ORB

Mert ralizni jó!!!

Kovács Emil valamikor 2000 tájékán kezdett el komolyabban foglalkozni a ralizással. Fokozatosan lépkedett előre a lépcsőfokokon, először navigált, autót épített, majd jött a versenyzés. Egy kisebb szünet után tavaly az Eger Ralin visszatért és egyre nagyobb célokat támaszt saját maga elé. Emil a Szilveszter Rali után mesélte el nekünk és olvasóinknak az Ő saját ralis történetét. 
Mielőtt rátérnénk a Szilveszter Rallye történéseire, egy pár mondatban mutasd be olvasóinknak az eddigi pályafutásodat.
– A pályafutásomat valamikor 2000 -ben kezdtem el komolyabban. Amit egy aktív rajongói élet előzött meg. A baráti köröm éppúgy benzingőzzel fertőzött volt és mai napig az, mint ahogyan én is az voltam és vagyok a mai napig. Tehát valamikor 2000 körül kerültem közvetlen kapcsolatba a ralival egy, a mai napig barátomnak tartott versenyző Jedlóczky Laci mellet navigátorként. Akkor egy Gr A–s Lancia Integrale navigátor ülését koptattam kisebb – nagyobb sikerrel. Kis idő elteltével vettem meg az első saját autómat, az akkor még létező ECS Motorsorttól egy GC8 Subaru Impreza Gr A-N-es autót. Ha jól emlékszem, valamikor az év vége fele vittem haza. Az első megpróbáltatásom az autóval az a Mikulás VB volt és ahogy az lenni szokott: elhittem, hogy a bab is hús és én mindent jobban tudok. Fel is borítottam az autót, rendesen leamortizálva, de célba érve vele. Aztán egy picit nagyobb felújítást igényelt, mint a tervezett felújítás lett volna. De ezt a sztorit már valahol elmondtam egyszer. Szóval. A szezon kezdésére kész lett az autó és évekig mentem vele, de valahogy sosem volt jó, mert valami, vagy valamik mindig beszartak rajta és így nagyon keserű volt a szám íze… Az életem úgy alakult, hogy megszülettek az iker lányaim és túl sok lett a teendőm, illetve kiköltöztem a családommal az USA-ba, így abbahagytam a versenyzést, de soha nem kerültem elég messze a ralitól, hogy azt elfelejtsem. A benzin mindig is az ereimben csordogált, maximum nem olyan magas oktán számú volt. Egy pár évvel később visszaköltöztünk, de a munkám, a családom miatt az újra visszabutulás volt az első, mert megélni meg kell valamiből. Amikor már stabilan éreztem a talajt a lábam alatt, voltam olyan hülye és vettem egy autót Jedlócky Laci barátomtól. Mi mást, mint egy jó kis Subarut. Csináltam egy szép kis műhelyt és elkezdtem építgetni úgy kb. két évig, mert a munkám így engedte meg. De megbeszéltem a családommal, hogy a versenyzés nem mehet a munka és a család rovására, csak hobbi lesz. Ez egy olyan kőbe vésett dolog, bár szerintem az a kő valami puha anyag lehet, mert simán átírom. 🙂 Egy szó, mint száz, az autó kész lett „majdnem” és a 2018-as Eger Rallye szervízparkjában mikor lekerült a trélerről meg is tehettem vele az első métereket. Így ültem vissza kb. 13 év kihagyás után versenyautóba. Az érzés olyan volt, mintha háttal ülnék a moziban, de nem bántam, mert minden másra meg ott van a Master Card. 🙂
Mi történt veletek 2018-ban?
– Az Eger Ralin sikerült célba érni, bár sokan azt mondták, hogy a második gyorsról már nem jövök le. Ami majdnem így is volt, de megoldottam és a csapat is miután rendbe rakták az autót, mert elém ugrott egy kresz tábla, amin egy szarvas volt. Aztán volt féltengelytörés és egy pár apróság, de elértük a céldobogót és én sírva köszöntem meg mindenkinek, hogy velem voltak és hogy 13 év után ott állhattam a célban. Majd a munkám miatt a következő versenyünk sajnos csak az Ózd -Salgó Rallye volt. Ez a verseny kicsit rövidre sikerült, mert a ceredi gyors cél kanyarjában egy picit gyorsabban mentem, mint kellett volna és odaért az autó hátulja a korláthoz, illetve egy a fűben megbújó kilométerkőhöz, ami enyhén szólva leamortizálta nem kicsit cserébe nagyon az autó hátulját. Konkrétan leszakadt. Bebattyogtunk Salgótarjánba és ott feladni kényszerültünk a versenyt. Nagy elánnal nekiálltunk rendbe rakni az autót. Mivel a murvás versenyeket amúgy is kihagyjuk, a következő a Nyíregyháza Rallye lett volna. De csak lett volna… A navigátorom Halász Peti elment valami egyszerű kontroll vizsgálatra a dokihoz, viszont azonnal műtőbe vágták és szétkaszabolták a lábát. Ugrott a navigátorom. Négy vagy öt napig próbáltam navigátort találni, már a vége fele olyan is jó lett volna, aki csak lélegzik, csak legyen ott, de egyszerűen nem volt senki és Somogyi Pali barátommal beszélgetve megértette velem, hogy azért ez nem egy olyan egyszerű játék, hogy annyira félvállról vegyem a navigátor dolgot. Így navigátor hiányában vissza kellett mondanom a versenyt. Pedig teszteltünk, mint a nagyok, vagy valami olyasmi…
