Így igazi ez a sport a barátokkal együtt!

Sajnos az idei év sem alakult problémamentesre a Cseke Péter, Csikós Borbála párosnak, hiszen csakis a Veszprém környékén rendezett versenyeken értek célba… Párosunk mégsem a negatívumokról beszél, hanem arról, hogy mennyire csodálatos ez a sport és mennyit számít a barátok segítsége a versenyeken. Elolvasásra érdemes interjú Petivel és Borival! 

Szerettek murván versenyezni?

Peti: Mi mindenhol szeretünk versenyezni! Mikulás Ralikat nagyon szeretjük, ez úgy érzem nekünk örök kedvenc lesz! Érdekes, hogy Veszprém Raliként nem szerettük annyira meg. Én örülnék több murvás versenynek, sőt szerintem az lenne az igazi, ha több vegyes útburkolatú verseny lenne, aszfalt-föld-kis murva…, de igazából mindegy, csak mehessünk!!!

Bori: Nekem a murva a kedvencem. De biztosan azért, mert én nem értek annyira a ralihoz és nem látom át, hogy mennyi kárt tesz az autóban. Én élvezem a dagonyázást, hogy kapar az autó, izgalmas, amikor aszfalt-murva átmenet van és csúszunk keresztbe. Szuper, amikor van egy jó hosszú egyenes kis bukkanókkal. Van tempó, van izgalom, mert meg-megúszik az autó. Számomra sokkal ralisabb érzés, mint egy aszfaltos verseny.

Mi történt veletek a verseny folyamán?

Peti: Úgy terveztük, hogy élvezzük az egészet, nem lesz feszülés. Sajnos az első rajt előtt megálltunk és segítettünk egy másik párosnak, hiszen ez az egész részben erről szól, de sajnos mi jártunk pórul, mert az autónk besértődött és nem akart indulni, na a jó kedv eddig tartott. Ekkor megfenyegettem a “vöfit”, hogy felgyújtom és a végén azért sikerült elrajtolnunk, csak öt percet késtünk, ami sajnos kicsit hátrébb vetett minket a végén, hiszen ez ötven másodperces időbüntetést jelentett a végelszámolásnál. Ezúton köszönjük mi is a segítséget! Na az első gyors az kicsit idegből ment, de utána elkezdtük nagyon élvezni. Hihetetlen jó érzés volt Jutaspusztán, mikor az emberek az úton várták az autókat és úgy nyíltak szét, mint a Gruppe B-s versenyeken. Na ilyeneket megélni felemelő!!! Óriási élményt adnak a szurkolók az ilyenekkel!!! Na és ott szurkoltak nekünk a barátaink is!!! Nagyon köszönjük nekik és a csapatnak is a sok segítséget, hogy eljöttek és végig ott voltak velünk, így igazi ez a sport a barátokkal együtt!

Bori: Élveztem az első perctől az utolsóig. Annyira jó volt látni, hogy a körgyorson szurkoltak nekünk „Bajnokék”, vagyis Szandi és Gagarin barátaink. Mivel mindig együtt versenyzünk, nem nagyon tudtunk pályán, verseny közben örülni egymásnak. Én majd kiugrottam az ülésből, úgy integettem nekik. Meg ilyenkor olyan büszke vagyok Petire. Tök menő, hogy ilyen jól vezet.

Elégedettek lehettek az eredménnyel is és ha még nincs az az 50 másodperc bünti sem…

Peti: Én maximálisan elégedett vagyok. Látom, hogy bőven van hova fejlődni és ezen dolgozunk keményen. Néztem a gyors eredményeket és látom kik, mennyivel tudnak többet mint mi, (és azért van akitől lehet tanulni) de azt is látom, hogy a végén hova eljutunk egy folyamatosan javuló teljesítménnyel. Nagyon boldogok voltunk a célban és a díjkiosztón is! Kell is a javulás, különben hogyan verünk el mindenkit Rallye2-ben 2019-ben!

Bori: Én nem nézem az időt, bevallom. Csak élvezem. De nagyon! Általában a gyorsaságik végén a következő történik: én kiabálok, örülök, nevetek, csapkodok, Peti pedig még koncentrálós arccal hajt a stop felé. Teli vigyorral kiadom a menetlevelet, közben ugrálok a székben örömömben, mert még hajt az adrenalin, aztán megkapom a menetlevelet, örülök, majd jön egy komoly mély hang: „Francba már megint egy csomóan elkalapáltak minket.” Peti így örül. 😀 😀 Aztán ilyenkor rászólok, hogy örüljön, aztán örül. 😀 Tényleg!

