Hetesi Júlia – A színpadról a versenypályára!

Hetesi Júliának a kettes szám körül mozgott a két hete megrendezett Sopia-NET szlalom verseny. Két hete még nem volt autója, két nappal a verseny előtt tudta először kipróbálni és csak kettő másodperccel maradta le a dobogóról… A fiatal hölgy nem is kívánhatott volna  többet az első versenye után! 

Kit Ismerhetünk Hetesi Júlia személyében?

A Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi karán magyar és média szakon végzős hallgató vagyok. Jelenleg gyakorlati évemet végzem, egy pécsi gimnáziumban. Szabadidőmben sportbíró, slammer, műsorvezető, színész, szervező újságíró vagyok.

Hogyan köthető életedhez az autósport világa?

Van egy bátyám, így kiskoromban rengeteget játszottam matchboxokkal. A családi emlékezet szerint, amikor életemben először kaptam egy babát, azt egészen egyszerűen leraktam a földre, tologattam és brümmögtem hozzá. Azt hittem, az is úgy működik. Egyébként édesapám volt az, aki megfertőzött. Ő kezdte nálunk a sportbíróskodást, majd segítőként én is követtem. – Igaz, már korábban is az autók körül mozogtam, hiszen van egy veterán autós egyesületünk is. Innen az autók iránti szeretet. – Négy éve azonban megelégeltem a segítői sárga mellényt és azóta én is fehérben állok a pálya szélén.

Mit keres egy sportbíró a kormány mögött?

„Hát mit? – a megfelelő ívet, nem?”  Szorosan kötődöm az autósporthoz, főleg a rallyhoz, nyilván ezért is lettem sportbíró. Elsősorban navigátor szerettem volna lenni, viszont édesapám, (aki amúgy vizsgáztat is a navigátor suliban), közölte, hogy bármilyen ügyes is leszek, nem fog átengedni. Érthető módon nem akarta, hogy 180-al száguldozzak a fák között. A tavalyi évben az évzáró szlalomon került először szóba, hogy esetleg a szlalomot megpróbálgatnám. Itt mégsem eshet akkora bajom, mint a rallyban, és úgy tűnt, hogy ebbe bele is egyezett a család. Aztán persze a vírushelyzet felülírta a terveket.

Mik a tervek és mi a technika?

A terv egyértelműen a célba érés volt, illetve hogy kipróbáljam magam kicsit a másik oldalon is, hogy milyen az, amikor nem én rendezgetem az autókat a szervizparkban, hanem van időm a többiekkel beszélgetni, figyelni őket, eltanulni dolgokat… na meg versenyezni és jól érezni magam!

Az első verseny az Orfűn megrendezett Sopia-NET Gálaverseny volt, ahol egy 4x1km-es, rendkívül technikás pályát kellett teljesíteni. Hogyan teltek a verseny előtti napok, hogyan zajlott a felkészülés?

Ez úgy történt, hogy tavaly ilyenkor megcéloztuk, hogy majd egyszer, valamikor szlalomos leszek, aztán sokáig nem történt semmi, majd az Expo-s szlalomon beülhettem egy remek pilóta mellé, – név nélkül: Bodony Zoltán – ami egy felejthetetlen élmény volt, és ami még inkább lendületet adott ahhoz, hogy igenis, elkezdjem ezt csinálni. Az első tervek között egy Trabant szerepelt, de az idő rövidsége és a kormányváltó megtanulása sajnos nem tűnt összeegyeztethetőnek. Ezek után Édesapám hosszas keresést követően rátalált egy 96’-os VW Polo-ra, amely már szlalomautóként teljesített pár versenyt.  A verseny előtt két héttel vásároltuk meg az autót, ami azonban addigra már darabjaira volt szedve, így végül a donor autónak vásárolt, kis 2001-es lett a befutó. Megkapott minden szükséges alkatrészt a versenyautóból, és másfél hét, megfeszített munka után életre kelt Baby Shark. Két nappal a verseny előtt tudtam először kipróbálni az autót, zárt pályán, ahol – mint utóbb kiderült,- túlságosan is közel rakták a bójának számító vizespalackokat nagybátyámék, úgyhogy lelkileg teljesen összezuhanva szálltam ki az autóból, mondván, hogy én ezt nem fogom tudni megcsinálni, nem bírom tekerni a kormányt, béna vagyok, nem ismerem az autót… szóval reményekkel telve indultam neki a versenynek! Ráadásul nagyon rá voltam görcsölve arra is, hogy pályát fogok téveszteni. Mikor kijött a pályarajz, teljes stresszben voltam és még elalvás előtt is azon gondolkodtam, hogy melyik bóját, milyen irányból és hányszor kell kerülni.  Szóval kicsit aggódtam. Viszont, ami nagyon érdekes volt, hogy bár általában iszonyatosan izgulós vagyok egy-egy fellépés előtt, soha annyira nyugodt nem voltam még, mint ez előtt a verseny előtt. Épp csak akkor kezdtem el kicsit izgulni, amikor a Gizus bemutatta a harminc másodperces táblát, na az halál! De, amint elrajtoltam, megszűnt minden izgalom és csak a feladatra koncentráltam.

