Hiányoztak a lóerők

Kováts Edith élménybeszámolója a 9. Rallye Show Santa Domenica 2018 versenyről. 

Stefán Petivel mondhatni már „összeszokott” páros vagyunk, és örültem, hogy most is engem kért fel, hogy navigáljak neki.  Tavalyelőtt már jártunk itt együtt és most is nagyon vártam ezt a versenyt. Jó hangulat, remek szervezés, jó kis technikás murvás pálya, ugratóval, néhol dagonyával, a bánya rész széles, ott lehet látványosan keresztbe „csapatni” a nézők örömére.

2017-hez képest módosítottak a szervezők a pálya nyomvonalán. Tavalyelőtt mindkét irányba mentünk kettő-kettő gyorsot (az ötödiket sajnos törölték a csúszások miatt), most csak egy irányban kellett teljesíteni a pályát négyszer egymás után, de a bánya rész körönként kétszer is beletették, amit én személy szerint imádtam.

Szombaton délelőtt volt a pályabejárás, aztán adminisztratív és gépátvétel, majd kora délután Shakedown este pedig Sveta Nedelja főterén az ünnepélyes rajtceremónia. Technikai problémáink már a Shakedownon elkezdődtek, ugyanis befogott a bal első fékünk, amit csak a rajtceremónia után volt idő megcsinálni.

Vasárnap szinte egész nap esett az eső így a pálya minősége is körről-körre romlott. Első körben nem volt különösebb kalandunk csak egy lassítót vettünk túl szűkre és letört a „Cilikés” tükröm. Mondtam is Petinek viccesen, hogy ez egy „égi jel”, hogy jövőre már nem én jövök vele. 😉 Második és harmadik körben úgy álltunk rajthoz, hogy csak 5 (néha csak 4) henger működött, így sajnos nem sikerült javítani az időnkön. Hiányoztak a lóerők. A látási viszonyok sem voltak túl jók, nagyon párásodott az ablak. Utolsó körre végre rendesen működött a bajor szerkezet, de addigra már oly mértékben romlott a pálya állapota, hogy mindenki rosszabb időt ment, minket is beleértve. Nekünk le is szakadt a hátsó lengéscsillapítónk, de sikerült célba érnünk. Végül RWD-ben így is a harmadik helyen végeztünk. Összetettben pedig 27. helyet csíptük el a 62 célba érkezőből.

 

Élménydús versenyt tudhatunk magunk mögött, ami most is jó hangulatban telt, sokat nevettünk, bár Peti tűrőképességem határait feszegetve egyszer (na jó kétszer) kihúzta nálam a gyufát. Az a szerencséje, hogy sokat mentünk keresztbe és ezzel valamelyest vezekelt a bűneiért. Lesz-e idén folytatás? Ez a jövő titka. Mondtam neki, hogy én csak akkor jövök, ha beújít ő is egy R5-öt, mert annyi vagány csajszi navigál a mezőny elején, hogy nekem Rebeka, Alexandra és a többiek mellett Ladies Trpohy-ban esélyem sincs a dobogóra állni ezzel a „vassal”. Na jó így sem vagyok elégedetlen, a 6. hely sem rossz a 17-ből. Ahogy mondani szoktam: „Azok csak porfogók, igazán csak az élmény számít!” Abból pedig jutott erre a hétvégére is bőven és ezért óriási köszönettel tartozom Petinek.

Minden tiszteletem azon fotósoké és videósoké, akik egész hétvégén a pálya szélén álltak, fáztak, dagonyáztak, hogy megörökítsék a verseny emlékezetes pillanatait, így ezt a díjamat most nekik ajánlom, megköszönve kitartó munkájukat. Le a kalappal előtettek srácok!

Comments are closed.