Jövőre revansot vennének

Jámbor Laci előhúzta a sufniból a “Fabulonos körlámpást” és próbálta élvezni a versenyzést a porrogi versenyen. Sajnos a technika ördöge hátráltatta őket ebben a tervükben, de nem voltak szomorúak. Lacival beszélgettünk egy kicsit az amatőr rali világáról és szóba került a rali jelene, jövője is. 

Legutóbbi versenyetek a Somogybükkösd és Porrogszentkirály között rendezett 7x Görbe Rallye 2018 – MARB futam volt, ami egy prológgal kezdődött a szombati napon. Mennyire szereted ezeket a “nézőcsalogató” programokat?

– Nagyon régen még az RTE-s Ezerjó-s időkben mentem utoljára prológon és nagyon vártuk, hogy újra lehetőség lesz prológozni. Sokat gondolkoztam, hogy induljunk-e ezen a tőlünk elég messze lévő futamon, de amikor megtudtuk, hogy lesz prológ is, akkor egyértelműen az indulás mellett döntöttünk. Gyalogosan járhattuk be a pályát, akkor kicsit szűknek tűnt, de az autóban ülve már nem volt gond, szívünk szerint mentünk volna még néhány kört rajta.

Avass be minket egy kis kulisszatitokba! Hogyan szokott egy amatőr versenyző, hogyan szoktatok ti készülni egy MARB versenyre?

– Nagyrészt ketten-hárman készítjük fel az autót a versenyre, amire szinte mindig csak az utolsó napokra tolódik és többnyire kapkodós. A távolabbi versenyek előtt hetekben összeszedjük, hogy ki tud jönni velünk segíteni, szállást foglalunk és ha szükséges felgumizzuk az aktuális kerekeket. A verseny napja előtt még bepakolunk a szervízautóba. Szerencsére most már saját szervízautónk és trélerünk van, azokért nem kell külön elszaladgálni, kölcsön kérni. Ha időm engedi a verseny előtti hetekben szoktam edzeni is, hogy megfelelő kondiban legyek a futamra.

Szponzorkeresésnél mit tudsz ajánlani a leendő támogatóknak, hogy szponzoráljanak titeket?

– Az elmúlt 17 év alatt amióta versenyzünk, még igazán komoly szponzorunk nem akadt. Sajnos nem is vagyok az a nagyon kilincselős típus. De nagy segítség volt amikor alkatrészeket, próbarendszámot, rengeteg kerékcserét, vagy éppen műhely használatot kaptunk. A leendő támogatóinknak amit ajánlani tudunk, hogy egy látványos és jókedvű sportcsapat autóira kerül ki a matricájuk és szerencsére eddig azt tapasztaltuk, hogy amerre megyünk az országban ott várnak minket, szeretik az autózásunkat, a sokszor kicsit különc autóinkat és a hozzáállásunkat az ehhez, a mára kicsit megváltozott sporthoz.

Visszatérve a versenyre, sajnos nem tartott sokáig a számotokra…

– Így van. A második gyors célját már nem láttuk meg. Az első gyorson kicsit tapogatóztunk, valami nem volt oké a féknél, nem bíztam meg az autóban. A második gyors közepén már egész jól jöttünk viszont a vége előtt körülbelül egy kilométerrel rezonanciát éreztünk a motor felől és pár másodperc múlva felpörgött a motor és megszűnt a hajtásunk. Sajnos eltörtek a lendkerék csavarok, nem repült le a lendkerék, csak már nem vitte át a hajtást. Sanyival már fel is adtuk, egyrészt, mert nem volt tartalék alkatrészünk, másrészt mert a pálya közepén voltunk. Miután lement a mezőny, megjelentek a rescue-ok, akik bevontattak a szervízbe némi Fabulon naptejért cserébe.

Ha egy versenyt idő előtt be kell fejeznetek, akkor az autótok mellett állva nézed a többieket, vagy bosszúsan haza indulsz?

– Szeretem nézni is a versenyt, úgyhogy mindig megnézzük a többieket még, amikor már kicsit keserű a szánk íze, hogy már nem mehetünk. De most ilyesmire nem volt időnk, mert amint beértünk a szervízbe a Rácz Gábor úr közölte velünk, hogy neki kell állni szerelni, legalább lássuk, hogy mekkora a kár és ha a főtengely vége megúszta a kalandot, akkor összerakjuk. Gyorsan oldalra borítottuk, lekaptuk a váltót és bár kicsit belehúzott az elforgó lendkerék a főtengelybe, de nem volt vészes, ezért megpróbáltuk. Koszti Lacika szerzett alkatrészeket a kategória társaktól és mire menni kellett volna a harmadik gyorsra ismét kész lett az autó. Nagy köszönet Rácz Gabinak, Varga Tibikének, Koszti Lacinak, Mireider Csabinak a szerelésért, Kovács Öcsikének és a többi A1.6 lightos Ladásnak az alkatrészekért. Utána még volt egy kis harcunk a versenyigazgatóval, de végül is záró autóként lemehettünk az utolsó két gyorson. Az utolsó gyors végén ismét rezonanciát éreztünk, ezért inkább leállítottuk a motort, nehogy leszakadjon a kölcsön lendkerék. Összességében, jól éreztük magunkat ezen a számunkra új pályán, úgyhogy jövőre is jövünk és revansot veszünk, hogyha lesz itt verseny.

Mit szólsz a hírhez, hogy a jövő évtől elvileg újra rendezhetünk ERC versenyt?

– Véleményem szerint rossz irányba halad a rali. A mostani autók már nagyon látványtalanul gyorsak. Én megragadtam a 70-80-90-es évek versenyautóinál. Ezeket szeretem nézni. Nemrég voltunk a Barum Ralin, ahol bár piszok gyorsan ment az ERC mezőny eleje, de amikor jött a Historic mezőny, hát akkor igazán felforrt a levegő a pálya szélén. Én kicsit úgy érzem, hogy a sok energia, ami egy ERC verseny rendezéséhez kell, az egy kicsit tőlünk, amatőröktől lesz elvéve.

Végezetül szeretnénk megköszönni feleségeinknek és gyermekeinknek, hogy segítenek és támogatnak minket a hobbinkban. Köszönöm édesapámnak a támogatást és a király fotókat, amiket nem csak rólunk, hanem az egész mezőnyről szokott lőni. Köszönöm a Piszke Tyre Kft.-nek. A kis csapatunk minden tagjának és Rácz Gabinak, Varga Tibikének köszönjük a segítséget. Továbbá köszönjük a Déli Régió A1.6 light kategória tagjainak a segítséget és hogy életben tartanak egy kis részt a régi idők “slick mentes rally” hangulatából.

Comments are closed.