ORB

Maradtak a riszálós stílusnál

A tavalyi évben annyira megtetszett a Galuska Szabolcs, Várfalvi Gábor párosnak az Iseum Rallye, hogy idén újra próbára tették magukat az év első murvás versenyén. 
Miskolc után miért pont a murvás Iseum Ralit választottátok?
Szabolcs: Tavaly volt lehetőségünk először menni Szombathelyen még a “Piroskával” és nagyon megtetszett a verseny! Magyarországon egyedülálló pályák, kevés etap, remek szervezés és persze a Farkaserdő, mint Powerstage is beégette magát a retinánkba. Nem volt kérdés, hogy idén is nekivágunk, csak a VFTS-t féltettük egy picit.
Gábor: Alapvetően mi az aszfaltos versenyek preferáljuk inkább, de a magyar ” Finn Rallye” kivétel. Jó hírűek a pályák, remek a rendezés, ez vitt minket már tavaly is Szombathelyre és az ott begyűjtött élmények hatására döntöttünk úgy, hogy az idén is megpróbálkozunk a versennyel. Nem volt rossz döntés.
Nem kellett sokáig várnotok a rendőri intézkedésre az elmúlt hétvégén… 🙂
 
Szabolcs: Hát nem… 🙁 Azt csodálom, hogy nem lőttek ott rögtön tarkón, mint társadalomra kiemelten veszélyes elemet! 62-vel “száguldoztunk”… Egyébként, ha valóban gyorsabban mentünk, akkor a büntetés teljesen jogos, zokszó nélkül befizetem. De az, hogy meg is állítottak és tíz percen keresztül vették föl a jegyzőkönyvet, hogy aztán még csekket se kapjunk (azt majd postán, szólt az instrukció a hatóság részéről) az nettó rosszindulat, ráadásul kontraproduktív! Kedves szervek, ha valakit súlyos késésbe hoznak, akkor az bizony az etap többi részén fogja behozni, nem logikus? 🙂 Mondjuk mi csak röhögtünk rajta, egyáltalán nem rohantunk, mert nem volt meg a kategóriánk, ergo pont nem érdekelt a bezsebelt két perces késés, de adott esetben a másik tíz megállított páros ettől eltérően is gondolhatta…
Gábor: Hát… diplomatikusan úgy fogalmaznám meg, hogy nem vetett fel minket a boldogság. Gala szépen összefoglalta, nem is tetézném a bajt. 🙂 De név nélkül, tudunk olyan párosról, aki mégsem késett el a beíróból, tehát a foglalkozás nem érte el a kívánt hatást. 🙂 Bár a végeredményre nem volt hatással a két perc késés, de engem mégis zavart kicsit, mert eddig sikerült úgy versenyeznünk, hogy nem kaptunk büntetést késésért. 
Az első napotokat mennyire befolyásolta ez az incidens? 
Szabolcs: Picit bosszantott, de nem szívtuk mellre. A nevezési listán még meg volt a kategória, de a rajta már némileg erodálódott, úgyhogy csak magunkkal küzdöttünk. Húsz másodperc büntetés nem a világ, mókázni jöttünk!
Gábor: Nem volt tétje a versenyzésünknek, a rajt után pedig el is illant a rossz élmény hatása, nem gondolom, hogy a pályán Gala erre gondolt volna.
A másnap viszont már az önfeledt ralizásról szólt a számotokra!
 
Szabolcs: Már az első nap végére is kezdtünk beletalálni, sikerült a Ladás mezőny elejében is autózni, ennek nagyon örültünk! A teszten ugyanazt próbálgattuk, hogyan lehetünk egyre gyorsabbak, a végén mégiscsak a riszálós stílusnál maradtunk, murván az fekszik nekünk, ez világossá vált.
Gábor: Másnapra maradtak a hosszú szakaszok, amiből Farkaserdő egyértelműen a kedvencünk tavaly óta! 🙂 Bár a pályák minősége jobb lett volna, ha a csütörtöki, pénteki nagy esőzések nem áztatják szét, majd ezen nem megy át a komplett mezőny pályabejárásként négy alkalommal. A hosszúperesztegi “szögletes” gyors pedig nem lopta be magát a szívünkbe, az enyémbe különösen. Itt sikerült pályafutásom talán két legnagyobb hibáját elkövetnem, először annyira lemaradtam a kanyarról, hogy gyakorlatilag a kanyarban mondtam be a J4-et, itt értelemszerűen már nem fordultunk be, 🙂 de szerencsére volt hely szemben kifutni. Az utolsón pedig olyan meggyőződéssel állítottam, hogy J4 következik, hogy majdnem magamat is meggyőztem… pedig ott egy komoly B4 várt minket. De ebből se lett baj, maximum a belsőből kell kicsit kisípolni az oda nem illő részeket! 🙂
Miben volt másabb az idei Iseum Rali, mint a tavalyi? 
Szabolcs: Picit sajnáljuk, hogy a hosszú Farkaserdő kimaradt, de az igazi problémát a viharos időjárás okozta. Pont a pályabejáráson esett és nagyon nyomvályús-gödrös lett, mire a versenyre felszáradt a pálya. Ez okozott némi anyagi kárt a mezőnyben… De a szervezés hasonlóan színvonalat volt, mint tavaly, éreztük a törődést, nagyon köszönjük!
Gábor: Egyértelműen a pályák minőségében, amiről az eső tehetett. A szombati nap végére a rallye katlan szépen felszáradt, de vasárnapra az erdőkben maradt még bőven sáros rész. Ezen kívül a tavaly megismert remek rendezés várt minket, én adnék rá 10-ből 9 és felet. 🙂 10 akkor lehetne, ha nem gyűjtöttem volna be a szervizbusz bal hátsó gumijába egy csavart valahol (gyanús a szervizpark…), amit cserélhettem még a hazaúton, kissé elnyújtva ezzel az amúgy is három és fél órás hazautat.
A Székesfehérvár rali következik. Láthatunk benneteket az indulók között?
 
Szabolcs: Biztosan nem, az már végképp sok lenne a dédelgetett VFTS-ünknek, így is csoda, hogy rajtamaradt az összes szélesítés, ott tuti leírnánk az autót.
Szeretném megköszönni Korinak az alapos felkészítést, neki köszönhető, hogy minimális szereléssel megúsztuk a futamot, pedig a korábbiaktól eltérően, kapott a vas rendesen! A Ivanicsos szervizcsapat remekül tette a dolgát, a felmerülő problémákat profi módon kezelték, le a kalappal!  A családom most sajnos nem tudott elkísérni, de lélekben velem voltak, a kislányom négy levelű lóheréje meg úgyis átkerült a Vöftire… 🙂
Gábor: Nem, Fehérváron nem megyünk, ha minden jól megy, az első őszi futamon állunk újra rajthoz.

Comments are closed.