Minden sikeres versenynek a célban van vége

GOBALDARU MARB futam 2018 (Borsodnádasd – Balaton)

Krampek Nándor – Horváth Norbert (Lada 2107)

Mint első bálozó az oldalunkon, egy pár mondatban bemutatnád az eddigi pályafutásodat az olvasóinknak?

– Elsőként szeretnék minden olvasót és szurkolót üdvözölni – kezdi a beszélgetést Nándi. A történetem még “mózeskosaras” koromban kezdődött, amikor a nyugalmas alvásomat Édesapám csak azzal tudta elérni, ha kivitt levegőzés gyanánt a Zsigulijával pár kanyarra… Aztán a benzin lassacskán vérré vált bennem és 2008-ban, Édesapámnak köszönhetően és a névazonosság segítségével, igaz az ő autójával, de indultam az első szilveszter ralimon. Míg készülőben volt a saját autóm több FRT-n próbálgattam magam és az autóm, az összeszokás több-kevesebb sikerrel járt, de 2015 végére, Szilveszter Ralira összeállt és be is mutatkozhattam immár a saját autómmal és tesómmal a jobb oldalamon. Ez a felállás maradt is, kivétel, hogy a fejlesztések, finomítások sosem állhattak le és az is, hogy a következő évben is csak szilveszterkor tudtunk indulni. 2017-ben pedig már MARB-ban szerettem volna próbára tenni magunkat, de technikai okok miatt, csak egy versenyen sikerült elindulni, ahol kis szerencsével a kategóriánkban harmadikok lettünk.

Milyen tervekkel kezdtétek a 2018-as bajnokságot?

– Ettől az évtől többet várok, célom a lehető legtöbb versenyen indulni, rutint szerezni és bizonyítani, hogy érdemes versenyautóba szerelmesnek lenni.

Miért pont az északi MARB-ot választottátok?

–  Pont azért választottuk az északi MARB-ot, mert olyan lehetőséget kaptunk, ami esélyt adott számunkra is azzal, hogy a nevezési díjak kifizetésének terhét átvállalták, amit külön köszönök Adamovits Márknak. Másfelől meg a tavalyi Zabar-Domaháza verseny baráti hangulata után, szívesen térek vissza ebbe a légkörbe, ami csak segítheti, hogy ne csak versenyezni, de versenyzőnek is jó legyen köztük lenni.

Mi történt veletek a versenyen?

– Már az első gyors segítette az összeszokást a kocsival, igaz nekünk sem vált előnyünkre a jég, ezért a második gyorson még óvatosabbak voltunk. A harmadik gyorson, az előttünk elrajtoló autó szalagkorláttal való találkozása miatt a nézők lelassítottak minket, de szerencsére a versenytársak jól voltak, sajnos a kocsi már nem annyira. Ott ráadásul időjóváírás hiányában elég sok időt vesztettünk. A többi gyorsaságin már kezdtük élvezni a versenyt és sikerült elérnünk a kitűzött célt is és rendben fejeztük be a versenyt, mondhatni gyorsabbak is voltunk, igaz a többiekhez képest, mi nem siettünk annyira. 😀

Sikeresen célba értetek. Elégedetten szálltatok ki az autóból a célban?

– Minden sikeres versenynek a célban van vége, így mondhatjuk, hogy igen, szerencsésen fejeztük be és teljes mértékben elégedettek lehetünk azzal, hogy az összeszokás elindult a kocsival és azzal a felismeréssel is, hogy bőven gyorsulnunk kell még.

Miskolcon találkozhatnak veletek a nézők?

– Igen, no persze ahhoz az is kell, hogy ők is ott legyenek, mert az biztos, hogy mi ott leszünk. Úgyhogy azt hiszem a versenyzőtársaink nevében is “mondhatom”, hogy jöjjenek minél többen.

Csak köszönni tudom mindenkinek a sok segítséget, szurkolást, biztatást. Legfőképpen Édesapámnak, aki után, méltán a “Kis Csalós” becenevem is viselhetem és mondhatni az utolsó csavarért is hálás lehetek neki és hasonlóképpen Horváth Norbinak is, aki nem csak az autómat ismeri kívülről belülről, de ha kell navigál is. Nem utolsó sorban köszönet illeti a segítő barátainkat, támogatóinkat: Mátét (Lencse Art Bútor Lapszabász Centrum), a Boroznaki tesókat, Tibit, Zolit (Tibike Bőrike Bt.), Karner Zoliékat, Demjén Petit a szervizelésért, Zsiska Ferit a kamerákért, videókért és természetesen a “lányokat” is, akik sokszor elnézőek, ha még a szabadidőnket kitolva éjszaka is a versenyautóval vagyunk és akik az izgalmak ellenére mosollyal az arcukon, mindig finom kajákkal várnak minket vissza a szervizparkba!  Köszi a www.nyarifolia.hu -nak!!! 

Comments are closed.