ORB

Igazi férfimunka volt

Schuck János az idei évet egy Mitsubishi Lancer EVO III volánja mögött teljesítette, amely amennyi örömet, annyi bánatot is okozott pilótájának a versenyek folyamán. A Nyíregyháza Ralin viszont minden nehézség ellenére célba vitte gazdáját az öregecske verda. Janival beszélgettünk az év legnehezebb versenye után. 
Vártátok már a Nyíregyháza Ralihoz tartozó zempléni pályákon való versenyzést?
– Tudtuk, hogy ez egy nagyon nehéz verseny lesz, éppen ezért nagyon vártuk. Nagy kihívás egy ilyen hosszú verseny. Majdnem 1000 km össztáv, több mint 200 km gyorsasági, ráadásul kilenc féle. Ez egy EB szintű versenynek megfelelő táv. Ehhez jött még nehezítő körülményként az időjárás. Két-három pályabejárásból, sötétben, ködben versenyezni igazi férfimunka volt.
Tetszett a belvárosi szuperspeciál? 
– Örültünk annak, hogy nem egy “bójakerülgetős prológgal” kezdünk, hanem egy igazi városi gyorsaságival. Ezt nagyon jó ötletnek tartom, mert néző szempontból egy igen látványos szakasz, ahol még sietni is kellett, mert beleszámított a versenybe. Mondjuk a köd itt sem könnyítette meg a dolgot, nehéz volt végigtalálni a pályán és a nézők is maximum egy kanyart láttak csak egyszerre.
Másnap pedig következtek a nehezebbnél-nehezebb gyorsasági szakaszok. Mi történt veletek az első napon?
– Szombaton jól kezdtünk, egy-két kisebb problémától eltekintve élveztük ezeket a jó szakaszokat. Nem feszítettük túl a dolgot, nekünk a célba érkezés volt a legfontosabb a bajnokság szempontjából.
Vasárnap egész nap a sebességi fokozatokat keresgéltétek, de sajnos nem találtátok… A problémák ellenére viszont beértetek a célba!
– Vasárnap jött a feketeleves. Az első gyors felénél eltűnt a váltóból a harmadik és negyedik fokozat. Természetesen végigjöttünk a szakaszon, de ott kellett egy gyors döntést hoznunk. Vagy kiállunk, vagy megpróbáljuk végigcsinálni a napot a megmaradt 1,2 és 5 fokozattal. Kb. öt másodpercig hezitáltunk és a folytatás mellett döntöttünk. Jobban örültem volna mondjuk az egyes helyett egy harmadiknak, de ez nem kívánságműsor. Elrajtolni tudtunk és ha megvolt a lendület, akkor ötödikben tudtunk jól haladni. A motor jó erős. Szóval így mentünk egész nap. Aztán amikor már úgy gondolod, hogy ez így elég lesz, akkor jön még egy meglepetés: eltűnt az ötödik is az utolsó gyorsaságin. Kettesben leevickéltünk, tehát a gyorsasági szakaszokat abszolváltuk. Ráadásul jól is álltunk, mert a legfőbb ellenfelünknek még nálunk is több problémája akadt. Igen ám, de volt még 50 km etap a céldobogóig. Ezt viszont lehetetlen megcsinálni kettes fokozatban a szintidőn belül. Elindultunk ugyan, de a távolság nem fogyott olyan arányban, ahogy az idő. Elúszni látszott a célba érés. A gyorsaságin többször próbáltam az ötödiket kapcsolni, de nem vette be. Most nem volt más választásom, megint megpróbáltam. És csodák-csodájára adott egy utolsó esélyt a kocsi és bevette. Jobb kézzel a váltókart tartva, ballal a kormányt szorítva belobogtunk Nyíregyházára és futópercre célba értünk.
Hogyan foglalnád össze egy pár mondatban az idei éveteket?
– Ez az utolsó verseny nagyon jól jellemzi az egész évünket. Minden versenyen több műszaki problémánk volt a kelleténél. Egy ilyen öreg autót sokszor ölben kell bevinni a célba. Vagy annyi pénzt ráköltve újjáépíteni, amiből egy sokkal komolyabb kocsival is lehet menni. Ha népesebb lenne a mezőny és többekkel lehetne vívni, akkor még el is gondolkodnék ezen a második megoldáson. De nem sok értelmét látom, illetve én már ráköltöttem egy csomó pénzt, majd az új gazdája locsol még rá valamennyit és akkor majd jó kocsi lesz és örömet fog okozni másnak is. Amikor jól működik, akkor nagy élmény vele menni. Mi pedig ezért csináljuk. Nem akarunk világot megváltani. Én a barátaimmal töltöm a versenyhétvégéket, ők segítenek nekem, jó a hangulat és nekem ez a fontos.
Következnek az év végi “buli versenyek”. Indultok valamelyiken, vagy egy rövid pihenő után már a jövő évre koncentráltok? 
– Nagyon sokszor indultam már a Mikulás Ralin, azt imádom. Mentünk már a Szilveszteren is sokszor, de azt a hideg miatt már nem nagyon kívánom és ugyanúgy nem tudom még mivel megyünk jövőre. Valamivel biztos, de megvan még a tavalyi Skoda is, meg a Mitsubishi, meg még egy csomó más. Most megfogadtam, hogy nem veszek mást, amíg nem adom el valamelyiket. Bérelni pedig azért nem szeretnék, mert ahogy mondtam, nekünk ez egy baráti, közös program. Aztán majd meglátjuk, valami hülyeséget úgyis kitalálunk.

Comments are closed.