El is érkeztünk az év végéhez. 
– Aztán jött az év vége és mivel murván nem megyünk, így a Miku VB kilőve maradt, a Szilveszter Rallye, amin még sosem mentem és most sem akartam. De hát a fiúk a műhelyben, a haverok, ismerősök elkezdték a szövegelést, hogy az autó kész és itt van az a kis srác a Balatoni Ádám, navigátor szeretne lenni mellettem, ki kellene próbálni és ha mennénk akkor esetleg mi is… Így beneveztem a nevezési zárlat előtt fél órával. Az igazat megvallva jól tettem, mert igen csak keveset ültem az autóban és ha akarok csinálni valamit 2019-ben, akkor menni kell. Az ikerlányaim Emili és Nelli, a fiam Dávid és a feleségem Betti is örültek a döntésnek, mert így legalább benzingőzös családi hétvége lett belőle. Titkon én is örültem neki, mert a fiam 2018-ban nem tudott jönni egy versenyre sem és a lányaimat végre fertőzhetem, mert ők balettoznak, amit én csak „bu.ineveldének” nevezek. Aztán a versenyre kijött a húgom, az édesanyám, a barátaim, az unokaöcsém, a keresztfiam és még sokan mások. Nagyon jól esett már csak az, hogy együtt a szűk és a nagycsalád, velünk vannak a barátok és ismerősök. Majdhogynem bulihangulat volt. Még az sem szegte a kedvünket, hogy pénteken, az unokaöcsém navigálásával kezdtük a versenyt, aki még életében nem navigált. Kikéstünk azzal kezdtük ”mint valami hülyék”, majd az első rajt után elment a szervó és annyira csúszott, hogy az autó nem maradt az úton, mert mi nagyokosok a slick gumit raktunk fel. A második gyorson már jobb volt, de a fékünk hamarabb fogott hátul és így féktávon előbb az autó hátulja fordult és utána az eleje. Aztán észrevettük, hogy a hajtással is van valami, mert fura hangokat ad ki magából, de ettől függetlenül tudtunk menni, ugyan nem időre és nem látványosan, olyan botorkálósan. Hogy mentem volna másképpen, mikor a navigátor unokaöcsém a negyedik kanyar után elveszítette a fonalat, majd a felénél visszatalált, majd megint elkavarodott „hol vagyunk bameg” és a vége már megint megvolt, szinten segítette a munkám az autóban. De ügyes volt és mert ő élvezte, hogy nem azt csinálja az autó, amit én szeretném, hogy csináljon. Miután visszaértünk a második gyorsról a boxba egy kicsit átértékeltük a dolgokat. Késő estig szereltünk. Puhítottunk a gátlókon, nem sok sikerrel, lekötöttük a stabrudakat, kiszereltük a pedálgépet, hogy rendbe rakjuk a féket, mókoltunk a hajtáson és felraktunk olyan intermedia féle gumikat és elmentünk lefeküdni. Másnap az újdonsült navigátor palánta Balatoni Ádám jött, aki jobbnak bizonyult, mert nem kavarodott el és amit mondott azt jól mondta és akkor, amikor kell, így a pénteki időnkhöz képest egy perc környékét javítottunk. Így sem volt tökéletes az autó, mert a szervo gondolt egyet és elment, majd gondolt egy másikat és visszajött. És persze ezt akkor játszotta, amikor nem kellett volna. Az utolsó körre egy olyan sete-suta autóval vágtunk neki, de már tele tapasztalattal és a szombati első körös időnkön is tudtuk javítani újabb egy percet. Igaz az idő nekünk nem volt fontos, mert már az elején annyit zsákoltunk, hogy nem fért a csomiba, így maradt a teszt és a buli. A buli annyira, hogy a végén még a célba is elfelejtettünk lemenni. Tudom ciki ciki, na de ez van. Örültünk egymásnak, hogy megint egy jót buliztunk és újra együtt volt a nagy bagázs…
Vannak már tervek az idei évre? 
– A 2019-es évben találkozunk a rali pályákon. Szeretnénk menni a Mitropa Kupa mezőnyében és a hazai ORC bajnokságban is, csak olyan hobbizós szinten. Persze, ha az óra is azt mutatja, akkor mehetünk gyorsabban is, olyan majdnem profi módon. Mert ralizni jó!!!
Most itt kellene köszönetet mondanom a támogatóknak, de mivel azok nincsenek, illetve minden saját, ami az autón van, EAK M-Sport, EAK Management, azaz EAK.hu, így nem marad más, mint hogy köszönetet mondjak a családomnak. Feleségemnek Bettinek, hogy elnézi a hülyeségeim, a gyerekeimnek, Dávidnak, Emilinek, Nellinek, hogy támogatnak, A szomszéd Molnár Csabinak, hogy mindig ő az első, aki jön segít és teszi, hozza, viszi, az unokaöcsémnek Kovács Zsoltnak a segítséget ”ne navigálj”, a barátoknak azt a sok nem mindig hasznos tanácsot, az újdonsült navigátoromnak Balatoni Ádámnak a majdnem hibátlan munkát és köszönöm az autónak, hogy nem hagyott cserben.
EAK M-Sport / Kovács Emil

Comments are closed.