Ez egy más kávéház

A miskolci hibát még egyszer nem akarták elkövetni, és az autó váltója okozta gondok is abba az irányba vitték a Géringer Zoltán, Andráskó István párost, hogy nem kockáztathatnak, célba kell hozni a Hondát. Ez sikerült, és kategória dobogón végeztek! Zolival beszélgettünk a verseny végén.

Végre megláttátok egy Rallye2-es verseny célját!

Valóban így van! Csodálatos érzés, sok munka volt vele, de sajnos a pechszéria kismértékben folytatódott.

De mielőtt a Székesfehérvár Rallye történéseiről beszélnénk, egy pár mondatban foglald nekünk össze az idei éveteket.

Az idei évünk a megszokottaktól eltérő. Eldöntöttük, hogy inkább kevesebb, de Rallye2-es futamokon szeretnénk rajthoz állni, amennyire a lehetőségek engedik. Nagyjából három-négy versenyt terveztünk és/vagy még mellé egy két MARB-os autózást. Egy évben tíz hétvége már rengeteg, főleg, hogy a MARB költségei is meglehetősen magasak.

Akkor halljuk, hogy mi történt veletek ezen a versenyen.

Igazából minden rendben volt. A tesztkörön versenyt megelőző csütörtökön hallottam valami fura hangot a váltóból, de nem tulajdonítottam neki nagy hangsúlyt, próbáltam figyelmen kívül hagyni. Kincsesbányán az első kitérőben visszatettem kettesbe és kidobta. Itt már sejtettem, hogy baj van és agyban arra koncentráltam, hogy be kell hoznunk, át akarunk gurulni a célvonalon. Az első kört kibírta úgy, hogy fogtam kanyarokban, de elég sok időt vesztettünk vele. A következő két gyorson már nem erőltettük, tényleg csak a célba érés számított, ez volt most a legfontosabb.

Ha nincs a 15 másodperc büntetésetek, az abszolút nyolcadik helyen végeztetek volna.

Bevallom őszintén, teljesen elsiklottunk afelett a bekötő út felett, nem voltunk elég figyelmesek, ezért kaptuk a büntetést. Legközelebb alaposabban lejárjuk az etap útvonalat is! Plusz az idei évünk teljes mértékben arról szól, hogy megszokjuk a közeget, tanuljunk, szokjuk ezt a egészet, jelen esetben, nem múlott rajta semmi! 🙂

Azért az abszolút tizedik és a kategória harmadik helye is jól fest!

Abszolút elégedettek vagyunk! A miskolci amatőr hiba után azt terveztük, hogy szinte mindegy hányadik helyen, de célba kell érni és végülis ez sikerült! Most nem bennem, hanem a technikában volt a hiba, de így is sokat tanultunk és legközelebb már szeretnénk a saját tempónkat autózni!

A MARB mezőnyében általában az első helyért küzdöttél és általában meg is nyerted a versenyeket. 🙂 Most azért meg kell küzdeni minden pozícióért.

Ez egy más kávéház. Miskolcon nem akartam elhinni senkinek, meg is lett a böjtje neki sajnos. A MARB-ban elrajtolsz és ami kifér a csövön, nyomnod kell az elejétől a végéig, itt más a helyzet. Egész nap mész, az autó is és a legénység is sokkal jobban próbára van téve, fárasztóbb, nagyobb koncentrációt igényel. De nem adjuk fel, próbálkozunk, azt gondolom az irány jó lesz, menni kell, tapasztalatot gyűjteni, aztán megpróbáljuk kihozni ebből a kis autóból azt, amit csak lehet! Nem érjük be egy abszolút tizedik és egy kategória harmadik hellyel!

Köszönet jár apunak, Jani bácsinak és persze Topi macinak is, hogy talpraállították az autót és ott lehettünk Fehérváron!

Comments are closed.