El sem merték képzelni, mi várhat rájuk

Géringer Zoltán már jó pár évvel ezelőtt bizonyította páratlan tehetségét, az alsóbb kategóriákban szerzett bajnoki címeivel. A Rallye2-es mezőnyben viszont az idei Miskolc Ralin jött el az a pillanat, hogy kijelenthetjük megérkezett, megérkeztek az élmezőnybe navigátorával Andráskó Istvánnal az oldalán! Zolikával beszélgettünk a fantasztikus győzelem után. 

Nem tudom mással kezdeni ezt az interjút, mint azzal, hogy tiszta szívből gratulálok a Miskolc ralin nyújtott fantasztikus teljesítményetekhez!!!

– Nagyon szépen köszönjük a gratulációt! Mi sem hittük el ezt a legmerészebb álmainkban sem, hogy mi Rallye2-es futamot  fogunk tudni nyerni.

Kicsit térjünk vissza a verseny történéseire. Az Eger Ralin szerzett abszolút tizedik helyezés után, milyen tervekkel érkeztetek a borsodi megyeszékhelyre?

– Az Eger Rallye után én személy szerint csalódott voltam. Tudtam, hogy ebbe a rettenetesen erős mezőnybe, jó, ha a kategória 5-10. helyére odaférünk valahova és az abszolútban pedig  a 12-15. hely környékére vártam magunkat. Nem nagyon értettem, hogy miért nincs meg a tempónk, de a célunk az volt, hogy átguruljunk a céldobogón és elcsípjünk néhány pontot. Ez végül is sikerült. Ezek után Miskolcra úgy érkeztünk, ha száraz lesz az időjárás, akkor amit tudunk kihozunk magunkból és a kategória ötödik és abszolút tizedik hely valamelyikét tudjuk elfoglalni, hisz rosszabb ne legyen, mint az egri futamunk.

Pénteken egy népkerti prológ várt rátok, majd jött szombaton a verseny reggele, amikor is kikelve a jó meleg ágyból, azzal kellett szembesülnötök, hogy esik az eső.

– A pénteki prológnak olyan pocsék körülmények között annyira nem örültem, de mire mi mentünk, egészen autózható volt és egészen élvezetes volt ahhoz képest, mennyire nem akartam menni rajta. Nos, igen… Én nagyon megörültem annak, hogy esik az eső. Tudtam azt, hogy itt az idő javítani az egri eredményünkön, ugyanakkor sokkal nagyobb kihívás, de én bízom magunkban annyira, hogy tudtam, meg fogjuk ezt is oldani. Annak ellenére, hogy nagyon vártam, sokkal idegesebb is lettem. Ezek a pályák szárazon is elég tempósak és veszélyesek tudnak lenni, esőben el sem mertem képzelni, mi várhat ránk. Szerencsére abban a helyzetben vagyunk, hogy azon is agyalnunk kellett, milyen gumit tegyünk fel.  Mint mindenre erre is édesapám tette fel a pontot, végül is mondhatnám azt mint a nagyok, hogy jó volt a gumiválasztásunk!  

Az első kör után még több mint fél percre voltatok az első helytől, pedig a tempótokra addig sem lehetett panasz.

– Előre a legpuhább keverékű guminkat tettük fel. Szárazon, ideális körülmények között ilyen van fent hátul, oda az első körben esőgumik kerültek fel, bízva a jobb tapadásban.  Az első két gyorsaságira nagyon jó volt ez a szett, hiszen mindegyik pálya kellőképpen vizes és saras volt ahhoz, hogy ne melegedjen túl. Mályinkán egyszer majdnem beestünk, de szerencsére túléltük. A harmadik, sátai gyorson már szinte teljesen száraz körülmények fogadtak minket.  Végig kerestem a pocsolyákat, hogy hűtsük a gumikat, mert nagyon féltem, hogy ez a puha keverék szárazon, el fog melegedni elől. Részben bejött a félelmem, mert a pálya kétharmadától éreztem, ahogy nyúlik az eleje a hátuljával együtt. Sajnos előttünk Papp Arniék felborultak, így megálltunk, de szerencsére minden rendben volt velük. Próbáltam még ezután nyomni amennyire tudtam, mert ha az ember egy ilyen pályán elalszik, sokat kaphat.

Aztán szépen lassan egy kiegyensúlyozott versenyzéssel felkúsztatok az első helyre!

– A második körre egy egyszerű képlettel mentünk ki. Hibát nem engedhettünk meg magunknak, hiszen összetettben ötödikek, kategória harmadikak voltunk félidőben. Az volt a célunk, hogy ezt megtartsuk, az életünk árán is, mert szerettük volna megtapasztalni azt, milyen a céldobogós ünneplés. Nehéz volt úgy autózni, hogy tudod célba kell érned kockázatmentesen. Sokkal jobb, ha üldöznöd kell valakit és 100%-ban tudod a saját tempódat autózni, sőt akár többet is ki kell hozni a helyzetből, mintsem hogy azon agyalj, miképpen óvd az autót, hogy ki ne essetek. Hála Istennek sikerült úgy autóznunk, hogy ez életünk első Rallye2-es futamgyőzelmét hozta. Hihetetlen boldogság ez, hiszen nagyon ügyes versenyzők és nagyon komoly technikák elé tudtunk beférkőzni.

Mi volt a titka ennek a fantasztikus győzelemnek?

– Nagyon nagy adag szerencse kellett ehhez. Kellett ehhez az, hogy az ellenfeleknek problémáik legyenek, de mindezek mellett kellett tudni élni ezzel a lehetőséggel. Tisztában vagyok vele, hogy ideális esetben kicsi az esélye annak, hogy mi az abszolút elsőségért harcolhatunk ezzel az autóval, ezért is bíztam az esőben, mert ott nem feltétlenül az számít, hogy milyen autóval mész és hogy fog-e a slick a száraz aszfalton. 

Köszönjük Jani bácsinak, hogy önzetlenül segít az autó javításában, felkészítésében. És köszönjük édesapámnak, hogy még mindig kitart e mellett az egész mellett, hiszen emberfeletti az, amit Ő ezért az egészért véghez visz. Próbáljuk meghálálni ezt egy-egy jó eredménnyel, bízom benne, hogy ez ad egy löketet a továbbiakhoz és kitart egy darabig!


Comments are closed.