Ez már messze nem amatőr rali…

Az orfűi pálya sokak számára mumus volt az elmúlt években, az elmúlt hétvégén Nagy Dávidéknak sem kegyelmezett a klasszikus szakasz…

Mivel ez az első interjú veled a RallyFeeling.hu oldalán, így arra kérnélek, hogy egy pár mondatban mutasd be az olvasóinknak az eddigi autóversenyzői pályafutásodat.

– 2014-ben vettem először részt szlalomversenyen a Pécs Plázánál. Az utcai Trabantomba édesapám „reszelt” egy motort, raktunk bele egy rövid váltót és alá egy jó kis futóművet. Kategória második helyezést értünk el vele.  Ez volt az a pont, ahonnan indult minden. A versenyt követően meg is vettem életem első versenyautóját, jobban mondva csak egy karosszériát. Szabó Béla ex narancssárga Trabantja volt ez. 2015-ben a Déli régiós MARB versenyeken vettünk részt vele, ám az utolsó Orfű-Magyarhertelend verseny első gyorsaságiján tetőre vágtuk, így a kategóriánk első helyét dobtuk el. 2016-ra egy új Trabit építettünk és ugyanebben a bajnokságban próbálkoztunk több-kevesebb lendülettel. Időközben „elfogyasztottam” két navigátort, név szerint Horváth Dórit és Dunavölgyi Ricsit, majd kialakult a jelenlegi felállás, miszerint édesapám diktálja a szentmisét. A Trabantok száma tovább fogyatkozott, ezért váltani kényszerültünk. N-es Swift jött szóba, ám Emődi Bazsi és Varga Szumi Tamás meggyőző ereje miatt a 2017-es évet az N-es Lada 2107 megépítésével töltöttük. Néhány szlalomverseny és hókocsizás után megkezdtük a 2018-as Déli régiós MARB bajnokságot, mely a tapasztalatszerzésről és az autó folyamatos A csoportossá varázsolásáról szólt.

Az idei évre új nevet kapott a bajnokság. Szerinted könnyebb lesz szponzorokat találni a Rallye3 elnevezésnek köszönhetően?

– Engem megfogott az új név, remélem a szponzorokkal is így lesz, bár egyelőre nem érezzük ennek az erejét. Viszont mindenképpen jogosnak találom a változtatást, ugyanis ez a szint már messze nem az „amatőr” szó fogalmát meríti ki, már ami a feltételeket/anyagi vonzatát illeti.

Az elmúlt évek szokásainak megfelelően Orfűn kezdődött az idei bajnokság. Szereted ezt a pályát, illetve milyen emlékeid vannak a szakaszról?

– Szeretem ezt a pályát, pécsiként gyakran járok erre, de versenyből fakadó szép emlékeim sajnos nincsenek róla. Szép eredményt igazán itt még soha nem értem el és minden évben műszaki problémával küzdünk ezen a versenyen.

Sajnos ez a verseny sem volt gondmentes a számotokra…

– Ahogy az eddigi években sem… Az első három gyorson szenvedtünk. Fellazultak a hátsó kerékanyák, volt, hogy gyors közben kellett félre állnom és ráhúznom. A váltóm kétszer beragadt harmadikban. A nagy szünetben orvosolták a fiúk a problémát és széria 4-es váltóval öröm-autóztunk tovább.

Egy problémamentes versenyen mire lehet képes a ti csomagotok ebben a mezőnyben?

– Nehéz megjósolni, sok tényezős a dolog. Tudni kell, hogy a mi autónk teljesen megfelel az A-s homologizációs lapnak, ez a fétisem, nem egy űrhajó. Kizárólag 13-as kerekekkel vagyok hajlandó menni és utcai gumin érzem jól magam. Ilyen feltételekkel mások talán már nem versenyeznek, ám az eddigi tapasztalatok alapján a 4-es kategória közepébe és talán az A1.6 kupa elejébe beférünk, csak legyen legalább tíz induló.

Mik a további tervek 2019-re?

– A déli régiós Rallye3 versenyek mindegyikén szeretnénk rajthoz állni, ezen kívül ellátogatnánk északi barátainkhoz is két verseny erejéig. Terveink szerint részt vennénk a nagy hírű Baranya Kupán, a legendás Mecsek Rallye-n és halkan szóba került egy Mikulás Rallye is.

Köszönettel sokaknak tartozom, ám akiket kiemelnék: Fater, Mama, Szívem, Böröcz Petya, Szása és a Full Auto SE.

Comments are closed.