Így jártak, de az emlékek számítanak, nem más!

A napokban ünnepelte a születésnapját Rektenwald Erik, de mi a jókívánságok mellett azért is kerestük fel, hogy meséljen nekünk egy kicsit a ceredi MARB futamon történtekről. Tanulságos kis riport következik. 

Szeretsz a salakon körözgetni?

– Azt hiszem, most már igen. Habár ez volt életem második próbálkozása! 🙂 Jól esett ez az abszolút hetedik hely. Úgy indultunk neki a prológnak, hogy nincs kedvünk menni rajta, mert múltkor nagyon nem esett jól és az autó sem volt utána vállalható a salaktól. Ez így most azért jó volt!

Mi történt veletek a szombati nap folyamán?

– Hát ez egy hosszabb és összetettebb dolog… Az első gyorson az előttünk lévő két autó beesett és piros zászlót kaptunk. Megálltunk, mindenki jól volt. Tovább engedett a versenybíró. Utána már nem mentünk gyorsan, mondván, felesleges sietni. Majd kapunk egy átlag időt úgy is. Piros zászló ellenére elment mellettünk három autó is… Hát ők még így is sietnek… Szóltunk a beíróban, hogy piros zászló volt, jegyzőkönyvbe is vették. A második gyorson sajnos az előttünk lévő autó (Siteriék) nekiment a szalagkorlátnak és az autó belógott az útra. Mikor megérkeztünk keresztbe láttam meg, hogy ott vannak, így inkább a féket választottam. Forgás lett belőle és a motor is leállt. Bent maradt kb. 15-20 másodperc. A harmadik gyorson jöttünk egy elég erős időt. Kicsit hozzá is értünk a szalagkorláthoz. 🙂 De semmi komoly. A negyedik pedig szimplán jó volt. Nézegettük az időket közben. A számolások alapján kategória ötödik helyen VÉGEZTÜNK VOLNA!

Aztán a verseny végén jött a fekete leves…

– Nem tudom hol, mikor és ki hibázott, de az időnket nem írták jóvá, sőt az első és harmadik gyors időket felcserélték és a harmadik gyors időnket tovább rontották! Így összesen kaptunk majdnem öt perc pluszt. Nem szeretnék erről többet beszélni. Egy biztos, soha többé nem jövünk el a végleges végeredmény kifüggesztése előtt!!! Azt azért elmondanám, hogy az MNASZ-nél mindenki húzott egyet a vállán és csak ennyit mondtak (ÍGY JÁRTÁL). Köszönöm szépen.

Mennyire volt szokatlan a MARB-os mezőnynek a majd 13 kilométer hosszú pálya?

– Én a többiek nevében nem tudok beszélni. Nekem nagyon tetszett. Végre úgy éreztem, igazi versenyen vagyunk.

Elégedett vagy a gyorsokon futott időitekkel?

– Azt hiszem, IGEN! Ha azt hozzáteszem, hogy a mezőny leggyengébb autója a miénk és ilyen időket mentünk, akkor IGEN, NAGYON!

Evezzünk a végén egy kellemesebb témához. Ha jók az információim, akkor hamarosan egy másik “gépszörnyeteggel” is láthatunk majd versenyezni!

– Jók a forrásaid… 🙂 Igen, valóban egy új autóba fektetem az időmet mostanában. Maradunk Lada hűek. Mivel a mostani autóhoz sok idő és energia kellene, hogy ütőképes legyen ebben a mezőnyben, ezért egy teljesen új autó építésével foglalkozom. Ha minden jól megy, akkor már a következő versenyre azzal megyünk.

Végül kiknek köszönnéd meg a segítségét?

 – Először is szeretném nagyon megköszönni Zsolt bátyámnak a segítséget. Azt hiszem nagyon sokat jelentett, hogy velem jött pályát felírni és átbeszélni mindent. Mentálisan erőt adott. A teljes Nánai családnak szeretnék köszönetet mondani a jó hangulathoz és a szerviz segítséghez. (Finom volt a szendvics és Tomi ne egyél állandóan!) De a legnagyobb köszönet mégis csak az MNASZ csapatáé! Remélem mindenki ért mindent…

Comments are closed.