Majdnem összepakoltak és hazamentek

Balázs Kornél és Mohácsi László párosa, az idei évben is üde színfoltja volt a Baranya Kupának. A rengeteg technikai hiba miatt nem sikerült jó eredményt elérniük, az autóban és azon kívül is azért jó volt a hangulat, próbálták leplezni a csalódottságukat. Kornéllal beszélgettünk a versenyen történt eseményekről. 

A Miskolc Ralin indultatok utoljára. Nem volt sok a kihagyás? 🙂

– Nem éreztem soknak, a Historic mezőnyben nem nagyon volt más verseny, ami számunkra elérhető lett volna, vagyis azt feleslegesnek éreztük, hogy egyedül körözgessünk a gyorsokon, jobb azért úgy menni, hogy más is van a kategóriában és még a társaság is jó. Azért a hivatalos teszten egy kicsit átmozgattuk magunkat, hiszen a miskolci fiaskó után nem sokat ültem az autóban.

A Baranya Kupa első napján egy prológ és egy szakasz várt rátok.

– Én még mindig utálom a prológot! 😀 Salakon még elbohóckodok meg-meghúzom a kézit, de ezen a komlói főúton… Akkora nyomvályúk voltak, hogy attól féltem, el fog törni a féltengely. Nagyon nem az én világom ez, de tudom, hogy szükség van erre is a nézők miatt, bár ez nem az első kerék hajtású gépeknek van kitalálva. A péntek esti gyors nem tartozik a kedvenceim közé, elején egy kicsit szűkebb, de tempós rész, majd kifordulunk a főútra nagy nehezen és utána csak lobogunk. Egy nagy autóval biztos nagyobb élmény, de nekünk nem annyira… 🙂

Szombaton rögtön egy jó idővel kezdtetek, amivel sikerült elverni a Serényi Andrisékat!

– Szombat reggel mondhatnám azt is, hogy letaláltunk. 😀 Vagy mi kaptuk el a fonalat, vagy Andris aludt be, nem tudom, pedig a tavalyi Mecsek Ralin utáltam ezt a gyorsaságit, ezen is estünk ki az első nap… Aztán jött az első Hetvehely, ahol az autó néha nem akart forogni, de nem éreztük annyira rossznak, aztán a célban megláttuk az időket… Húszat kaptunk Andristól. Majd Árpádtetőn ugyanez megismétlődött, azt hittem összepakolok és hazamegyek.

A verseny hátralévő részében viszont mindig akadt valami műszaki problémátok…

– Kaptunk a nyakunkba bőven hátráltató tényezőket. Az első kör után cseréltünk trafót, azzal egy fokkal jobb lett az autó és tudtunk Andris mögött vállalható időket autózni, bár Mecsekpölöskén, az esőben sajnos bebambultam és megforogtunk. Később kiderült, hogy átlyukadt az úszónk és sokszor túl sokat kapott az autó, ezáltal meg-megfulladt. Orvosoltuk ezt is a következő lehetőségnél, majd jött a harmadik kör, ahol szintén előjött a fulladásos probléma, nem reagált a gázra az autó. Kiderült, hogy a jó magyar utángyártott úszó súlyra nem olyan, mint a gyári, így dobtuk a kukába újra. Az utolsó körre végül összeállt a technika és sikerült jobban autózni, de Andris most nagyon gyors volt.

Sikeresen célba értetek, viszont az eredmények miatt nem lehettek elégedettek. Ahogyan ismerlek, többet vártál ettől a versenytől.

– Andris hazai pályán indult, ezt tudtuk, de nem mentünk feltett kézzel a harcba. Próbáltunk gyorsulni, csak az autó nem akarta, valaki levehetné már róla a rontást! 😀 Amikor jó volt az autó, akkor ott voltunk a seggében, pár másodperceket kaptunk csak, ami nem olyan rossz részeredmény. A szombati gyorsokat egytől-egyig imádtam, mi mentünk volna még tovább, ha lehetett volna. Az autóban és azon kívül is azért jó volt a hangulat, próbáltuk leplezni a csalódottságunk.

A Barum Ralin való indulást sokáig terveztétek, de gondolom ennyi műszaki hiba után nem meritek bevállalni a Cseh túrát.

– Az év elején azt mondtuk, hogy megyünk a Barumon, mert az még tartozik nekünk eggyel. Miskolc átírta a forgatókönyvet, beszéltem Andrissal és végül abban maradtunk, hogy el tudnak szakadni a Baranya Kupára, úgyhogy akkor mi is inkább itt álltunk rajthoz. Fáj a szívem, mert a Barum a szívem csücske, bár a komlói futamot is nagyon szeretem. Talán, ha jobban kompenzált volna, akkor most nem lenne ekkora űr magunk mögött, de ilyen ez a technikai sport… 🙂

Köszönet újra a családnak, hogy mellénk állnak és támogatnak, köszönöm Fusinak, hogy felkészítette az autót, a hibákat egyikünk sem láthatta előre. Köszönöm a szervizcsapatnak, hogy eljöttek, szerencsére sok dolguk nem volt, ami volt, az pedig bosszantó! 🙂 Köszönet illeti Andrisékat is, hiszen tőle kaptam az úszót, illetve egész hétvégén náluk vendégeskedtünk a csapattal az étteremben. Aki egyszer jár Orfűn, nézzen be a Muskátliba, megéri. 😉 Illetve nem utolsó sorban köszönöm Lacikának, hogy el tudott szakadni és hogy elviselt, sajnos az elkeseredettségem rajta csattant, mivel ő volt egész nap mellettem, amiért itt is elnézést kérek!

Comments are closed.