Itt is ki lehet fújni az orrát a nagyoknak!

I. Intercars Power-Sprint és Mini-Sprint Kupa

Interjú Horváth Dáviddal a kunmadarasi reptéren történtekről.

Mikor kerültél először közelebbi kapcsolatba a ralival?

Az első autóm egy Lada 2105 – es volt, mivel akkoriban éppen Aggteleken éltem és Borsodban nagy kultusza van a ralinak, nem volt kérdés a folytatás. Így én is már kicsi gyerekként megfertőződtem a Ragály – Imola – Kánó gyorsasági szakaszokon, illetve a Meszes – Rakaca RTE versenyek nézésekor, de beszélhetnénk a Miskolc Ralikról és még sorolhatnám az élményeket a végtelenségig… Ott nem volt olyan hét, hogy ne legyen valami rendezvény, ahol nincs Wartburg, Lada vagy más egyéb autó, ami agyig van reszelve, csörög és keresztbe megy, vagy nagy a hangja. Szóval nálam minden a Ladával kezdődött!!! Aggtelek után Budapest következett és ott jött az elhatározás, hogy én bizony építeni akarok valamit! Így kerültem kapcsolatba és baráti viszonyba Vankó Imivel, aki többek között a Baksai Laci és meg sok más jókezű pilóta autóját építette. Nagyon sokat jártam vele hókocsizni Visegrád és Dobogokő irányába. Figyeltem, lestem, megpróbáltam átérezni azt amit csinált. Nagyon meghatározó élmények voltak azok nekem és tényleg sokat tanultam tőle abban az időben! Innen már nem volt visszaút! Elmehettem vele szervizelni a Laci autóját, a műhelyben én is szögelhettem vele a Ladákat és bandázhattam velük.
Utána épült a kocsi, de csak félkész lett és eladtam… Jött egy költözés, a raliban pedig szünet…
És ez így ment hosszú évekig… Közben persze több Ladát is elfogyasztottam az FRT-én, és itt-ott kedvtelésből a haverokkal, utána megint szünet következett.
Két éve fogalmazódott meg a gondolat bennem újra, hogy versenyezni akarok! Ebben nagyon nagy segítségemre volt és van a mai napig üzlettársam és barátom, aki minden lelkesedésemet komolyan veszi és még ha sokszor nem is mondom, és nem említem meg ország-világ előtt, el kell ismernem a teljesítményét mert nélküle sok minden nem valósulhatott volna meg!!!

Miért pont a kunmadarasi rendezvényre esett a választás, hogy versenyezzél?

Nagy tervekkel álltunk neki a ralizásnak, de valami mindig közbeszólt… Azután elengedtük a dolgot, majd a motorépítőm és jó barátom, Pipó Robi javaslatára ellátogattunk Kunmadarasra, és már  elsőre baromi jó volt!!! Családias és igencsak emészthető a verseny költségvetése! 
Jó a verseny, jó a szervezés! Ha akarok olyan távot mehetek mint Rally2-ben! Mindenki boldog, mindenki nevet, nincs titok, nincs vita! Most már a rajtoltatás is szuper, bevált az új rendszer.
Szóval ezek a dolgok nekem fontosak, mert ahová benevezek, ott jól akarom magam érezni. 
Nincs kedvem háromszáz kilométert zötyögni etapon, majd hetvenet versenyezni… Lehet, hogy nincs akkora értéke versenyzői szemmel mint egy Rally1, Rally2 futamnak, de engem az nem érdekelt soha, hogy mások mit szólnak… Itt is ki lehet fújni az orrát a nagyoknak!!! 🤣🤣🤣Izgalmas látványos megmozdulásokkal van teli minden futam!

A pálya melyik szakasza áll hozzád a legközelebb?

Nekem személy szerint a szűkebb, technikás kanyargós részek a kedvenceim. Ott érzem igazán jól magam, és az autóm is!
Hogyan összegeznéd a vasárnapi napotokat?

A vasárnapi versenyünk egy igazi örömködés volt, ami persze a jó időre ment rá… 
Sajnos kettő tiszta kört tudtam csak menni, a többiben mindig volt valami ami nem tetszett. Megforgás, gázfelakadás, lassító érintés.. De a végére egész jól kiadta. Teljesen elégedett voltam így is mindennel, főleg ennyi idő után. Jó volt újra versenyezni!

Szeretném kiemelten megköszönni Bencsik Szilviának a rengeteg segítséget!!!
Pipó Robinak a hibátlan motort! Pintér Janó barátomnak az éjszakázásokat a kocsi alatt! 
Senki ne sértődjön meg, mert aki kicsit is gondol ránk és ott van velünk, támogat, velünk együtt imádja a ralit és a versenyzést, azoknak is nagyon-nagyon köszönöm!

Comments are closed.