Az autó most meglepően jól bírta a megpróbáltatásokat!

Peti: Na ezt azért korrigálnám a kezdeti riogatással, amiért a büntit kaptuk, de utána szépen tette a dolgát el kell ismerni! Élvezzük is nagyon a versenyzést most! Én azt gondolom egy jó autóval sokkal nagyobb élményt ad versenyezni, így továbbra is azt vallom, hogy minél versenyképesebb, de megbízható autó a cél, na persze a megbízhatóság a Lada esetében lehet egyeseknek hülyén hangzik, de mi ezen nőttünk fel, ezt szeretjük. Családtagot meg nem cserélünk le!

Bori: Leszámítva, hogy miután megálltunk másnak segíteni, nem indult el és csak öt perces késéssel tudtunk elrajtolni… Utána nem is mertük leállítani. De legalább volt fűtés és nem fáztam.

Hogyan foglalnátok össze az idei éveteket egy pár mondatban?

Peti: Az évünk hasonlóan szar volt, mint az előző! Sok Rallye2-es versenyből egyen értünk csak célba, ez elég elkeserítő, de Veszprémben sikerült és most ez a verseny is adott sikerélményt. Talán kellenek a kudarcok is, hogy tanuljunk, de remélem, hogy a 2019-es évünk sikeresebb lesz!!! Szeretném majd jövőre erre a kérdésre azt válaszolni, hogy ilyen sikeres évünk még sosem volt, mindenhol célba értünk, sokat meccseztünk és jó eredményeket értünk el, jól éreztük magunkat a versenyeken a csapatunkkal, a barátainkkal, akik már most bajnokok első osztályban! Nincs mese most nekünk is nyerni kell, lemaradni nem lehet!  Szeretjük a Rallye2 hangulatát, a versenyzőket, sok jó ismeretségre tettünk szert, itt nincs talán olyan nagy irigység és rosszindulat, mint amit első osztályban hallani lehet. Mi szeretjük ezt a légkört!

Bori: A veszprémi versenyeken célba értünk mindig. Lehet, hogy a többi versenyt is itt kellene megrendezni és akkor nem esnénk ki soha. Komolyra fordítva a szót, sosem mentünk annyit, mint idén. És bár ezt a két versenyt leszámítva nem értünk célba a mindenféle technikai hiba miatt, én nagyon örülök, hogy ennyire sokat versenyezhettünk. Kiesni mindig nagyon-nagyon rossz érzés és nagy csalódás is. Remélem, az autó egyre jobban összeáll és többször (minden versenyen!!) célba fogunk érni.

Vannak már tervek 2019-re?

Peti: Telematricázni az autót új szponzorokkal és mindenkit elverni Rallye2-ben! Kicsit komolyabban: szeretnénk egész évadot menni Rallye2-ben, jó lenne ha némi segítség is becsöppenne, mert saját zsebből elég nehéz ez. A csapat összehangolt, jól működik a versenyeken, Gagarinékkal nagyon meg van az összhang így még jobban élvezzük a versenyeket, egyre jobban adottak a feltételek (szerviz felszerelés, szerviz jármű….), kell sok kilométer és jó eredmények!

A végén hálásak vagyunk a nézőknek, hogy az anyagiak ellenére eljönnek a versenyekre! Továbbá meg szeretnénk köszönni Norbinak a segítséget, Gagarinnak és Szandinak is a sok segítséget, na meg, hogy csápolnak nekünk mikor nem mennek (mint Mikuláson is) Plusz köszönet még a csapatunk többi tagjának is: Ricsi, Gonzó és Sanya, plusz Kálmán Tominak, Osváth Petinek és Simonyiéknak a munkájukért és segítségért, hiszen velük együtt lett kerek az év!

Bori: Szeretném, ha az összes versenyen mennénk. Ja, a H6 kategóriában már van egy harmadik és egy második helyünk, szóval már csak egy hiányzik… 😉

Köszönet Norbinak, aki úgy összerakta az autót, hogy újra kibírta a lőteret és Jutaspusztát!!! Szandinak és Gagarinnak, hogy a hideg ellenére ott ugráltak nekünk a pálya szélén egész nap, sőt, megvárták még az eredményhirdetést is, annak ellenére, hogy kellett menni a gyerekért. 🙂 Na meg Petinek, hogy hordoz magával ott a jobb 1-ben.

Comments are closed.