, mert szépet fordultunk, én már elégedett vagyok. És most meghazudtolom magam. 😀 Mert a kérdés másik felére válaszolva, azt mondom, hogy mennék időre. Jó gumival, erős autóval. Mert annak is van egy feelingje belülről. De amíg nincs egyetlen komolyabb partner sem hozzá, addig nem éri meg pénzt beleölni, még egy Rally3-as szezonba se. Inkább farolunk utcai gumival, hogy örömet okozzunk embereknek, minthogy a kategória 28. helyén kullogjunk, egy gyenge kocsival, jó gumik nélkül. Remélem egyszer megadatik, hogy legalább egy évet versenyezhessünk Rally3-ban, normális szponzori háttérrel minden versenyen. Nekem már ennyi elég lenne! 😉

Ha mondjuk öt év múlva beszélgetünk és azt kérdezem, hogy hogyan sikerült a 2025-ös évetek, mit szeretnél válaszolni?

– Nehéz erre válaszolni. Én annak is örülök, amit eddig elértünk Lacival, mert ez a mi két kezünk munkája. Mindenért mi dolgoztunk meg. Viszont nagy vágyunk, hogy magunk mögött tudhassunk egy Eger, Miskolc, Ózd, Nyíregyháza Rally versenyt, meg szeretnénk egy évet amatőr szinten a pontokért harcolni és ott elérni valamit. Remélem 2025-ben azt tudod majd megkérdezni, hogy ezek a tervek sikerültek-e. 😀
Szeretném megköszönni mindkettőnk nevében a párjainknak, Marcsunak és Katának, hogy a legnehezebb időkben is kitartanak mellettünk. Továbbá köszönjük a rengeteg segítséget és támogatást, amit az idei évben kaptunk, barátainknak és a szervizeseinknek, akik mindig ott voltak segíteni nekünk. (Pálci, Miki  Rico, Laci, Bence, Ádám)
Szeretnénk köszönetet mondani azoknak is, akik nélkül nem jutottunk volna el ennyi helyre: TS Mont Gépészet Kft., Jásztej Kft., Naszálytej Zrt., SzP Kazinc Gumi Kft., G és Á Garage Kft., Kalmár Plusz – Kenőanyag Szaküzlet Miskolc, Bodor Tamás, Sipos Attila, FireBlade Rally Team, Car Point Service Rally Team és nem utolsó sorban Juhász István.
Fotók: Pál Bence, Gajár Gyula, Bitto Zsolt, Ferencz Dávid. 

Comments are closed.