Egy volt a céljuk, célba érni!

Nagyon tartottak ettől a versenytől, és a pályabejárás után ez csak erősödött a Kállai Tamás, Matics Barbara párosban. De sikeresen túl vannak rajta és most a pontszerzés volt a legfontosabb az A-HÍD Rallye Sprint a BuildIT kupáért rendezett versenyen.

Mennyire volt sikeres, tanulságos a verseny előtti pályabejárás?

Kállai Tamás: A pályabejárás során sikerült jól felírni a szakaszokat. Bár kicsit meglepett a nagyon-nagyon rossz útminőség. Helyenként rengeteg óriási kátyúval. Azon gondolkodtam a pályabejárás alatt párszor, hogy a versenyautó vajon ki fogja-e bírni ezt a próbatételt?

Mi volt a célotok a verseny előtt?

Kállai Tamás: Nagyon féltem ettől a versenytől. Ez az egy, amit nem vártam. Viszont túl akartam lenni rajta. Tavaly nem szerepeltünk itt jól. Ezért pláne tartottam tőle. A cél kizárólag a pontszerzés volt, hogy versenyben tudjunk maradni a bajnokságban. Ezt túl is teljesítettük hiszen az A 1.6 kupa második helyén végeztünk és abszolútban is ötödik helyen értünk célba.

Mennyire befolyásolta még a veszprémi baleset a versenyzésedet?

Matics Barbara: Mivel rengeteget vártunk, már volt, hogy lekötve-beöltözve, ebben a “fix” helyzetben nagyon nagyon fájt a hátam. A még fájós nyakamat a hans sem “kényszerítette” egy kényelmesnek mondható helyzetbe, Tomit próbáltam rávenni, hogy vegye le a sisakomról, de azt mondta, szó sem lehet róla. Magát a versenyzést nem befolyásolta a veszprémi baleset, hiszen olyankor sosem arra figyelek közben, hogy fáj valamim, inkább mondjuk csak az mikor a rossz útminőségből adódó ütéseket kaptuk, azt azért elég jól éreztem. Nem féltem, ha erre gondolsz, ezt már átléptem rég, mert úgy nem érdemes ezt csinálni… Viszont a várakozás része eléggé megviselt, amiből volt bőven… Tudod, mikor már nem tudod hogyan üljél, vagy álljál, hogy jó legyen…

Változatos versenyen vagytok túl, de halljuk, hogy mi is történt veletek.

Kállai Tamás: Nagyon biztonsági autózásra készültünk. Valóban a célba érés volt a cél! Ezt azonban nehezítette a pálya állapota és az estére megérkezett eső. De a pontos itinernek és a szuper navigátoromnak köszönhetően megoldottuk ezeket a problémákat is.

Nem volt egy unalmas versenyetek…

Matics Barbara: El kell mondjam, ennél rosszabb szervezésű versenyen még sosem voltam. Az ember belejön, jól érzi magát, felpörög, aztán megáll, leül benne az adrenalin, bepunnyad, elálmosodik… Kint álltunk a tűző napon… Azért az ember mentálisan ebben nagyon elfárad. Katasztrofális volt… Nagyon nyűgösek és türelmetlenek voltunk a három órás csúszásokkal, főleg az utolsó gyorsasági előtt. Ez a része rettentő unalmas volt és borzasztóan “leültünk” mindig 1-1 gyors között. A versenyzés része viszont nagyon-nagyon tetszett a rossz útminőség ellenére is. Fő szempont volt, hogy célba érjünk, pontot szerezzünk az év végi bajnokságban, így végig biztonságosan, ésszel autóztunk, a gyorsaságikra mindig feltámadtunk és beleadtunk minden tőlünk telhetőt Tomival, – ésszerű keretek közt – nem feszegettük túl, aminek egy kategória második helyezés lett a gyümölcse, ennek természetesen nagyon örültünk!

Fel voltatok készülve a sötétben való versenyzésre?

Kállai Tamás: Régebben sokat versenyeztem sötétben. Így nekem ez nem okozott gondot. Én szeretek is sötétben versenyezni. Egy kis plusz adrenalin löketet add az embernnek! 🙂

Mennyiben kell másabb itinert írni a sötétben zajló szakaszokra?

Matics Barbara: Tomi megint egy nagyon jó, alapos itinert diktált fel nekem, amire oda kellett figyelni, szuperül sikerült, egyszer sem tévedtünk el az éjszakában… 🙂 A pályabejárás ilyenkor világosban történik, de nem szabad elfelejteni, hogy amit ilyenkor még magától értetődően látsz, azt is be kell írjad, mert a sötétben nem mindegy, hol fékezel, vagy egy adott kanyartól mennyire van a kitérő, lassító, vagy hova helyezkedj, honnan fordulj, stb., amit ekkor már nem látsz előre. Ennek éjszaka sokkal nagyobb jelentősége van. A féktávokat, távolságokat szerintem nagyon jól felmértük az itinerben, nagyon alaposak voltunk, egy-két helyen hiányzott a sötétben a távpont, mikor csak kerestük mindketten: hol kell már befordulni? De szerencsére jól vettük ismét az akadályt, egyikünknek sem okozott problémát a sötét!

Elégedetten szállhattatok ki az autóból a verseny végén?

Kállai Tamás: Nagyon elégedett vagyok. A verseny előtt, ha valaki azt mondja miénk a negyedi hely, lehet kezet rázok rá. Ennek ellenére sikerült a dobogó második fokára felállni. Szóval nincs panasz.

Eltelt az idei év első fele. Lehet már ilyenkor valamiféle mérlegett vonni az idei szereplésetekről?

Kállai Tamás: A nehezén túl vagyunk, úgy érzem. Hisz a következő versenyeket mind élvezem és várom. Ráadásul a következő oroszlányi félig nekünk hazai lesz. Ha jól számolok, akkor második helyen állunk jelenleg a bajnokságban, ami az A1.6 kupát illeti. Szeretnénk ezt megtartani, vagy akár előrébb lépni.

Köszönöm a segítséget mindenkinek, aki kicsit is hozzátett. Köszönöm Kovács Péternek és Virág Tominak a szervizt. Köszönöm Matics Barbi munkáját. És köszönet a támogatóknak.: VPT Group. ,VPT Caravan.

Láthatunk még az idei évben (Kállai) Tamás mellett navigálni?

Matics Barbara: Igen! A bakonyai verseny után elég hamar eldőlt, hogy Tomi engem szeretne a jobb oldalra maga mellé, aminek nagyon örülök és köszönöm a bizalmát… Megbeszéltük, hogy az idei évet együtt teljesítjük mindenképp, így a Déli régió futamain mindenképpen együtt futjuk le az évet, ezzel reméljük minél jobb eredménnyel teljesítve ezt a bajnokságot! Aztán jövőre meglátjuk ki-hogyan-merre menne… 🙂

Szeretném elmondani, hogy Kovács Öcsike balesetét rettenetesen sajnálom, bízom benne, hogy ebből is feláll és megy tovább. Nagyon szurkoltunk neki, hogy megnyerje, aztán jött a szomorú hír… Hajrá tovább Öcskös!

Köszönöm Kállai Tominak a hétvégét, Virág Tominak köszönjük a szervizt és mindenkinek, aki egy kicsit is hozzátett a hétvégénkhez! Köszönjük a VPT Group-nak, és a VPT Caravannak a támogatást!

Comments are closed.