ORB

Hosszú és fárasztó volt, de nagyon élvezték

Galuska Szabiék a tavalyi Iseum Ralin indultak utoljára komolyabb téttel bíró raliversenyen, tehát már itt volt az ideje, hogy újra kipróbálják magukat élesben a stopper és a kategóriatársak ellen. 

Az utóbbi egy évben sajnos csak három versenyen (Miskolc, Iseum, Szilveszter) láthattunk benneteket… Honnan jött az ötlet, hogy most kipróbáljátok magatokat az ORB mezőnyében?

Galuska Szabolcs: Valóban, de csak kettő versenyen láttuk meg a célt, a Miskolcon elpukkant erőforrásunk miatt. Az idény előtt ismét úgy tűnt, hogy csak 3-4 futamra lesz időnk a családunk és a munkánk mellett, úgyhogy akkor meg már menjünk egy picit hosszabb futamokat, ha lehet. Szóval Bodogán Ferinek, mint felbujtónak, nem kellett sokat promotálnia az ORC-t, hogy vágjunk bele közösen…

Várfalvi Gábor: Igen, sajnos a tavalyi év elég csonkára sikeredett, köszönhetően egy korai technikai problémának, amely elhárítása sajnos hónapokat vett igénybe. Nehezen épült az új motor, sok speciális alkatrészre várni kellett. A részvétel a “nagyok” között onnan is jött, hogy az autó felkészítésében nincs jelentős különbség, hogy Rallye2-re vagy ORC-re készül és mindkettőnk régi álma volt a nagyok között menni…és Bodogán kolléga is szurkált azzal, hogy menjünk együtt ORC-ben.

Minden évben egy “osztályváltás”. Jövőre ERC? 🙂 

Galuska Szabolcs: Természetesen! 2020-ra meg már megvan a VB-s szerződésünk, épp most hívott Malcolm… 🙂

Várfalvi Gábor: Így van, 2019-ben ERC és természetesen 2020-ban WRC!!! 🙂 De komolyan nézve a dolgokat, reméljük, megtaláltuk a helyünket.

Beszéljünk komoly dolgokról is. Milyen tervek vannak az idei évre és hogyan készültetek a Miskolc Ralira?

Galuska Szabolcs: Idén még szeretnénk egyet csatázni Szombathelyen, ha sikerül akkor Salgón is, ha már van arrafelé némi sprintes tapasztalatunk. Évek óta tervezünk egy pécsi kirándulást, a többit meg majd az eredmények fényében. Miskolcra viszont sokkal lazábban érkeztünk, csak a tavaly elkezdett utcai gumis mókázásunkat akartuk befejezni. Ideálisnak tűnt, hogy belerázódjunk ebbe a közegbe, nem akartunk még az eredményekkel is görcsölni. Épp elég volt felvenni a ritmust…

Várfalvi Gábor: A terveink szerint négy futamot céloztunk be, ebből szerencsésen, hibamentesen túl vagyunk az elsőn…nem úgy, mint tavaly. A felkészülés alaposabb volt, mint a korábbi években, több szakaszt kellett feldolgoznunk, nagyobb területen, de megbirkóztunk vele! 🙂

Az első nap igencsak hosszúra nyúlt, hogy sikerült abszolválni a szombatot?

Galuska Szabolcs: Azt hittük sose lesz vége! Éjfél után már nem volt őszinte a mosolyunk, kellően elfáradtunk, nincs is jobb, mint egy 80 perces utolsó etap… De addig nagyon élveztük, próbáltunk rajzolgatni ahol lehetett, de felhordások áthúzták a bejáráson született terveket, hogy a tempósakat is keresztbe oldjuk meg. De a mókázással, forgásokkal együtt sem álltunk rosszul a nap végére.

Várfalvi Gábor: Annyira hosszú lett az első nap, hogy az már a második nap volt… Fél kettőkor kerültem ágyba, Szabi még később. Másnap pedig már kilenckor ott voltunk a szervizparkban újra. Fárasztó volt, mit ne mondjak. A hír, hogy a napi utolsó gyorsot kivették és alternatív útvonalon mentünk vissza a szervizbe, nem állítom, hogy nagyon lelombozott minket, bár szívesen mentünk volna egyet sötétben is a gyorsaságin. Ezt leszámítva élveztük a gyorsaságikat, próbáltunk magunkhoz képest is gyorsan-látványosan autózni, én pedig minél kevesebbet hibázni az itiner olvasás közben.

Másnap már ismerősebb pályákon találtátok magatokat és sikerült a nézőket is kiszolgálnotok!

Galuska Szabolcs: Parasznya valóban régi ismerős, de a bükki pályákon még sohasem csapattam a bal oldalon, úgyhogy ott azért ért némi meglepetés. De az éjszakai eső megoldotta, hogy látványos kanyarok szülessenek… 🙂 Remélem sikerült pár izgalmas felvételt készíteni, mi mindenesetre végigvigyorogtuk a napot!

Várfalvi Gábor: Ismerősebb, de azért tartogatott újdonságokat… A mályinkai off-road pálya tavaly még nem volt így kiépítve, illetve másik irányból is mentünk rajta. De a vonalvezetése kitűnő, csakúgy, mint a bükkszenti pálya. Parasznya pedig valóban régi ismerős, MARB-ban több alkalommal is mehettünk már rajta. De előjöttek a régi hóautózós emlékek is, megbeszéltük pályabejáráson, hol voltunk bent árokban, honnan húztam ki Galát, stb, stb…🙂

Következik az Iseum Rallye. Ráviszitek a VFTS-t a murvára?

Galuska Szabolcs: Mivel kifogytunk a járművekből, nemigen van másik alternatíva… 🙂 A felkészítés már el is kezdődött.

Szeretném megköszönni a családom türelmét, hogy ezen a hosszú versenyen is támogattak, Katona Korinak, hogy olyan autót épített, ami ezt a versenytávot is zokszó nélkül bírta és az új szervizes srácoknak, hogy az egész futam alatt profin gondozták a paripát. Persze a “régi” szervizeseink is megérdemlik a köszönetet, ahogy kitartottak a világvégi tankoló zónákban és persze Gabi nélkül most sem ment volna…

Várfalvi Gábor: Így van, készülünk ezerrel… A Vöfti pedig megtanul járni (mit járni, futni) a murván is. Majd vigyázunk rá!  🙂
Hatalmas köszönet illeti újra Zsókát, hogy lehetővé tette a  négy napos távolmaradásomat és átvette addig a gyermeknevelés minden gondját, valamint Szabinak, hogy bízik bennem és elhiszi (nagyjából) amit mondok neki…és nagyon fontos, hatalmas köszönet Janikának, hogy segített emelni az autót, amikor kereket kellett rajta cserélnünk Mályinkán. Lehet, a csúcson kéne abbahagynunk, innen már nincs feljebb…  🙂


Comments are closed.