Jutalom verseny San Marinóban

Merencsics Árpádnak és Laboncz Lászlónak igencsak sűrűre sikerült a 2019-es esztendő. A Mitropa Kupában folyamatosan versenyeztek, aminek meg is lett az eredménye egy bajnoki cím formájában. A siker után viszont nem ültek a babérjaikon, hiszen Bassano után rögtön San Marinóba indultak, hogy részt vegyenek a Rally Legenden. Árpival beszélgettünk a “legendes” élményekről és szóba került már a jövő év is. 
 
Éppen hogy befejeztétek a Bassano Ralit, rögtön átmentetek San Marinóba a Rallye Legend helyszínére.
 
– Így van, nemrég fejeztük be a Mitropa Kupa verseny sorozatát és ezek után részt vettünk egy számunkra jutalom versenyen, mely nem más, mint a nagyon híres Rally Legend. Nagyon vártuk ezt a hetet, igaz nem sok időnk volt rá felkészülni, csupán egy hét.
 
Indultál már jó pár Legenden és majdnem mindig más autóval. Mit vártál előzetesen ettől a Ladás kalandtól?
 
– Ez volt a harmadik különböző autó, amivel indultunk ezen a versenyen. Most már lassan megszokott, hogy az új autóinkat a Legenden teszteljük! 🙂 Három alkalommal indultunk Suzukival, kettő alkalommal Lanciával és most Ladával. Nagy elvárásom nem volt a versennyel kapcsolatban, csak az, hogy célba érjünk, ne legyen fénysérült az autó és ha tudunk, autózzunk a nézőknek. Az utóbbi kicsit nehézkes volt, mert slickkel mentünk végig és azzal kevés a tapasztalatom, így kevés helyen tudtuk úsztatni, inkább régies módon emelgette az elejét az autó.
Akkor halljuk az élménybeszámolódat a hétvégéről!
 
– Hol is kezdjem… Az az egy biztos, hogy San Marino városát és a várat egyszerűen nem lehet „megunni”. Mindig mutat valami újat, el tudunk menni olyan helyekre, ahol még nem jártunk. Kedvesek az emberek és ide mindig szívesen tér vissza az ember. A verseny szakaszai nem voltak ismeretlenek számunkra, hasonlóak voltak a tavalyiakhoz, kisebb-nagyobb változtatásokkal, így a pályabejárás nem volt nehéz. Ami viszont igen, hogy most egy Ladával kellett közlekedni a pályán, ami azt jelenti, hogy teljesen más íveken kell autózni, mint a többi autómmal. Meg is beszéltük Lacival, mivel ő nagyon sok hátsókerekes tapasztalattal rendelkezik, megpróbálja ezeket minél jobban átadni nekem és így talán gyorsan tudunk majd autózni. Csütörtökön vette kezdetét a „buli” a körforgalomban, ahol egy versenyt rendeztek éjszakába nyúlóan. Szerintem egy stadiont meg lehetett volna tölteni, annyi ember volt azon a kis helyen! Elképesztő volt a hangulat, rengeteg videó készült róla. Pénteken éjszaka kezdtünk, én úgy értékelném, hogy azon a négy gyorsaságin megtanultam kanyarodni az autóval. Kissé bután hangzik, de mindent tanulni kell! 🙂 Szombaton már nagyrészt nappal mentünk és egy kicsit bátorodtam is, Laci azt mondta, fejlődőképes vagyok. Az esti gyorsaságik közül kettőt töröltek, de olyan élményben volt részünk az egyiken, hogy azt nagyon nehéz leírni… A szakasz neve Piandavello és pálya vége felé gurultunk, amikor megállított az egyik sportbíró sárga zászlóval és mutatta, hogy nagyon lassan menjünk tovább. Amikor befordultunk a kanyarba, utána egy hatalmas embertömeg várt minket! Ennyi magyar zászlót még nem láttam egyszerre. Üvöltöttek az emberek, megköszönték, hogy ott vagyunk, ütötték az autó tetejét, pacsiztunk velük és lassan nyílott csak a tömeg. Megható élmény volt, ilyenben még nem volt részem! Talán videón láttam a 90-es, illetve a 2000-es évek elejéről. Ismét jó volt magyarként itt versenyezni! A vasárnapi napra csak négy gyorsasági maradt, így ott próbáltunk egy kicsit még gyorsulni, meg az autó határait tanulgatni. Laci már egy kicsit jobban hajtott, ahol úgy érezte meg is lett az eredménye.
 
Hiába egy buliverseny ez, azért az eredmény sem maradhatott el, ahol is a kategória hetedik helyén végeztetek.
 
– Pontosan, mivel a lehetőségek miatt rámentünk az időre, megpróbáltuk kihozni a legjobbat magunkból, illetve az autóból. Ez sikerült is, és ahogy mondod, megnyertük a kategóriánkat, illetve az abszolút hetedik helyen végeztünk, egy nagyon szép mezőnyben. Maximálisan elégedett vagyok ezzel, a csapat úgy fogalmazott, hogy kicsit túl is teljesítettük a kitűzött korábbi célokat.
 
Méltó megkoronázása volt ez a verseny az idei éveteknek?
 
– Abszolút! A Mitropa Kupa győzelem után egy héttel, egy másik autóval is sikerült szép eredményt elérni. Ez egy jó irányt vetít elő szerintem a csapat számára a következő évre. Egy kicsit még kérdőjeles, hogy mivel indulunk jövőre, de szeretném folytatni a Ladás korszakot.
 
Következik a téli szünet és a jövő évre való felkészülés, vagy láthatunk még valahol benneteket az idei évben?
 
– Most egy kis pihenés kell, mert az utóbbi, kicsit több, mint egy hónapban négy versenyen voltunk. 🙂 Rendbe fogjuk rakni a Suzukit, kicsit kell karosszériázni, illetve festeni is, illetve a Ladán is van némi javítani való, ami csupán csak gyerekbetegség. Én úgy gondolom jelenleg, hogy idén nem fogunk menni több versenyen. Novemberben megyünk újra Bassano-ba, a Mitropa Kupa díjkiosztóra, ahol megünnepeljük szép nemzetközi eredményünket.
 

“Köszönettel tartozok először édesapámnak, id. Merencsics Árpádnak, hogy kitartóan támogatott céljaim elérésében, édesanyámnak és páromnak, hogy elviselik ezt a „hóbortomat” már sokadik éve, ezen kívül a partnereinknek, hogy lehetővé tették számunkra az egész éves versenyzést és nem utolsó sorban annak a rengeteg magyarnak, akik év közben és most év végén a Rally Legenden nekünk is szurkoltak. Királyok vagytok mindannyian!!!”

Comments are closed.