Komjátiéknál félig tele van az a bizonyos pohár

Komjáti Ákossal foglaltuk össze a mögöttünk hagyott 2018-as esztendőt.

Komjáti Ákos – Komjáti Balázs (Lada 2105) 

Milyen tervekkel indultatok neki a 2018-as esztendőnek?

– Az év elején tele voltunk elképzelésekkel, ami egész évre ki is tartott. Az autó kapott egy új motort, majd egy komolyabb váltót. Igazából egyikünk mögött sincs annyi versenykilométer, hogy a szóban forgó évet ne a tanulásnak és tapasztalatszerzésnek szánjuk. Ami viszont nagy falatnak tűnt, az az első kerekes autók megjelenése a kategóriában, akik feladták a leckét rendesen.

Mennyire nehéz, vagy éppen idegőrlő egy bajnokságra összehozni a szükséges anyagiakat?

– Minden verseny előtt megy a matek, hogy meddig tudunk nyújtózkodni. Sajnos eddig még nem adatott meg, hogy végig tudjunk menni egy komplett bajnokságot, de a környékbeli versenyekre azért sikerült eljutnunk.

Mint köztudomású a Historic bajnokságában vesztek részt. Mi fogott meg benneteket ebben a mezőnyben?

– Első sorban az, hogy 1.3 A-s Ladát olyan kategóriába sorolták, (köbcenti és életkor alapján) ahol hasonló teljesítményű technikákkal tudjuk összemérni tudásunkat és lehetőségünk van tanulni a nálunk tapasztaltabb versenyző párosoktól.

A fotó a Miskolc Ralin készült az egyik gyűjtőben. Ez az a kép, ami válaszol arra a kérdésre, hogy miért.

Vegyük sorra az idei versenyeket, ahol indultatok. Az év első versenyén Egerben épségben beértetek a célba és még kupát is kaptatok a Dobó Téren felállított céldobogón.

– Ahogy már fent említettük, egy teljesen új motorral kezdtük az évet, amihez hozzá kellet szokni, mert egy picit másabb lett a karakterisztikája, mint az előző motorunknak. Sikerült a versenyt nagyobb technikai hiba nélkül átvészelni, a kisebb hibákat viszont a srácok a szervizparkban azonnal orvosolták.

Miskolcon sikeresen teljesítettétek a közel 700 km össztávot és a jó eredmény sem maradt el.

– A miskolci verseny mindkettőnk számára emlékezetes maradt, mivel sikerült a vasárnapi versenynapot az abszolút harmadik helyen zárni a Historic bajnokságban. Valamint hazai pálya révén, mind a ketten nagyon vártuk a szóban forgó hétvégét.

A Salgó Rallye sajnos nem alakult a legjobb forgatókönyv szerint…

– Salgó Rallye-ra egy kis túlzással csak kimentünk felírni a pályákat, majd az első szuperspeciál szakaszon sikerült kb. 400 métert menni az autóval, ami hirtelen egy hengeres lett. Majd mikor a pálya szélén meg lett bontva a motor, kiderült, hogy a vezérműtengely adta fel a küzdelmet és tört ketté. Megpróbáltuk orvosolni a hibát, amiben nagy segítségünkre volt Hegedűs László akinek most is nagy köszönet az alkatrészekért, valamint Molnár Attiláéknak, akik segítségével próbáltunk életet lehelni a motorba. Sajnos a több órás éjszakába nyúló szerelés végén, úgy döntöttünk, hogy elengedjük ezt a versenyt, ami jó döntés volt, mert utólag kiderült, hogy a szelepek is sérültek és csapágyas is lett a motor, amit egy vezérműtengely cserével nem tudtunk volna orvosolni. Így megtöröltük a szánkat és végül az autó trélerre került.

A Nyíregyháza Ralin újra technikai problémák hátráltatták a jó szerepléseteket és az időjárás sem volt kegyes a versenyzőkhöz.

– Utolsó verseny a bajnokságban és az éves helyünk már a verseny elején eldőlt, abba beleszólni már nem tudtunk. Ennek tudatában a vasárnapi céldobogó lebegett a szemünk előtt. Első pénteki gyors, ami a városban került megrendezésre, elég érdekes volt, mivel hiába írtuk fel a pályát, nem sokat láttunk, igaz ezzel a többi páros is ugyanígy volt. A szombati nap szerettük volna odatenni magunkat, de az időjárás újra ellenünk dolgozott, ezután jött a vasárnapi nap, ahol felcsillant a szemünk és végre a két napja tartó ködnek nyoma sem volt. Majd felszívva magunkat a mádi első gyorson sikerült egy jó tempót elkapni, majd a pálya felénél egy kijárt fordulónál elkaptunk egy betonszegélyt, ami leszakította a kartervédőt és beszakította az olajteknőt, valamint a futóművet is átrendezte, aminek köszönhetően az autóval egyenesen menni is kihívás volt. Sikerült lejönni leszakadt kartervédővel és beszakadt teknővel a gyorsról. A gyors után a kartervédő darabjait leműtöttük az autóról, majd “rágóval” befoltoztuk a beszakadt olajteknőt és mentünk tovább. Számunkra innentől kezdődött a túlélés, de sikerült bevinni a célba az autót a kategória második helyére.

Félig tele, vagy félig üres az a bizonyos pohár?

– Túl vagyunk egy éven, ismét tanultunk rengeteget, tapasztalatokat szereztük. Ezeket mérlegelve, csak félig tele lehet az a pohár. 😉

Mit tartogathat számotokra a 2019-es év a gyorsasági szakaszokon?

– A 2019-es év még számunkra egy nagy kérdőjel. Szeretnénk legalább annyi versenyen indulni, mint előző évben, viszont jelenleg az autó feltámasztása a cél, mivel az utolsó versenyen többet kapott, mint egész évben. Most a rövidtávú cél az, hogy az év eleji gépkönyvezésén ott lehessünk.

Akiknek szeretnénk megköszönni:
Fazekas Attilának és csapatának – Insertus és Fairium Kft.
A szervizcsapatnak: Harangi András, Szálkai László és Tucsa József.
Pucsok Gábor és Horváth Dániel – Pucsok Gumiszervíz.
Kronome Ákos – Motor
Csáthy Miklós – Májki Váltó
Руслан Карпинець – Alkatrész
És végül, de nem utolsó sorban a családnak.

Fotó: Hajóka

Comments are closed.