Jámbor Laci leporolta a VFTS-t!

Jámbor Laci a MARB nyugati versenyeinek a “szüneteltetése” miatt sajnos az elmúlt két évben csak kevés versenyen tudott részt venni… Most viszont a Bányásznapi Oroszlány Rali lehetőséget adott neki, hogy leporolja a VFTS-t, és az eredmények ismeretében nem bánta meg. 

Nagyon régen, körülbelül másfél éve beszélgettünk utoljára a 2016-os lábatlani verseny után, ahol a tesódék is indultak. Mi történt veletek azóta?

– A tavalyi évben a Nyugati régióban nem volt sok verseny… Két futam volt megtartva, az oroszlányi, ahol abszolút elsők lettünk és a bajnai, ahol második helyen sikerült beérnünk. Idén a bajnokságot már meg sem rendezték, ezért ellátogattunk a déli versenyekre, ott még elfogadták az autóinkat. Magyarbólyban a szuper N-es autómmal indultunk, Bakonyán pedig beültem navigálni Kosztolányi Laci barátomnak. Ezután leporoltuk a VFTS-t és az oroszlányi versenyt céloztuk meg.

Ismerted az Oroszlány és Pusztavám között elhelyezkedő pályát?

– Régen az Ezerjó Kupa idején sokat versenyeztünk itt, és tavaly is jót sikerült mennünk rajta. Sajnos mióta az MNASZ beleszólt az amatőr versenyzésbe, tele kell rakni a pályákat lassítókkal az átlagsebesség miatt. Szinte az összes jó kanyar meg van lassítva…

Az első gyorsaságit rögtön behúztátok!

– Így van. Szakál Sanyi navigált most nekem és sikerült már az elején összerázódni és fel is tudtuk venni a ritmust. Egy két féktávon maradt benne sok, de első gyorsnak fél év szünet után jó volt.

A következő három gyorsaságin magabiztosan őriztétek az abszolút második helyet.

– A második gyorson is szerettünk volna jót menni, de sajnos az első kitérőbe belecsúsztunk. Tolatnunk is kellett, picit a futómű is elment, egy tízest bent hagytunk… A pályabíró még büntetést is ítélt érte, amit a verseny végén szerencsére visszavontak, mert nem volt jogos. A második-harmadik gyorson jó tempót mentünk, egy-két apró hiba volt bennük, de az idők jók voltak, csak a Buszosék voltak gyorsabbak és a MARB mezőnyben is csak a 2000-es autók voltak gyorsabbak nálunk. Az utóbbi kettő évben nem tudtunk fejleszteni az autón és sajnos érezzük is, hogy a többiek most előttünk járnak már.

Az ötödik gyorson viszont csak egy tizenötödik időt jöttetek, ami az ezüst elvesztéséhez vezetett…

– A gyorsasági rajtja előtt leesett az eső, ki sem mehettünk a szervízből, mert állt a rajt. Állítólag a mezőny eleje nem akart elrajtolni az eső miatt. Ehhez sok mindent nem fűznék hozzá, tudjuk hogy ez a fehér aszfalt nagyon csúszik, de azért ez túlzás volt. Körülbelül egy óra kényszerpihenő után tudtunk elrajtolni a félig már felszáradt pályán. Sajnos a harmadik és negyedik kanyarban furcsa zörejt hallottunk, illetve rezonanciát is éreztünk a motortól. Mivel olajnyomásunk volt, így lassabb tempóval gyorsan felváltogatva mentünk ki a gyorsról, egy fél percet biztosan bent is hagytunk, de legalább beértünk. Onnan már trélerrel kellett elvinnünk az autót, mert a kuplungot nem lehetett kinyomni. Itthon derült ki, hogy szétrepedt a kuplungtárcsán, az egyik része letört és ez okozta a problémánkat. A második helyet elvesztettük és csak a negyedik helyre értünk be.

Összességében nincs egy rossz verseny mögöttetek.

– Élveztük minden percét, nem vette el a kedvünket az utolsó gyors sem.

Köszönöm szépen a családom támogatását, köszönöm Sanyinak, hogy beült mellém navigálni és Kosztival együtt segített az autó átépítésében. Köszönöm továbbá a Piszke Tire-nek a sok-sok éves támogatást!

Comments are closed.