Idő előtt, de mosolyogva és örömmel az arcukon fejezték be a versenyt

Balázs Kornél és Mohácsi László a Sprint kategóriában próbált szerencsét egy kupás Suzuki Swifttel. Sajnos a második gyors közepén a féltengely felmondta a szolgálatot, így kiállni kényszerültek. Kornéllal beszélgettünk a számukra rövidre sikerült versenyről és a Trabant otthon maradásának okáról. 

A Trabant nem bírta volna ki a Kislőtér megpróbáltatásait?

– A Trabantot én sajnálom rávinni murvára, lehet, hogy kibírná, de inkább nem szeretném ezt kipróbálni, hogy meddig lehetne gyötörni! 😀 Plusz kellene alá akkor másik futómű és egyéb nyalánkságok, utána meg szögelhetnénk újra a bódét, hogy újra autó lehessen belőle… Inkább nem forszírozunk, megyünk vele csak aszfalton, ott is azért kap eleget néha.

Sajnos a Suzuki sem bírta sokáig…

– Ez benne van sajnos ebben a sportban, már lassan hozzászokok, hogy nem érünk célba. 😀 Viccet félretéve, valahol megüthettük az autó bal elejét, amit nem vettünk észre és egy balos kanyarból már nem tudtunk kigyorsítani, mert kicsúszott a féltengely a helyéről. A srácok azonnal jöttek be a pályára, hogy talpra állítsuk újra és visszaállhassunk az utolsó körre, de nagyobb volt a probléma, mint ahogy elsőre kinézett, amikor levettem a kereket… Így is mosolyogva és örömmel szálltunk ki belőle, jó kis kocsi a maga szintjén a Swift is.

Az első gyorsaságin pedig az igencsak előkelő hetedik helyen értetek be.

– Igen, ez engem is meglepett elsőre, bár a gyorsaságin láttuk, hogy sokan félreálltak már és még előztünk is, tehát várható volt, hogy nem fogunk a végén kullogni. A rajt előtt annyit mentem az autóval, amíg a szervizből felvezettek minket, próbáltam azon a két-három kilométeren belakni az autót, ami nem sikerült olyan rosszul. Sok van még benne, kétszer tolatnom is kellett, szóval a második körben vélhetően jobb idővel érhettünk volna célba. Biztosan nem ez volt az utolsó versenyünk az autóval, jó kis kikapcsolódás a Trabant után.

Ilyen kevés idő alatt mit tapasztaltál az autóról?

– Tizenkilenc éves Yokohamák voltak az autón és még így is egy igazi kezesbárány volt. Megállt mindenhol, sőt volt olyan féktáv, ahol túl sokat is hagytam bent. Ha megismeri az ember, biztosan sokkal jobban és bátrabban lehet vele autózni. Szerkezetileg nem panaszkodhatok rá, a motorja és a váltója is nagyon kellemes csalódás volt, csak hogy nincs hangja… 😀 Vagy nagyon jól szigetel a sisak, vagy nem tudom, nagyon halk volt nekem az üvöltő Trabant után. 😀
Az idei évben nem sokat láthattunk versenyezni, változhat ez a jövőben?

– Szerintem nem nagyon fog változni, akkor szeretek menni, ha jönnek Andrisék is és ha bandázás van. Ők nehezen tudnak elszakadni a munkájuk miatt, ami teljesen érthető, úgyhogy majd meglátjuk mit hoz a jövő. Ami biztos, hogy a Barumon szeretnénk menni a Trabanttal és  a Suzukival is jó lenne még menni, de az vélhetően “csak” egy sprint lesz valahol Pécs környékén. Itthon, ha megyünk, akkor is maximum Miskolcon, vagy Pécsett, ez a két helyszín az, amit szeretek, ott vannak Trabantnak is alkalmas gyorsok, egyenesekben száguldozni teljesen értelmetlen…

Suzuki, vagy Trabant? 🙂

– Mindkettő! A Trabant az igazi feeling, de már az idei év elején agyaltam, hogy merre lehetne továbblépni. Igazából beleülnék egy MK1-es GTI Swiftbe, de sajnos nem nagyon lehet már találni, ha pedig találok is, azt is dugdossák a garázs mélyén előlem. 😀 Meglátjuk mit hoz a jövő, az biztos, hogy a Trabanttól nem szeretnék megválni, ha váltunk is, akkor mindenképpen úgy, hogy ő is megmaradjon és néha elő tudjam húzni a garázs mélyéről.

Köszönet a családnak az egész éves támogatásért, Balázsnak az autóért, ami szuperül fel volt készítve, csak engem nem bírt ki! 😀 Illetve Lacikának, hogy a baranyai fiaskó után is visszaült mellém!

Comments are closed.