Félig kész autóval nem lehet versenyezni…

A műtét sikerült, a verseny meghalt… Marton Zolinak nagyon nem akart, akar összeállni az idei esztendő… Elmondása szerint az autó felkészítéséhez, szereléséhez nagyon nehéz megfelelő (szak)embert találni. A Székesfehérvár Ralin, a Full Auto SE segítségének köszönhetően, legalább már láthattuk a kék Renault Cliót a verseny szakaszain.  

Nagyon nyögvenyelősen akart beindulni nektek ez a 2019-es év…

– Nem is nagyon indult még be… 😊 Sajnos a tavaly év végi autó átalakítás idén Eger Rali előtt ért véget és sajnos még mindig nem fejeződött be. Az új vezetékezés, kormányzás, komputer, váltó bekerült az autóba, de mivel télen nem volt itthon, ezért elmaradt az összes többi alkatrész revíziója… Az Eger Rali előtt mentem néhány kört a Pannónia Ringen, de sajnos szétment a kinyomó csapágy (kuplung revízió) és utána pedig egyszerűen nem találtam embert az autó szerelésére. A megszokott szerelőm betegség miatt nem tudta vállalni, a többi autószerelő pedig egyszerűen nem akar ilyen vasakkal kínlódni. Fehérváron többekkel is beszélgettem, akik ebben a cipőben járnak és számomra most úgy tűnik, ha magadnak nem tudod megcsinálni a versenyautódat, akkor egyre inkább kilátástalan a felkészítés…

A Székesfehérvár Rallye előtt úgy érezhetted, hogy már látod a fényt az alagút végén. 

– Végül a Full Auto SE segítségével Pázmándon összerakódott az autó, Siófokon beállítódott a futómű. (Én Szombathelyen lakom…) Maximális köszönet Doleschall Istvánnak és a Quattro Car Autószerviznek! Szóval egy héttel a verseny előtt kiderült, hogy el tudunk indulni! Mivel Titti (a megszokott navigátorom) munkahelyi elfoglaltsága miatt nem tudott jönni, Doleschall Pisti ugrott be mellém a versenyre. Mivel az autóban egyáltalán nem ültem (a technikaira mentem vele először) tesztelésre pedig abszolút nem jutott idő, érdekes versenynek ígérkezett…

Az első csákberényi szakaszon még lejöttetek.

– Sajnos már az etapon észrevettük, hogy furcsa az autó. A kanyarokban sem éreztem túl stabilnak, (közúton!) illetve egyszer-kétszer jobban megnyomtam a féket, hogy érezzem a féktávokat, de minden esetben elállt valamerre… Ezért Csákberényben egy nagyon biztonságit mentünk, hogy kicsit szokjam. Ezt nagyon lassúnak éreztem, ezért Oroszlányban próbáltam kicsit több tempót átvinni a kanyarokon. Az első komolyabb féktávig jutottunk… Itt a balos kanyar után blokkolt a jobb hátsó fék és máris háttal autóztunk a mozinak és rövid úton az árokban kötöttünk ki. Szerencsésen csúsztunk az árokba, semmi különösebb bajunk nem esett, de felhasalt az autó az árok partjára és nem tudtunk kijönni… Kisebb riadalmat okozott, hogy kigyulladt alattunk az avar és elkezdett füstölögni… Szerencsére elaludt, mert a kézi poroltóval biztosan nem tudtuk volna eloltani… Egy későbbi baleset miatt több néző is elindult kifele a pályáról, az ő segítségükkel ki tudtuk szedni az autót és a mezőny után lementünk lábon a célba. Mivel azonban az időből kifutottunk, fel kellett adnunk a versenyt.

Aztán úgy döntöttetek, hogy a szuperrali keretein belül folytatjátok a versenyt.

– A szervizben átnéztük az autót, próbáltuk kitalálni, hogy mi okozhatta a problémát, de semmi igazán furcsát nem találtunk. A jobb hátsó gátlónk megadta magát és teljesen tönkrement, de ezen kívül nem találtunk komolyabb problémát. Ezúton is köszönöm Mosoni Istvánnak a profi segítséget! Szóval úgy gondoltuk, hogy visszaállunk és meg is tettük. Közben sokat beszélgettünk és a szervizparkban összegyűjtött sok különböző nézőpont összerakásával rájöttünk a probléma nyitjára. Persze a jobb hátsó gátló is hiányzott, de még fontosabb, hogy a nagy kapkodásban elfelejtődött, hogy az autóban elektronikus fékerőszabályzó volt, ami az elektromos rendszer átalakításakor kikerült az autóból, mechanikus pedig nem került be helyette… Tanulság: félig kész autóval nem lehet versenyezni…

Sikerült hasznos tesztelésre felhasználni a verseny további szakaszát?

– Biztosan nem ártott, mert minden méter számít, amit az autóval mehetek, de komoly tesztnek nem nevezném… Mind a tempót, mind a féktávokat úgy választottam meg, hogy véletlenül se kelljen erősebben megnyomnom a féket, mert siralmas lett volna még egyszer beesni az árokba ugyanazon hiba miatt… Nem volt rossz autózni, de élménynek azért nem nevezném, amit a hátralévő szakaszokon alkottam.

Nem adjátok fel és Baranyán találkozunk?

– A verseny utáni napon ez kicsit kétséges volt. Úgy gondolom, hogy öreg vagyok már bohócnak, de valahogy nem akar sikerülni ez a Rallye2 nekem… A fejlesztésekkel sem vagyok igazán elégedett. Korábban hihetetlen jó fék volt az autón, most nagyon nem… A váltó áttételek sem sikerültek jól, nagyon kicsi a végsebességünk, át kell még gondolni, hogy mit tegyünk vele… Viszont időközben Doli jóvoltából elkészült az új fékrendszer az autóra (csak remélni tudom, hogy jó, mert látni még nem láttam…), sőt a gátlók revíziója is meglett! Szóval ott leszünk a Baranya Kupán és addig talán még néhány Rallye3-as futamot meglátogatok (személyes elfoglaltságok miatt nem biztos, hogy tudok) mert egy kicsit megcsappant a bizalmam a technikában és újra össze kell ismerkednünk az autóval! De nem, nem adjuk fel, jövőre is lesz még év, előbb-utóbb összeáll a kép!

Nem lehettünk volna ott a versenyen, ha nem segít nekünk az AVIA Benzinkút Szombathely, az Euro-Lock Professzionális vegyianyagok, a 5th Gear Kft gépi forgácsolás, a www.munkaruhazat.hu és a www.hajtastechnikabolt.hu. Személyesen szeretném megköszönni Derkics Péternek, Matyikó Zoltánnak, Hollósi Endrének, Androsovits Robinak és Mosoni Istvánnak az önzetlen segítséget!

Comments are closed.