Honnan jött a Baby Shark név?

Tudom, ez nagyon lányos nézőpont, de igazából a színe volt az, ami miatt ezt a nevet kapta. Az elsőként vásárolt versenyautó sötétzöld, ami nekem személy szerint nem nagyon tetszett, viszont a donor autó színébe azonnal szerelmes lettem, amint megláttam. Ez a kékes-szürkés szín, nagyon hasonló, mint a szemem. Passzolunk egymáshoz. Aztán egyik nap, szerelés közben ez a Baby Shark-os gyerekdal ment a fejemben, így végül ráragadt.

Mi, ki az aki erőt adott?

Egyértelműen Apukám! Ő volt az, akinek a jelenléte (és az, hogy folyamatosan beszélt hozzám,) megnyugtatott, így egyre koncentráltabbá váltam és fokozatosan javítani is tudtam az időmön. Nagyon nagy segítség volt, hogy tudtam, hogy ott van és számíthatok rá, így igazából nem történhet semmi baj! Viszont volt egy nehéz pillanat, ami nagy tanulság is egyben, amikor a harmadik körben az egyik visszafordítónál túlcsúsztunk, és kénytelen voltam tolatni, hogy ne padkázzam le az autót, majd nem bírtam kivenni rükvercből, el volt törve a kulissza… Ott egy ezred másodperc alatt szétestem fejben. Feladtam. Onnan nagyon nehéz volt visszajönni és folytatni a versenyt.

Hogyan értékelnéd ezt az egész miliőt?

A sportbírói mivoltomból adódóan viszonylag sokan ismernek. Úgy vettem észre, hogy a kezdeti megrökönyödés után, mindenki kedvesen fogadott az új szerepemben is, és ez borzasztó jól esett. Örültem neki, hogy végre volt időm beszélgetni a többiekkel, belenézhettem az autókba, kérdezgettem a versenyzőket a különböző technikai megoldásokkal kapcsolatban és mindenhol szívesen láttak! Szóval tartalmas és tanulságos nap volt! Saját magammal szemben semmilyen nagy célt nem állítottam fel, csak azt, hogy lehetőleg hibamentesen teljesítsem a pályát, és érezzem jól magam! A szombati nap folyamán többször eszembe jutott az a hasonlat, hogy eddig csak kívülről nyalogattam a lekváros üveget, de most belekóstolhattam, és megéreztem, hogy mennyire jó is az a lekvár!

Milyen volt megélni a versenyt a jobb oldalról egy fotós mellett?

Fura volt a versenyülésből átülni a szériába, a három pontos alig tart övekkel, természetesen teljesen más volt az autózás. Nagyon jó élmény volt megélni a jobb oldalról is ezt a pályát, végig biztonságban éreztem magam, már csak azért is, mert addigra már elég jól kiismertem magam rajta. Mondjuk az nem volt egyszerű feladat, mikor videóznom és kapaszkodnom kellett egyszerre! 

Hogy állnál neki a 2021-es évnek?

Legfőképpen vírusmentesen… A kormányt lehetőleg szeretnénk kicserélni velúr kormányra, de ha úgy marad, mint most, az is tökéletes. Leginkább majd az autó megszokása lenne a cél, valamint a nyomtávszélesítőkkel, a gumikkal tudunk majd még talán ügyeskedni, de igazából minden más rendben van! Nekem természetesen még rengeteg tanulnivalóm van a vezetési technika szintjén, hisz egy sima, utcai sofőr vagyok, aki egyelőre még csak barátkozik a kézifékes fordulással… de majd belejövök! Illetve szeretnék az erőnlétemen is dolgozni, hogy ne fáradjak el ennyire a pálya végére.

Kik azok, akiknek szeretnél köszönetet mondani?

Elsősorban nagyon köszönöm nagybátyámnak, Hetesi Lacinak, aki őrületes tempóban, másfél hét alatt életre keltette Baby Shark-ot! Köszönöm édesapámnak, hogy a technikai háttér mellett, a jobb egyből is végig támogatott és biztatott! Köszönöm Endrődi Gábornak és Győrfi Dávidnak a matricákat! Köszönöm a Tiegelmann családnak a kölcsön sisakot és Varga Zoltánnak a hirtelen jött overált! Köszönöm sportbíró kollégáimnak, hogy ismét remek munkát végeztek és biztonságban érezhettem magam a pályán! Köszönöm anyukámnak is, hogy habár beülni nem mert mellénk, azért a pálya széléről szorított nekünk! Hálásan köszönöm a fantasztikus képeket Győrfi Dávidnak! Valamint köszönöm az utaztatást nektek: Hetesi Gábor, Milisits György és Győrfi Dávid! Köszönöm a rengeteg tanácsot, biztatást és gratulációt! Hatalmas élmény volt épp Orfűn megkezdeni a versenyzést!! Sokat jelentett! Most már nincs más hátra, mint előre!

 

 

Comments are closed.