Gyuriczky Zsolt továbbra is külföldön szeretne versenyezni

A Gyuriczky Zsolt – Böröczi Levente páros a minél sikeresebb felkészülés jegyében vett részt a Domaháza Ralin. A versenyen pozitív és negatív élmények is érték a srácokat, amiről Zsolt beszél az olvasóinknak. 
Tesztelés céljából neveztetek a domaházi versenyre, vagy már ennyire hiányzik a versenyzés?

– Nagyon készültünk az idei szezonra, a szokásosnál sokkal több energiát tettünk bele. Sajnos az élet közbeszólt minden téren… Tesztelni voltunk Ózdon, az olasz verseny előtt. Kíváncsiak voltunk magunkra és az autóra is, ezért is neveztünk. Ez nekünk hazai versenynek is mondható, mert a csapatból kivétel nélkül mindenkinek van ózdi kötődése. Természetesen a versenyzés is hiányzik, így a domaházai verseny pillanatnyilag jó ötletnek tűnt. 😊

Már a versenyre jutásotok is kalandosra sikeredet…

– Az első gyorsaságira értünk ki kalandosan. A belső kamera kártyára vártunk és kikéstünk egyből. Ahogy megérkeztünk érzékeltük, hogy nem történt semmi különös, hiszen már az első gyors rajtja csúszott vagy húsz percet, állt a sor. Aztán Levente zsebében maradt a menetlevél, a becsatolt övtől pedig nem lehetett kivenni, így ezért is később rajtoltunk. De cserébe futottunk egy magunkhoz mérve rossznak nem mondható időt, az első szakaszon.

Hogyan érzed, sikerült jó tempót autóznotok a nap folyamán?

– Azért is jöttünk erre a versenyre, mert csak jó pilóta indult R2-es autóval, meg persze mi. 😁 Hozzájuk akartuk magunkat mérni. Az új Fiestával lehetetlen felvenni a versenyt, a 208-ast, ha szerencsénk van, akkor meg lehet szorongatni. Hiába, tizenöt év nagyon sok idő az autósportban…

Az időjárás mennyire viccelt meg benneteket?

– Próbáltunk úgy csinálni, mint a nagyok. 😊 Telefonálgattunk minden gyors előtt, hogy milyen gumival menjünk ki. Attól függetlenül, hogy az időjárás tréfás volt, nem éreztük azt, hogy bármikor is elgumiztuk volna magunkat.

A verseny végén viszont nem voltál felhőtlenül boldog…

– Őszintén szólva nem! Először szidtam a bankot, gondoltam nem utalták át csak öt gyorsasági árát. Aztán megtudtam, hogy olyan buszjárat ment volna át a szakaszon, ahol minimum tíz, de inkább húsz éve nem közlekedik menetrend szerinti autóbusz! 🤔 Szóval nem értjük, hogy miért nem mehetett volna le az utolsó gyors nekünk is, nem lett volna később vége a versenynek, mint így volt. De ez van, sajnos van, ami nem változik…

Körvonalazódik már, hogy hol versenyeztek majd az idei évben?

– A Mitropa Kupában akartunk idén is indulni, de sajnos a sorozat elmarad. Viszont néhány versenye meg lesz tartva, ahova meghívást is kaptunk. Így jövő hét végén a Casentino Ralin indulunk Olaszországban. Nem vagyunk sztárok, csupán szeretjük ezt a sportot, szeretjük a közegét és szeretjük a pénzünket ott elkölteni, ahol versenyzőnek érezhetjük magunkat. Ezért csak a külföldi versenyek jöhetnek számításba nálunk, ami nem utolsó sorban ár-értek arányban is felülmúlja a hazait, a helyszínekről nem is beszélve…

Special thanks for Norberto Droandi, he said us on the day of the race: no maximum attack, we wait in Casentino!

Comments are closed.