Itt a helyük és ezt Papó is így gondolná

Szendrei Péter elkezdhetne mindenféle buta magyarázkodást, de nem teszi, hibázott. Nagy csatában voltak a kategória társakkal, megpróbálta, nem sikerült… Péterrel beszélgettünk a verseny végén. 

Kezdjük a beszélgetést azzal, hogy kinek a fényképét láthattuk a verseny folyamán az autó oldalán?

– Az oroszlányi versenyen nagypapám, Stefanics Miklós fényképét ragasztottuk ki az autó oldalára. Sajnos ő már több éve nincs közöttünk, de kiskoromban, amikor még csak álmodoztam arról, hogy versenyezni fogok ő mindig mondogatta, hogy ha egyszer feléjük (borsodban) lesz versenyem, akkor biztosan eljön megnézni. Sajnos Papó már nem láthatott egyáltalán versenyezni, de mivel bányász volt, így nem is találhattunk volna jobb alkalmat a Bányásznapi Oroszlány Ralinál arra, hogy megemlékezzünk róla.

Az igencsak jól sikerült Bózsva Raliból milyen tapasztalatot tudtatok felhasználni ezen a versenyen?

– A bózsvai verseny tényleg egész jól sikerült, próbáltuk ott folytatni a dolgokat, ahol Bózsván abbahagytuk. Ugyanúgy csináltunk mindent, próbálunk magunkhoz képest gyorsulni és egyre bátrabban menni.

Népes és erős mezőny gyűlt össze erre a futamra. Jó erőpróbának tűnt ez a futam a verseny elején?

– Számunkra az egész Rallye3 bajnokság hatalmas kihívást jelent! Rettentően tetszik, hogy kategóriában húsz-harminc autó küzd egymással és a srácok egyáltalán nem ülnek háttal a moziban. Folyamatosan szeretnénk fejlődni, tanulni, erre nem is találhatnánk jobb helyet, mint a Rallye3 mezőnye. Eddig is a lépésről-lépésre elv határozta meg a versenyzésünket, ez most egy viszont egy jóval komolyabb lépcsőfok, mint a korábbiak.

A verseny folyamán volt egy két hibátok, de inkább halljuk tőled, hogy hogyan is sikerült a versenyetek.

– A verseny a végét leszámítva jól sikerült, kategória tizedik-tizenegyedik helyen autóztunk, szerintem nekünk egyenlőre itt a helyünk. A második gyorson a csillés kitérőnél elmértem a féktávot, tolatnunk is kellett, a murvás féktáv megviccelt. A harmadik gyorson a szemétlerakónál picit elpattogott az autó hátulja és az út szélén lévő bokrok berepesztették a szélvédőnket. Megmondom őszintén, belülről nem tűnt az egész komolynak, de ahogy a verseny után külső videót és fényképeket láttam róla, már nem mondanám, hogy nem volt ott jó nagy szerencsénk… A négyes és ötös gyors szerintem viszonylag jól sikerült, aztán jött a hatos, számunkra szerencsétlen gyorsasági…

Aztán mégsem tudtátok befejezni a versenyt…

– A hatos gyorson egy teljesen egyszerű szituációban, egy lassítóban megütöttem egy traktor gumit, ami kitörte a jobb oldali kereket. Az autó két kerékre állt és az útszéli árokba csapódott, ahol nagy szerencsétlenségünkre az árok betonnal volt kirakva, így a kereket szépen beletolta a kaszniba. 😞 Az egész teljesen ártatlan dolognak tűnt, azonban az anyagi kár sajnos nem csak két szélesítés. Sajnos adtam munkát a csapatomnak rendesen… Itt szeretném megemlíteni, hogy hiába van minden egyes versenykiírásban kiemelve és versenyzői eligazításon kihangsúlyozva, az utánunk következő két versenyzőpáros még nem is lassított, pedig mi az autóban voltunk beszorulva. Az én oldalamon nem nyílt ki az ajtó, mert az árokpart nem engedte, így a másik oldalon kellett kiszállnom. Az ok tábla és az elakadást jelző háromszög csak a harmadik, soron következő versenyzőpárosnál került ki a lassító elé, ebből szerintem mindenki levonhatja a következtetéseket…

Versenyről, versenyre egyre jobb tempót tudtok diktálni. Mivel lennél elégedett az év végére? Hova tennéd a Rallye3-as mezőnyben a ti csomagotokat?

– Az idei évünk teljes mértékben a jövő évi teljes Rallye3-as szezonunk előkészítéséről szól. Rengeteget kell tanulnunk, próbáljuk feszegetni a határainkat, de még nagyon sok van az autóban és a tempóban is. A mi számunkra év végén nem teremhet komolyabb babér, mivel év elején kimaradt több futam. Nagyon elégedett lennék, ha abszolútban és kategóriában is a versenyek folyamán az első tízben tudnánk folyamatosan autózni.

Köszönöm a gyors autómentést Csabinak (aki egyébként Aranka Néni) és az egész csapatomtól elnézést kérek, hogy az én hibámból kifolyólag az erdőben kellet éjszakáznunk… Köszönöm a hibátlan szervizt Mihóknak, Sándorkának (Dzsúliusznak) és Gyurinak. Köszönöm a finom ételeket édesanyámnak, édesapámnak pedig a hibátlan navigálást. Itt szeretném megköszönni Májkinak a kölcsön gátlókat, ilyen egy igazi, önzetlen versenytárs!!! Köszönöm Frenkynek, hogy mellettünk áll és segít a motorjaink felkészítésében! Köszönöm feleségemnek és kislányomnak, hogy otthonról szurkolnak nekem és elviselik, hogy a versenyzés sok szabadidőmet leköti.

Comments are closed.