Fejben is nehéz játék volt ez a miskolci menet

A Marton Zoltán, Horváth Krisztián párost a Miskolc Ralira is “elkísérte” az előző versenyen jelentkező váltóprobléma, hiszen sem beszerezni, sem pedig legyártatni nem sikerült a hiányzó alkatrészt, ezért gyári váltóval és féltengelyekkel teljesítették a pénteki és a szombati napot.

Az első versenyen Egerben váltóproblémák hátráltattak benneteket. Sikerült orvosolni a miskolci versenyig?

– A váltót sikerült megjavítani a versenyig (THNX Határ István), azonban a váltó levételekor kiderült, hogy el van törve az egyik féltengelycsukló. Mivel sem beszerezni, sem legyártatni nem sikerült a versenyig, ezért a Miskolc Ralit gyári váltóval és féltengelyekkel teljesítettük.

Nem éppen a legjobb minőségű pályák vártak rátok…

– Tényleg nem, a pályabejáráson sokkal egyszerűbbnek tűnt… Számomra meglehetősen nehéz volt a feladat. A reggeli első körben nagyon csúszkáltunk. Igazából nem tudom, hogy ennyire poros volt, vagy a gumink nem volt az igazi, de rettentően alulkormányzott volt az autó. A későbbiekben pedig a felhordások tették nehézzé a feladatot. Gyakorlatilag egész nap nyomot kerestünk a murván😊. Örülök, hogy sikerült befejeznünk egy ilyen nehéz versenyt.

Hogyan éltétek át a kilenc gyorsasági szakaszt az autóban?

– Nem különösebben stresszes (bár az is lehet, hogy edződtünk egy kicsit…), de nagyon fárasztó napon voltunk túl. Már a prológon kigyulladt a motorhibajelző lámpa és végig azon izgultunk, hogy kibírja-e az autó a versenyt. Valójában csak a nyolcadik gyors után mertem elhinni, hogy ott lehetünk a céldobogón. Egyébként tényleg volt itt minden, amit el lehet képzelni. Egyszer megálltam a lassítóban, mert nem találtam sebességet. Máskor megálltam baleset miatt (hál isten nem volt baj). Várakoztunk a rajtvonalhoz közel az indulásra, majd várakoztunk az egész mezőnnyel előttünk… Úgy vélem fejben is nehéz játék volt ez a miskolci menet.

Nagyon közel voltatok az abszolút tízhez és még egy kategória bronzot is sikerült begyűjteni a verseny végére.

– Nem nagyon figyeltem menet közben a helyezésekre. Igazából egy feszítettebb utcai tempót mentünk, kíméltem az autót, amennyire csak lehetett. Az utolsó három gyorsaságit meg elspóroltuk, hiszen „légüres térben” autóztunk, előttünk-mögöttünk távol voltak a versenytársak, nekünk pedig csak célba kellett érnünk… Nagy öröm, hogy a végén mégis felállhattunk a képzeletbeli dobogóra. Az abszolút helyezésekkel – úgy hiszem – most még nem szeretnék foglalkozni. (Majd később aztán annál többet…)

Végre egy gondmentes versenyzés van mögöttetek?

– Gondmentesnek nem mondanám, hiszen szinte az egész versenyen világított 3-4 sárga és piros jelzőfény a műszerfalon, de ezen kívül tényleg nem volt pánik… A mechanikai problémáink szépen lassan megoldódni látszanak. Alkalomadtán egy teljes vezetékcserét is meg kell ejtenünk az autón, aztán – szépen-lassan – igazi versenyautóvá válik majd. Újabban én is jobban kezelem a stresszt, Tittivel is kezdünk összecsiszolódni… Ne legyen rosszabb versenyünk és akkor elégedettek lehetünk!

Murvára viszed a Renault-t?

– Kizárt. Ez egy műanyag autó, istentelen drága karosszériaelemekkel. Szerintem a verseny végére nem sok maradna ép belőle. Szombathelyen egy Honda Civiccel fogjuk riogatni a vadakat az erdőben és remélem, hogy kitart Veszprémre is!

Köszönjük Gombos Róbert, Derkics Péter és Doleschall István munkáját! Köszönjük a támogatást az AVIA Benzinkút Szombathelynek és az Eurochrom Kft-nek. Köszönjük a www.munkaruhazat.hu és a www.hajtastechnikabolt.hu támogatását. Köszönjük a KO-HO Autófény és a Sprint Autóbontó segítségét.

Látogassatok meg minket Facebook oldalunkon: https://www.facebook.com/sisracing/

Comments are closed.