Ez most nem sikerült jól, de célba értek

Élete egyik legkellemetlenebb versenyét teljesítette Marton Zoltán az idei Salgó Ralin. Nem volt meg a tempójuk, pontosan érezték, hogy gyorsulni kéne, de nem igazán tudtak változtatni rajta. Így a hangulat is feszült volt az autóban, nem élvezték a versenyzést.

Hogyan sikerült a felkészülés a Salgó Ralira? Ha jók az információink, akkor az autó megint az utolsó pillanatban lett kész.

– Szokásos formánkat hoztuk – kezdi szomorúan a beszélgetést Marton Zoltán. Az autó a komlói kiesésünk után Doleschall Pistihez került, aki kivette a rendetlenkedő AP Racing kuplungot és tartozékait, majd visszaszerelte a teljes gyári, utcai cuccot. Az átvizsgálás végén úgy döntött, hogy megnézi az első teleszkópokat is. Ekkor derült ki, hogy el vannak görbülve. Én éppen nyaraltam, úgyhogy nem tudtam róla. A verseny hetében kellett felújítani, szerda éjjel készült el. (köszönjük Katona Gábor, Doleschall Pisti és Hollósi Endre segítségét) Csütörtökön indultunk Salgótarjánba, úgyhogy megint egy percet sem ültem az autóban. Salgótarjánban, tréleren láttam először az autót és a prológon ültem benne először a Baranya Kupa óta…

Az első gyorsaságin rögtön adódott egy kis gondotok, hiszen kettes nem volt az autóban és kaptatok húsz másodperc büntetést is.

– A másik visszatérő problémánk, hogy ha felmelegszik az autó, akkor nem lehet visszaváltani hármasból kettőbe. Ha nagyon felmelegszik, akkor egyből kettőbe sem… Cseréltünk már bowdent, kulisszát, szét lett szedve a váltó, de nem tudunk rájönni, hogy mi okozza a problémát. Most induláskor úgy tűnt, hogy működik, egészen az első lassítóig, ahol féktávon nem volt meg a kettes, ráestünk a lassítóra és üresben gurulva kígyóztam át a gumikon, persze nem sikerült érintés nélkül. Innentől nem használtam a második fokozatot (néha megpróbáltam, de nem volt meg) gondolhatod, hogy dombnak felfele, hajtűkanyar után milyen gyorsulást produkáltunk egyesből hármasba váltva… Ez van, sajnos ezzel kell együtt élnem, a téli leállás előtt biztos nem tudom megjavíttatni… (Persze van megoldás, ha beteszem a short shiftert, ahol minden fokozatra tudok bowden hosszot állítani, akkor működik rendesen, csak akkor meg P-ben kell mennünk, mert nem homológ az autó…)

Az első három gyorsasági után nem voltál valami elégedett a szervizparkban.

– Nem és most sem vagyok. Életem egyik legkellemetlenebb versenye volt. Nem volt meg a tempónk, pontosan tudtam, hogy gyorsulni kéne, de nem igazán tudtam változtatni rajta. Így a hangulat is feszült volt az autóban, nem élveztük a versenyzést.

A verseny további részében sem sikerült jelentősen javulnotok. Az autónak, vagy neked nem feküdtek ezek a pályák?

– Úgy gondolom, hogy a hiba alapvetően bennem volt. Egyre kevésbé bízom az autóban és most is rengeteg új dolog volt, amit meg kellett volna szoknom. Fel sem tudom sorolni, hogy mennyi dolog változott idén az autón. (Nem feltétlenül jó irányba.) Bár kívülről úgy látszik, hogy mindig ugyanazzal az autóval megyünk, a motor, a kaszni és a beltér kivételével minden versenyen minden más és más volt. Jelenleg úgy tűnik, hogy ez már sok nekem, gyakorlás nélkül nem tudok ennyi változást feldolgozni…

Azért az autó most sikeresen célba hozott, amiért megérdemli az elismerő szavakat.

– Hát most nem romlott el olyan alkatrész, ami a kiesésünket okozta volna, de ez a maximum, amit elmondhatunk erről a versenyről.

Látjátok, hogy hol és miképpen tudnátok egy kicsit gyorsítani a csomagotokon?

– Télen kijavítjuk ez elektromossággal összefüggő hibákat, amik az elmúlt télen kerültek bele. Kijavítjuk, vagy kicseréljük a váltót és valószínű revízióznunk kell a motort, ami már kezd kissé hervatag lenni. De igazából az kell, hogy ne hulljon le valami az autóról minden versenyen, hogy a gyorsasági szakaszokon ne teszteljünk és autót állítsunk, hanem versenyezni is tudjunk. Remélem lesz elég erőnk és kitartásunk, hogy kivárjuk, mert szépen lassan már mindannyian agyf@szt kapunk, ha csak eszünkbe jut!

Köszönöm támogatóinknak, hogy mindezek ellenére még mindig kitartanak mellettünk! Köszönöm kedves olvasó, hogy elolvastad a 777. gyengére sikerült versenyünk történetét is! Szebb jövőben bízva, üdvözlettel: Marton Zoltán

Comments are closed.