Megvalósult álom

Gáva Tamásnak az idei Mecsek Ralin való részvétellel egy gyerekkori álma valósult meg. A fiatal pilótával a Mecsek Rali után beszélgettünk. 

Mit jelent számodra a Mecsek Rali?

Gyerekként mikor a Ladák, a Trabantok és a Skodák voltak a menők, már akkor mindannyian arról álmodoztunk, hogy egyszer mi is ott lehetünk egy Mecsek Ralin mint versenyzők. Minden Baranyában szárnyakat bontogató autóversenyző álma a helyi legnevesebb versenyen való részvétel. Nekünk ezt jelenti a Mecsek Rali.

Mit éreztél, amikor a rajtceremónián felgurultál a dobogóra Széchenyi Téren?

Nagyon boldog voltam és büszke, de nem magamra, hanem a csapatra, akik mellettem és mögöttem, mögöttünk álltak. Hatalmas élmény a neved hallani egy rajtdobogón, főleg, ha ezt a szülővárosod kellős közepén hallod vissza. Mindketten az érzelmeinkkel küszködtünk.

Milyen céllal neveztetek a versenyre?

A verseny lényege a célba érés, ráadásul frissek voltunk mindketten a Mecseken, így ez egy külön kihívás volt számunkra, főleg a zobáki bizonyos esés után, én először ültem vissza a ,, Lóra”! Ez volt a legnehezebb, szembenézni egy hibával és újra felhőtlenül versenyezni. Ráadásul az autó szeptember közepén még egy darab vas volt a műhelyben, így 24 nap alatt kellett egy olyat összehoznunk, ami ki is bír 560 kilométert.

Halljuk, hogyan sikerült a versenyetek?

Számunkra a lehető legjobban sikerült, hiszen ott lehettünk a célceremónián szombaton, egy karcmentes autóval és együtt fagyiztunk a kategória társakkal. (Köszönjük a fagyit Gerencsér Berninek). Sikerült újoncként tejesítenünk az 51. Mecsek Ralit, ennél nagyobb büszkeség nem is érhetett volna bennünket.

Melyik szakasz tetszett a legjobban és miért?

Egyértelműen az Alsómocsolád – Mecsekpölöske, másképpen ,,Kisvaszar”. Valahogy sikerült a rajt után elfelejtenünk felírni egy ugrató szerűséget, amin harmadik sebességi fokozatban sikerült is átrepülni, ez után a szélesre érve megpróbáltunk hamar végig érni, így az utolsó pár kanyart már ötödikben sikerült teljesíteni… Boldog voltam, hogy minden klappolt, bár Fóti Peti mosolyát nem nevezhettük őszintének, felnézett és így szólt! ,,Úgy utálom… ” (Rám gondolt…)

Család, haverok, barátok csápoltak a pályák szélén?

Igen, szurkoltak! Különösen Tefner Laci barátunk egy átégett hengerfej tömítéssel csápolt a pálya szélén kivilágítva, hogy jól látható legyen, mivel péntek este sikerült átégetnünk a tömítést, amit tudtunk is javítani a segítségével. Köszönettel tartozom sok embernek, hogy ott lehettünk ezen a neves eseményen. Név szerint egyetlen embernek szeretnék köszönetet mondani, legnagyobb szponzoromnak, szerelőmnek, Gáva Tamásnak, édesapámnak, aki mindenben segített, ott állt mellettem végig, támogatott és nem adta fel! Köszönöm!!!

Comments are closed.