Előkelő helyen a nagy nevek közt két futam után

Tóth Ottó eddig a Historic mezőny HobbyCar kategóriájában versenyzett nem eredménytelenül. Tavaly Erdélyi Lászlóval az oldalán abszolút bajnoki címet tudhattak magukénak, ám idén az átalakult szabályok miatt fellépett a nagyok közé az ORC mezőnyébe.

Még a szezon előtt beszélgettünk, most pedig túl vagyunk már két futamon. Mesélj, hogy érzed magad a “nagyok” között?

Legyen bármilyen sportról szó mindig jobb az erősebbel vagy a gyorsabbal csatázni, többet lehet tanulni, illetve ez a túlkompenzálás visz minden sportolót előre a jobb eredmény elérésére. Egyébként szeretem a kihívásokat, bár őszinte leszek, nagyon izgatott voltam. Egyrészről, mert az év végén kiderült, hogy nem fogunk tudni versenyezni Lacival a szezon első felében. Valamilyen szinten ez törés is volt, mert nagyon fontos a rallyban és az élet más területein is szerzett tudása, ami mindig segít minket a jó eredmény elérésében. Sokat beszélgetünk versenyen kívül is, lelkileg is segít nekem feldolgozni szituációkat és nem feltétlenül autóversenyzésről beszélek. Ez egy rendkívül összetett sport, ahol minden szeletnek szerepe van. Másrészről pedig a technikai hátrányt nem lehet ész nélkül pótolni bátorsággal, csak bizonyos határig. Viszont örömmel közölhetem, hogy Székesfehérváron már újra együtt támadunk Lacival!

Egerben már kiugró eredménnyel kezdtetek. Hogy sikerült összehozni a kategória győzelmet?

Mi sem gondoltuk, hogy ennyire jól fog sikerülni az év első futama. Úgy gondoltuk talán a dobogó közelébe fogunk tudni érni, hiszen itt komoly autók és tapasztalt pilóták vannak, akik rendkívül gyorsak. A pályák egy részén már volt lehetőségünk menni a korábbi években, de a többi részén még sohasem. Az esti első gyorsot követően, a büntetést bezsákolva, az utolsó helyről sikerült a második helyre feljönni az első nap végére, már csak a Honda volt előttünk. Végül technikai gond miatt kiállni kényszerült a Nyilas – Friedrich páros, így higgadtan csak be tudtuk vinni a VFTS-t a célba. El sem akartuk hinni Danival.

Miskolc hazai pálya, persze mint tudjuk, nem a Bükkben éled az életed. Sajnos… Hogy sikerült ez a futam?

Igazat megvallva mindig kicsit szívjuk a fogunkat ha esik, de mindig szerencsések voltunk az időjárással, így szinte drukkoltam, hogy legyen víz, mert szerettem volna kipróbálni magamat esőben. Magyar Petivel egy nagyon jó hangulatban eltöltött versenyünk volt, ezt bátran állíthatom az ő nevében is. Tudtam, hogy jó pilóta és egy interjúban láttam, hogy a navigálás is jól megy neki, így ráírtam és elvállalta a miskolci versenyt. Voltak izgalmas pillanatok: önindító, párásodás, defekt, de végül sikerült megismételni az egri sikert. Hozzáteszem nem gondoltuk volna, mert egyébként is tudtuk, hogy a Bútor – Tagai párost nem lehet utolérni. Igazán sporttársias versenyt vívtunk és nagy élmény volt vele egy kategóriában menni.

A versenyre való felkészülések még mindig olyan “nyugodtan” telnek, mint eddig?

Igen, még mindig a kettős életemet folytatom. Londonban teljesen be vagyok táblázva, tanítás után este nyolc óráig úszást, krikettet és labdarúgást oktatok, illetve magántanítványaim vannak angolból és matekból, sorolhatnám. Köztes időkben szervezkedem szinte minden nap. A tanári munka rengeteg szabadidőt ad és ebből kifolyólag sokat vagyok itthon, de akkor állandóan szaladgálok. Tudnék még mesélni, de csak az hiszi el, aki kijött és látta, hogy ennek a rallye sport szeretetnek nem kicsi az ára. Tervezem, hogy jövök haza és vannak ötletek, szimatolgatok, hogy mivel tudnám itthon is megtartani ez a sportot.

Hogyan álltok most két futam után? Ha jól számoltam a nagyobb nevekkel tűzdelt P12-ben sem lennétek rossz helyen!

Egész jól állunk eddig, de messze nincs vége még a szezonnak és lesznek még kemény versenyek. Örülünk neki, hogy így is sikerül jó csatákat vívni. Sokat kell még tanulnom, gyakorolnom. Londonban sem vezetek, itthon sem sokat és ez volt a 25. alkalom, hogy versenyautóban ültem az öt év alatt.

A tabellán elfoglalt jelenlegi pozíciótok miben változtatja meg az idei előzetes programterveteket?

Mivel nekünk eddig nyáron a Baranya volt a menün, de az nem ORC futam, így most próbálunk átnyergelni a Székesfehérvárra. Ott még soha nem mentem, ami engem illet, de nagyon várjuk Lacival! A program hasonlóan alakul, mint a többi versenynél, csütörtökön száll le a gépem aztán a versenyt követően pakolás után, hétfőn hajnal öt órakor még Budapesten vagyok, 9 órakor pedig már sakkot tanítok a 2B-ben…

Két verseny alatt két navigátort fogyasztottál. Ilyen jó az étvágyad vagy ennyire félnek melletted?

Igen, fentebb már említettem, hogy Laci nem tudott jönni velem, mert a családnak szüksége volt rá, így ez nyilván teljes mértékben megértve, megoldást kellett találni. A pécsi navigátorok szerencsére nem féltek, csak amikor nem láttunk a portól vagy a párás ablaktól! Viccet félre téve Vajnai Dani és Magyar Péter is kiváló emberek és navigátorok, és szerencsére jó véleménnyel voltak rólam. Örülök, hogy mind a két versenyünk szuper hangulatban telt és sikerült ezt jó eredménnyel zárni mindkettőjükkel. Köszönöm nekik még egyszer!

Comments are closed.